Romania szemszöge

- Egy valós hétvége végre... - mosolyogtam az esőre. - Amikor szabad lesz a szombatunk is!
- Nem hiszem hogy számíthatunk nagyobb nyugalomra akkor is. - kételkedett Transyl'. - Biztosra veszem hogy valami közbe fog szólni ami tönkreteszi neked.

- Csaknem jósolni is tudsz? - néztem át rá.
- Jósolni? Ch... Mióta jó hogy tudjuk mekön fugunk kerösztül mönni... - üllt át az ágyamra. - Egyszerűen ez egy megérzés, és nálam a megérzések gyakran hatásosabbak.

- Annyira mondogatjátok hogy "a jövő rossz, addig örüljünk amíg élhetünk a jelenben"...! - fordítottam ismét máshova a fejemet.
- Talán nem hiszel nekünk?
- Dehogynem, hiszen sokan vagytok ezzel a filozófiával, de... Eh, az élet mindig is egy visszatérő hasmenés eredménye volt velem szemtől-szemben. Ahányszor jobbnak hittem, mindig visszavágott nekem, és... Nem tudom, szerintem nincs rosszabb minthogy egy esélytelen vagyok.

- Nekem elhiheted, tudom hogy rosszabb élni, de ha nyugodtabb az élet, csak lehet jobb is a halálnál, mint a mi alapjából zűrösebb életünk. - dőlt hátra. - És én megteszek mindent hogy  jövőben csakis ilyen életet szolgáljak neked... És mindenkinek. Természetesen ugye, nem szerethetjük a haverokat jobban a másiknál.

Talán havernak akar rám gondolni...?

- Haverként tekintessz rám? - vontam fel a szemöldököm.
- Én? Rád? Mondtam ilyet? Nos... Nu! Egyszerű partnerek vagyunk, akik... Néha meggyűrik a lepedőt maguk alatt... És együtt beszélgetnek sokszor... Kedveznek a másiknak... - akadékoskodott elhalkulva.

- Ráakarsz vezetni valamire, de én egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem tudod nyíltan kimondani? - furcsáltam, mire elkezdett az összehúzott lábai alól ártatlanul nézni.

- ...Biztosra veszem hogy egyszer úgy sem bírod ki hogy elmondjad... - hagytam annyiban. - ...Inkább kérlek hogy gyere ide. - mormogta elnézve.
- Hát... Ha ez minden amit szeretnél... - kúsztam mellé szorosan hozzábújva. Még mindig olyan melegséget áraszt maga körül, pedig általában ez inkább azokra vonatkozik akik úgy nem vámpíroknak születtek.
- Fáradt vagyok. - mondta. - Fáradt vagyok Ro'...
- ...Nos, ha ez az amit szeretnél még... - hirtelen én is fáradtabbnak, vagy inkább csak álmosnak éreztem magamat. - ...Csaknem megátkoztál te kis boszorkány?

- Nem vagyok én boszorkány... - vigyorgott rám, átgurulva a lábaim közé. - Csupán nem szeretnék egyedül lazulni, akkora kínzás lenne ez neked?
- Dehogy, nem zavar. - bár igazán szólhattál volna az előbb is...
- Hm... - dőlt a mellkasomra. - Kell a fenének kockahas, ez így laposan kényelmesebb is mint lenne azzal...

- Eh? Mi történik itt...? - félálomban voltam csak még, és nyomást éreztem a fejemen és mellkasomon.
- Hé, megkeserülöd még ezt tőlem. - fogott le a mellkasomnál egy kéz. - Így megalázni, nem egy ország és világ előtt... Tudom hogy te is vele voltál, és te is megkapod a jutalmadat ezért. Ha jössz kiállni ellenem, és a te csapatoddal. Jövőhét szombat délidejében.
- Először is, nem láthatom ki vagy... - próbáltam elszedni a szemeim takaró rongyot, de az illető azt is fogta erősen, én meg még fáradt voltam ahhoz hogy megerőltessem magamat. - Honnan ismerjelek fel?
- Egyedül leszek, és tudni fogom ki vagy, tudni fogod te is ha meglátsz. Elég ha ezt megtartod, a többieket is értesítem erről felesleges megszólalni, csak pihenj tovább felőlem...

- Hé, Romania, Ro'. - pofozgatott Transylvania. - Románia!
- Heh... Te voltál az...? - komolyodtam meg.
- Tessék? Romania, mindketten altatógáz hatása alatt voltunk valószínűleg, csak szagolj bele a levegőbe, lehet érezni a kéjgázt!
- És... Nem, nem hiszek benned igazán most. - bizonytalanodtam el. - Miért nem lettél volna, hiszen attól függetlenül hogy partnerek vagyunk... Nem nézhetsz többnek mint ellenség igaz?
- Hát... Igazából... A partnerség eléggé több, nem? - vetette fel féltve, mire kicsit megingtam.
- Gyanakszok benned, de nem akarlak hamisan vádolni meg. - temettem kezeimbe a fejemet. - Elmegyek oda ahová szólított, bárki is volt, és ha te is ott leszel, már nem fogom bánni a vádakat... Addig használd csak ki hogy bízok benned.
- ...Ennél jobb döntést nem is tudtam volna várni tőled. - nevetett, leszedve a kezeimet. - Én is ezt választottam volna a helyedben hogy ilyen naiv vagy...
- Nana, azért ne akard hogy addig sem bízzak benned! - mosolyogtam keservesebben egy kicsit.

- ...Feltudlak vidítani valamivel? - gondolkodott el.
- Hagysz még egy kicsit aludni...? - vetettem fel.
- Jobb ötletem is lenne, de a lefeküdni ugyanazt jelentene neked... - kezdett szórakozni a hajával. - Vagy talán... Benne volnál egy menetben mielőtt elveszted bennem is a reményt?

649 szó.

Nyeh, rövid lett, de legalább hétvégén tudtam írni...!

...Igen, ez... Ez így jó lesz, ha még tudok pár részt írni-

A Nyeh legyen veled!