Romania szemszöge

- ...Talán Transylvania meg van lent? - figyeltem fel a csendre.
- ... Inkább várjunk minthogy megnézzük. - ment biztosra Slovakia. - Kitudja, talán visszajön...

Nem jött vissza.
Már mindenki elunva üllt a lépcső tetején mikor csak én hallottam ismét lépteket körbe-körbe, majd ismét megálltak.

- Mennünk kéne!... - pillantottam a többiek felé támasztva a kezemmel az arcom motyogva. - Kitudja mi folyik lent...

- ...Igen Slo', mennünk kéne. - ragadta meg Czech Slovakia vállát.
- Hát jó... *glp* - nyelt egyet Slo'. - Akkor... Hölgyeké az elsőbbség!

- Na jó, tudom hogy én vagyok a legeszesebb, de azért nem igazán kell pont így dönteni. - állt fel Czech, és lefelé kezdett tartani. - És ha meghallgatnátok, ajánlom hogy szorosan menjünk egymás után...!

- Jó ötlet, prefelálom. - bólintott Slovakia a karomba kapaszkodva. Kicsit kínos, de ha ezt kell tennem...

Nem tetszett hogy csak öten voltunk, Transylvaniával együtt. A többiek viszont aludtak, és ez még inkább zavart.

G l ä u b i g e . . . s i n d w i e w i r . . . a b e r j ü n g e r . . .

B e v o r i c h v e r r ü c k t w u r d e . . .

... i m d r i t t e n B a n d ! W i r t r e f f e n . . .

Ennyien megyünk egy helyre, és nem tudjuk ki vagy mi van ott lent...

- Nem tűnik veszélyesnek semmi... - világította át a pincét Czech. - Kivéve hogy nem látom Transylvaniát, és az a sejtelmes kapu a "D.S." felirattal.

- "D.S."? - kérdeztem meg tőle, a sötétes barna kapura nézve. Egy nikkel színű fémes anyagba vésett rövidítést nevezett meg Czech Republic, ami egyben a gombkilincse is volt. - Én szerintem az inkább egy "P.S." rövidítés. Szerintetek?
- Szerintem is "D.S", haluzol Romania? - húzta fel a szemöldökét Slovakia. - És te Germany?
- ..."G.S" - szűkszavúan válaszolt a lépcső aljában üllve.

- Ez viszont összehasonlíthatatlan... - jöttem rá, az egyik ajtót bizgerálva. Kicsit hangos faragáshangnak tűnt ahogy végighúztam a körmöm rajta, amitől démonias sikoltáshangot hallottam a lépcső alól, és mind lefagytunk. Csak pár másodperc után fordultunk a hang irányába ahol csak árnyékot lehetett látni, de az illetőt csak a lámpa fényének sugaraiból volt látható. Újabb hangokból a földön rohant négykézláb felém, és vele együtt Transylvania is kijött a lépcső alól, megállítva a lényt, és felborulni Czechhel együtt.
Megszólalni mind sokkolva voltunk.

Főleg Transylvania a hirtelenül félig-félresikerült bemutatkozásáért. De gyorsan felállt fékezni a lényünket, aki nagyon engem akart.

- Mi baja velem? - kérdeztem kicsit talán pánikolva.
- Szerinted mi? - ölelte át nehezen Transylvania. - Nem látod?

Csak megláttam hogy a jobb szeme helyett is csak fény van. Így belegondolva a hangja is kicsit nőies. És addig békésen megvolt Transylvaniával...

- E...Ez itt Hungary? - mutattam az ölére.
- Nem egésze- - próbálta menteni a menthetőt, de Hun kiszabadult az öléből és ragadozó módján lassan felémtartott.
- ...És most békés? - nyújtott egy pillantást Transylvania felé.
- Nem hiszem... De maradjunk távol most... - legyezte őket el, és csak engem hagyott a kapuhoz simulni Hunnal.
- Hát köszönöm szépen Transyl'! - vágtam rá.
- Aliem... - lihegte Hungary felém. - Onları senin yüzünden KAYBETTIM!

- Oké, nem békés. - állította meg Transylvania a kialakuló harcot egy egyszerű újabb leterítéssel, csak ezúttal elővett egy tőrt is.
- Várj! - kiáltottam. - Ne bánts, ő Hungary!
- Tudom mit teszek. - hunyorított felém felemelve a tőrt a lény háta fölé. - Ne avatkozz bele, az én családom DOLGAIBA...!

Kegyetlenül felordított Hun ahogy Transylvania hidegvérrel belédöfte a tört. Szerintem ha nem lennénk országok, mi most gyerektraumában lennénk ezután. Főleg hogy Transylvania mit sem törődött utána a holttesttel.
- Ez nem Magyar volt... - törölte le homlokáról az izzadságot, majd egy jegyzetfüzetet vett elő, és írni kezdett. - Vagyis, szó szerint csak volt. Csak egy olyan bábu volt mint amivel már találkoztunk. Slovakia, Czech, és Romania tudja.

- Ez keményebbnek tűnt azoknál... - nem igazán hittem neki.
- Figyelj. - sóhajtott felém nyújtva a füzetet. - Volt idejük erősödni. Ezek úgy tavaly tavasszal készültek, és egyre inkább haladnak az idővel. Hónapokat haladtak megjelenésük óta - a halálod után - , de ugyanabban a múltban vannak ragadva. Hamarosan a mi időnkbe érnek, és elnyelneeeeek...

...Igen, ez nem volt túl világos nekem, és ahogy látom csakis Czech volt annyi ésszel megáldva hogy értse is amit Transylvania gyűjtött össze.
- És ezeket honnan tudtad kitalálni? - gondolkodott Czech.

- Egyszerű, egy, értek az ilyen vad dolgokhoz. - emelte fel az ujját Transylvania. - Kettő, szerencsére elégszer voltam a csapattal hogy kiszámítsam ezeket. Emlékeztek mikor kerestük Romaniát és találkoztunk Eurasiával először? Ő volt az aki magához dédelgetett minket, és megőrizte az akkori énünket. Ha ezek elnyelnek az időnkbe érve, akkor mi is a rajongói leszünk, csak úgy mint akkor voltunk. Ebből pedig csak Romania a kivétel. Ő akkor sem hitt neki, így nyáron szerzett belőle, mikor nem érintette őt annyira. Ősszel engedte ki őket legfeljebb, de lehet hamarabb is. Ezért ha találunk még belőlük, minél előbb végezni kell, mielőtt végez a mostani énjével.

- Miért támadt rám? - kérdeztem. - És miért volt átlátszó?
- Itt jön a képbe a Lelki Erősség. Amiről mind kaptatok levelet Kínától, de semmibe vettétek. Viszont engem érdekelt, és ezért is kezdtem sötét mágiába keveredni. Hogy valami nekem is legyen fejedelemség létemre. Ők a sajátjukra viszont már rájöttek. Tehát Hun ilyen ereje az hogy eltűnik. Nem tudjuk mennyi időre, de lehet hogy akár évszázadokra. És hogy miért támadt rád? Hmm. Naiv vagy még mindig Romania, nem tudott megbocsátani akkor sem teljesen.
- Nem...? - ismételtem meg.
- Slo' rájött alapjából az övére, tudtommal. De ő is semmibe vette egy eset után.
- Arra gondolsz mikor testet cseréltem Romaniával és megbizonyosodtam hogy tényleg csak tizenhárom centije van? - szólalt meg végre Slovakia is.

- ...Mondhatni. - vont vállat Transylvania. - A lényeg hogy ezek nem más, mint Eurasia bábjai. Elérik az országokat hogy ismét a követői legyenek. De ha azt nem is éri el, Romaniát valószínűleg szellemként fogja tartani ugyanilyen logikával, és a többieket is amikor gyengék még, és nem kell sokat várni.

- Akkor röviden, Eurasia játszik megint velünk. Magához vonz minket hogy a követői legyünk, majd amikor úgy tűnik jól megvagyunk vele, lemásolja az akkori minket, és B tervként megőrzi, hogyha már nem vagyunk vele szimpatikusak kiengedje, és elérjen a mi időnkre hogy ugyanúgy gondolkodjunk róla! - soroltam fel.
- Igen, ez nem túl rövid, tudom. - nyomkodta a nyakát. - És hogy ne legyen még kérdésetek, törökül beszélt, valamiért...

- Akkor Hun most hol is van? - törte meg a kínos csendet Slovakia.
- Hun? Nem volt a szobában, de biztos hogy ide jött. - nézett körbe Transylvania.
- Ugye nem ijesztegetsz... - sóhajtottam én is.
- Dehogynem, valójában bement oda. - mutatott Transylvania az ajtóra. - Nem sokkal találkoztam ezzel.
- Nem kell bemennünk, ugye? - tikkelt Slovakia pislogással.
- Először is nézzük meg mennyire veszélyes... - löktem be az egyik ajtaját, hogy benézzek egyedül.

Bent nem volt túl sok minden, csak egy üres kopott egynégyzetméteres szoba, egy húzós lámpával, és vele Hungary maga elé meredve. Nem csinált mást, csak háttal nézett maga elé.
- Ungaria...? - fogtam meg a vállát. - Megvagy?
- ...Aha, megvagyok... - egyenesedett ki. - Megvagyok, csak... Volt egy kis visszaemlékezésem. Meg bejártam a szobákat.

Oké, túl sok kérdés volt bennem már. Ez itt csak egy szoba, nem szobák. És nem értem ezeket a lényeket sem teljesen, sem a Lelki Erősséget.

De a lények tisztábbak már. Régi mi, csak arra születtek hogy az akkori naivságunkat visszahozzák, hogy Eurasia "meggyőzzön" minket.
Hívői legyünk.

Meggyőzöttek...

1171 szó.

Fhú, ez aztán remek rész volt.
Nosztalgiám lett, mármint-
🌌NAGY NOSZTALGIA...🌌

Meg a fenti rajz, hát... Ismét telefonnal dolgoztam...
Ahhoz képest remek lett!-
Az árnyék kifejezetten jó...!

Meg ez is van;

Ez egy radír, életem egyik művével-

A Nyeh legyen veled!-

Le vagyok izzadva-