Romania szemszöge

- Bevallom, kicsit bánom hogy vége a szünetünknek... - kezdett bele egy újabb beszédbe Slovakia. - Hiányzik az otthonom hogy most hónaponta látom csak...
- Nekem tökéletes itt is... - vont vállat Czech. - Sőt, talán jobb is...!

Utolsó szünetünk volt lyukas órával, így bőven ráértünk bármire is. America és Asia mint kontinensek ugyanúgy kint voltak, az ázsiai országokkal még a lyukas óra is eltelik velünk.

- És mégis miért olyan különleges ez a hely? - érdeklődtem.
- Nos... - kezdte volna Czech, de Slovakia megállította ez után a kis mondat után.
- Ja, Czech, a délutánod mindig távol töltöd, talán azért olyan különleges? - furcsálta Slovakia is.
- ...Inkább meg sem szólalok... - látszott rajta a kínosság, szomorúság és a dühödtség vegyesen az arcán. Nem igazán szokott zavarban lenni, szóval meglepődöttségünkben nem is nagyon szólaltunk meg.

- Nos... Én nem tudom ti hogy vagytok, de én eleget ülltem mára... - törte meg csendet Hungary felállva, majd elsétálva kicsit megropogtatta az ujjait.
- Hun-! - kiáltott felé Slovakia.
- Mi az? - fordult vissza Hungary nyújtózkodva a szólításra, mire a jobb kezét megragadta egy másik kéz. Egy telihennázott színeskörmű kéz.

- Oh... Mindegy, már úgyis elkapta... - vont vállat Slovakia. Nem igazán tetszik a nemtörődömése.
Ajánlom hogy legyen valami terve...!
- Megvagy te kis [^^"]zeráns! - vigyorgott Philiphines megszorítva Hun csuklóját.
- ...Mit akarsz? - kérdezte Hungary teljes nyugodtsággal a hangjában.
- Hogy én mit akarok? Hmm, túl nagy lenne a lista... - tettette a gondolkodót. - De fő tényezője hogy helyet cseréljünk népszerűség sorrendjében...!

- Ereszd el. - húztam össze a szemöldököm.
- Oh, te is itt vagy! - integetett ártatlanul. - Őszinte részvétem...
Talán nem is akarom tudni hogy mit jelentsen ez.

- Ereszd el, vagy megbánod hogy ujjat húztál velem. - folytattam.
- Menj el. - mormogta Hungary.
- Tessék? - lepődtem meg a mondatától.
- Menj, nem a te kötelességed! - mondta kicsit felemelve a hangját.
Ettől a mondatától hirtelen elment minden bátorságom.

- Hagyd Romania, tényleg! - mondta Austria. - Hidd el, tudom milyen erőszakos néha...!

Már kisebb tömeg gyűlt össze a két lány körül, és már én sem láttam normálisan az eseményeket. De nem tudom szerencsémre vagy mégsem, a tömeg valamiért kitolt eléjük.
Ja igen...

Megismertek hogy konfliktusban vagyok Philiphinessel...

- Gondolom érdekel hogy miért sajnállak... - folytatta.
- Romania, menj el, hányszor mondjam még el?! - háborodott fel Hungary.
- Hmm, szép gyűrű díszíti az ujjadat... - nézte végig Hunt Philiphines. - Csak nem eljegyzett valaki...?

- Miért érdekelne téged? Ez csak egy gyűrű... - vágott vissza Hungary.
- Persze, ez csak egy gyűrű lenne valóban... - gügyögte az orra alá. - Hacsak nem lenne egy hozzáillő pár...!
- A gyűrűk hasonlóak tudnak lenni! - feleselt Hun ismét vissza.
- Felismerhető hogy a gyűrű és Hungary párja ott van! - mutatott a tömegbe.

A tömeg kétfelé vált, megmutatva Polandot félő arccal térdeit összeértintve, reszketve. Tisztán látszódott minden...

- Ejnye hogy kiakarod húzni magadat a pácból! Mostmár nem vagy olyan pimasz?... - gúnyolódott Philiphines, miközben Hun csak lesütötte az arcát haraggal. Teljesen összetört, csak nem merte megmutatni ezúttal.
...
Bár én is legalább fele ilyen bátor lennék...

Hungary szemszöge

- Még legalább egy csapatod sincsen aki kimentene innen? - hajolt az arcomhoz Philiphines. - Hm, sokan belementek volna hogy a barátaid legyenek... De most hogy elvesztették a reményt hogy több leszel a kiszemeltjüknél, soha nem állnának az oldaladra...
- Tudod Philiphines... - mosolyodtam el hirtelen. - Igenis van aki nem vesztette el a reményt bennem, és még mindig az oldalamon áll. Egy kedves, jóképű bohókás srác, aki több figyelmet érdemelne! És ha még itt van, üzenném neki...; Hogy ne is adja fel...! Van még sok ország, fejedelemség, népcsoport, aki igenis törődik vele...

A tömeg lecsendesedett, majd néhány tapsot kezdtem hallani.
- Valóban egy gyönyörű beszédet hallottunk, köszönöm... - csitította a tömeget. - De mégis, nem borzalmas tudni, hogy egy ugyanilyen gyönyörű ország, aki egyszer még fő szerepe volt a Nagy háborúban, most egy másik valakivel viszonyozik helyettetek?

Az előbb még tapsoló tömeg hirtelen nevetőbe ment át, egy ország vezérlésétől, nem mástól mint Felvidéktől.
- Én- Vagyis én-... Miért nevettek? - ettől már én is szakadni kezdtem. Csak érteném a miértet ennek...

- Philiphines, mindenki tudta ezt! - jött hozzá Japan. - Te voltál az egyetlen akinek a füléig nem jutott el ez?
- Pedig írtunk is róla az előző lapunkon! - nyújtotta Philiphines felé a bizonyítékot, amit Philiphines rögtön kitépte a másik kezéből amivel nem engem fogott, és idegesen legeltette rajta a szemét.

- Ez... Ez hazugság! Semmi ilyen nem volt beleírva! - lazított a szorításán. Ezt kihasználva meg erőszakosan kitéptem a kezem Philiphines szorításából.
- Igenis benne volt. - igazoltam. - Elég dühös voltam rá, de remekül képesek megalkotni ezeket, és sokat dolgoznak ezekkel, így már csak nem kérhettem hogy javítsák...!

Mindenki Japanra és Slovakiára nézett, majd rám, majd kiszenvedte magát a tömegből Canada.
- Ingyen kapható az első öt alkalommal, megjegyzem, sorban! - szedett elő többet a lapokból.

Philiphines meg hökkentve végignézte, ahogyan mindenki Canada felé tornyosul, eltűntetve a tömeget körülöttem és körülötte is.
- Hun! - borult a nyakamba Poland enyhén reszketve. - Nem esett semmilyen bajod... Bajod eshetett volna...! De örülök hogy nem esett bajod...
- Természetesen nem, annál szívósabb vagyok! - büszkélkedtem. - Illetve... Ki találta ki ezt az egészet...?

- Hát mi! - jöttek körénk Japan, nyakában Slovakiával.
- Oh, hogy itt gyülekezünk... - jelent meg Czech is. - Az előbb elkísértem Austriát a szobájába mert sírógörcse van a Nagy háború említése miatt. Meg... Amúgy empátiát is érzett veled kapcsolatban ahogyan Philiphines viselkedett...

- Hagyjatok helyet az ölelésemnek is! - bukkant fel Italy is, illetve ha már ő is itt van közöttünk, Germany is vele tartott nyílván.
- Ti aztán feltudjátok kavarni a port... - vettük észre Switzerlandot is közöttünk hamar.

- Remek, mind itt vagyunk együtt... - állapítottam meg.
- Nem mind közülünk... - mondta Germany és Poland szinkronban.
- Lehet-félbátyó nem jött ide... - szipogott Ittálpia megijedve.
- Romania...? - néztem szét. Tényleg nem láttuk a környéken.
- Eh, hehe... Egy pillanat és meglesz mindjárt...! - kezdte kínosan Slovakia. - Csak... Kikérdezzük Canadát is! Igen, ezt tesszük...

Japan és Slovakia elment pár percre, de Romania nélkül tértek vissza a tarkójukat masszírozva.
- Izé... Nincs ott sem. - tisztázta Japan. - És valószínűleg elment az iskolából is, mivel nem számoltunk azzal hogy ott lesz... És... Megtud mindent...

Kicsit lesokkolódtam. Megtudott mindent tőle... Bárhova elszökhetett... Az én hibám hogy így tudhatott meg mindent! Ha nem mondom a többieknek hogy ne szóljanak neki, akkor túlesett volna rajta könnyebben, mint most hogy így...

- ...Elmegyek érte. - határozott Czech kis csend után, majd megindult a kijárat felé, mire Slovakia felé fordította a fejét.
- Egyedül. - szögezte le Czech meg sem fordulva...

1005 szó.

Ezúttal betűkkel írtam be, mivel nem tudok nullákat beírni-

A lényeg hogy sokat dolgoztam ezzel a résszel, illetve a következőre most figyelmeztetek mindenkit, hogy nem tervezem gyerekbarátra! Ahogy ez a könyv sem épp tízéveseknek van!

Figyeltél? Remek!

A Nyeh legyen veled!