Romania szemszöge

Meglepő e vagy sem, mint kiderült, a következő oktatást szavazatok alapján Vilniusba tették hat szavazattal. Amik ráadásul érvényesek és külön személlyel aláírottak, ezért is tartották hogy a kavarást eltekintve a tisztességesnek.

- Most búcsuzzon el ettől a helytől itt mindenki! Nem hiszem hogy egyhamar még látni fogjátok! - nevetett fel AU. Eddig amit igazán tanultam hogy Africa az egyik legkedvesebb és legsegítőkészebb kontinens, hogy külön az összes országot elszállítja vissza a helyünkre helyük szerint. Na meg voltak mások is, de azok nem kifejezetten az oktatáshoz tartoznak.
- Meglesz! - kiálltott hozzá messziről Slovakia, majd még végigsimogatta a falakat. - Szörnyen fog hiányozni ez az otthon is, szent egek... Deee, nyáron legalább közel leszek hozzá!

- Még mindig nem tudjuk a nyári terveidet, talán el kellene lassan árulnod... Hogy... Tudod, felkészüljünk. - suttogtam megbökve az oldalát.
- Majd. - jelentette ki tömören, majd tovább simogatta a falat, bár inkább mondhatni, ölelte.

- És ezek után jön a következő... Egészen amíg a végén feláldozzuk magunkat a munkának... - morogta a nyakát fogdosva Czech Republic.
- Valóban, grat Lithuania! - nézett végre el a faltól Slo'.
- Nos igen, heh... Erre gondolom senki sem számított... - próbált meg mosolyogni Lithuania erre a dicséretre.

- Bár elég egyértelmű hogy az egész közülünk valakinek a csalása, mégis jobb hogy még maradunk Europe területein, hogy megvalljam az igazat. - kezdett bele Czech is a tárgyalásba. - Ha nem az a személy csal, simán lehet hogy a tűzszünetünk végén az új fővárosunk lett volna helyben ott Manila.
- ...Tudod hogy ki volt aki felkavarta a szavazatokat? - szólalt meg Vezlania Lithuania mögül.
- Csakis sejtem, de erős megérzéseim vannak hozzá. - folytatta Czech. - Ehhez még az is hozzádob hogy a végén Vilnius nyert. De menjetek, már otthon kellene lennünk órák óta! Majd kibeszéljük út közben!

- Te nem is jössz velünk hogy nem többesszám háromban beszélsz? - furcsálta Hungary.
- Mit gondoltok, hagyjam itt az Öreglányt amit drágán felvásároltam az akkor összekapart koronámmal? Még szép hogy nem, egy csendes úton keresztül majd kitárgyaljuk telefonon illegálisan a dolgot, ez lesz itt a megoldás! - magyarázta Czech hátramutatva az autójára.

- ...Szóval nálad mindvégig volt elég pénz amit tudtunk volna ruhákra költeni és nem nehezem megoldani? - következtetett Slovakia.
- Nos- ano, de akkor mivel tartom fel őt? - vágott vissza Czech, miközben mindannyian megindultunk. - Nem is sok van nekem, csakis üzemanyagot tartalmaz az összes amit rászánok!

- Hun...? Te később szeretnél menni? - néztem vissza mikor már mindenki felszállt. - Vagy csak egy perc kellene még?
- ...Nem, megvagyok. - kapott észbe hogy máris elmegyünk.
- Gyere csak akkor. - intettem fel, mire ő is beszállt, és Africa el is indult velünk. Kivéve Czech, mivel ő még integetett, majd lassan ő is megindult mögöttünk.

- ...Jut eszembe, hol van most Vezlania? - ennek a hat szónak kellett csak elhangzania Hungary szájából hogy némelyikünk nem kicsit is beparázzon.
- ...Eltűnt Vezlania? - düllesztette ki a szemeit Lithuania.
- Vezlania? - hallattszódott Japan Slovakia telefonjáról.
- ...Akkor majd veletek együtt fog jönni, addig is nyugodjon békében... - tette le a telefon hívását Slovakia. Nem találtuk őt ahogyan szétnéztünk a buszon, ezért mindenki úgy gondolta hogy akkor majd Japan fogja az ázsiai országokkal hozni.

- Akkor most addig mit tegyünk amíg Japan és Czech távol van út alatt? - érdeklődött Slovakia.
- Nincs sok idő addig amíg nyílt egyenes útra érünk. - válaszolt erre Transylvania. - Vagyis nem éreznénk hosszúnak ha a labancunk abba hagyná a szipogást.
- Hagyjad. - nézett Transylvania szemeibe Germany szűkszavúan beszélve.
- Az a legfurcsább az egészben hogy még magamra sem szavaztam... - motyogta Lithuania eközben, mire szinte az egész - vagy megmaradt - csapatunk része rá kezdett figyelni. Ami jogos, hiszen ha hat szavazatot gyűjtött úgy hogy megnyerte, és eközben nem is volt az egyhatoda miatta... Hogyan. Valaki nagyon megakarta hogy válasszák őt.

Egész út alatt ez ment le ahogyan furcsálta mindenki Lithuania győzelmét. Én nem nagyon avatkoztam bele, hanem csak figyeltem Transylvaniát mellettem, és a másik oldalamon Polandot ahogyan a tegnapi - és kitudja, talán még a mai - adagját mellékhatását megérző Hunon segíteni próbált, és közben égetett az arca kínosságában ahogyan hallotta hogy Lithuania még rászavazott. Ő egyébként a második lett négy szavazattal, amit neki Hungary, ő, Germany és Lithuania adott meg.

(Ha most elkezditek shippelni a GerPolt, én kimegyek az ablakon ottartva keretében a tökeime-)

Én szerencsére még jobban voltam mint Hun, ezért nem kellett aggódnom hogy az a kis mililiter nem árt meg nálam annyira. Hanem majd később garantálom hogy meglesz az is ki a számon keresztül az út során.

- Hm? Czech hív engem! - közölte Slovakia. - Most megtudjuk az okosat!
Direkt még ki is hangosította hogy hallja mindenki közülünk mire az egész utat megijesztette egy nem várt túl hangos "LIET!-"

Maga a busz is belerezdült, amitől...

Tudjátok, ha az illető megjárta már a halált, nem hinném hogy azt kellene tennie mint én... Sőt, nekem sem kellene már...
De azért mégis halálfélelmem volt ott helyben reflexből!

Rögtön át is karoltam Transylvaniát mellettem lábammal kezemben minden nyelven amit tudok szitkozódva rémülten... De a végén nem lett belőle semmi komoly, csak kicsit megálltunk és folytattuk szinte rögtön is tovább az utunkat.

Lehet csak a már készülődő hányingerem gerjesztett fel ennyire, de nem is nagyon tudom meg, Slo' már úgyis Vezlaniával beszélgetett.
- Vez- te mit csinálsz Czech számán? - értetlenkedett a többi országok pillantásait megpróbálva ignorálni.
- Czech itt van hátul. És én is! - hallatszódott most már normálisabb beszédként Vezlania hangja. - Látjátok?

A csapatunk megmaradt része egyből rohant is méghátrább mint eleve voltunk, és átnyomódva rajtam, Transylvanián és a jegyeseken néztek ki az ablakon. Én is kinéztem, és láttam ahogyan Czech vezet és mellette Vez integet nekünk.
Az út látta után viszont rögtön ragadtam egy zacskót és kicsit arrébb mentem, de közben azért hallgattam a többieket.

- Hogy meri a fiatalabb... Az anyósülésben üll! Mióta van neki anyósa? - beszélt a telefonjába Slovakia.
- Mióta van neked anyósod? - feleselt vissza Czech hangja. - Ugyan Slo', ő kiérdemelte azzal hogy hagyott koncentrálni!
- Dehát én ott nem is... - keresett ebből kiutat, de utána rájöhetett hogy azzal meghazudná önmagát mindenki előtt, így inkább csak maradt csöndben.

- Megvagy még egy darabban azért? - nézett végig az arcomon Transylvania a hátamhoz nyúlva. Legtöbben ezt aggodalmasan kérdeznék, de Transylvania nem olyan aki aggodalmas meg gyengéd, ezért még az is csoda volt hogy ezt teljesen normális hangrendben mondta nekem nyugodt érintéssel.
- Megvagyok. Úgy érzem hogy megvagyok. - bólintottam felé nézve. - Előtted vagy már hatszor okádtam, miért csak most érdeklődtél az állapotomról.
- ...Gondoltam... Most megkérdezem tőled... Kedvességből. - magyarázkodott... Mondhatni.

- ...Talán akarnál velem valamit ismét? Nagyon puha lettél így hirtelen... - mosolyogtam ahogyan kicsit zavarodottnak tűnt.
- Tegnap este már megtettük, ne legyél ennyire perverz...! - húzta össze a szemöldökökét. Hát... Bár nem éppen erre gondoltam... Mégis most az segítene rajtam...~

- Naaa, csak egy ölelés? Segítene nekem... - vontam meg a vállamat.
- Az előbb még jól voltál. - emlékeztetett.
- Gondoltam hogy nincs szükségem segítségre. - nyújtottam ki a karjaim. - Szóval?
Szó nélkül és kis gondolkodással elfogadta az invitálásomat ideges arckifejezéssel. Kicsit viszont ideges is lehetett, mert elkezdte a nyakamból kiszivattyúzni a vérem. De nem bántam. Főképpen azért sem mert láttak minket. Csak... Miért ne lehetne haverkodnunk össze mégjobban? Barátként sem könyveltük el egymást még. És kitudja, belőlünk kinézve nem csak ölelgetni fogjuk egymást, és szívni egymás vérét, ha ezt már megtettük és mégsem akarunk kinézni mint barátok egymás közt...!~

1155 szó.

Damn, megint egy ezres szavas rész! Úgy hogy nincsen nagyon már iskola, ezerrel gyártom ezeket!-

A Nyeh legyen veled!