Romania szemszöge

- Sajnálom, de a függőágyak fogla- - kezdte volna Slovakia, majd meglátta hogy mi jövünk itt, és csak a csapattal akarunk együtt lenni, és így az utolsókat suttogva mondta nekünk. - Oh, hogy ti vagytok. Ugye... Ugye nem akartok ti is ketten jönni ide, a függőágyakba?

- Nem, nem erről van szó... - legyintettem. - Csak itt láttunk titeket, és gondoltam jövök.
- És Transyl'? - nézett mögém, Transylvaniára, miközben még mindig suttogott.
- Nem is tudom, mostanában ragaszkodó lett... - mikor ezt kimondtam, Slovakia akkora vigyort tett meg amit tavaly óta nem láttam még, és cserébe kapott egy dühödt vörös Transylvania képet az emlékei közé.

- Ezek mondjuk nem is nagyon nagy dolgok... - mintha megint elrejtett volna egy mosolyt magában. Biztosra veszem mi jár  fejében, de kizárt hogy amíg van esélyem Hunnál, ő biztosra nem lesz több valami barátnál nekem a jövőben. Bár jobb lenne mint ellenségnek lenni vele, mert azért ő tud erőszakos lenni. - Hanem miért nem vagytok gyászos színekben?
- Gyászos színekben...? - ismételtem meg mint visszhang. -  Úgy érted, gyászos viseletben?
- Ha Switzerland meglát valakit aki nem gyászolja a pénzét... - hajolt közelebb hozzám hogy suttogjon. - Szavára adta hogy háborút indít ellene.
- Háborút? Ő? Az nem a szokása. - mondtuk mindketten Transylvaniával szinkronban, visszasuttogva, majd folytattam tovább én; - És mégis hogyan lehetnék én így gyászos? Úgy nézek ki alapjából mint egy kicseszett alulfizetett bohóc a hajammal...
- Hát... Ha nem félsz Switzerland haragjától... - vont vállat Slo'. - Ha meg mégis, akkor tudod mit kell tenni... Nyisz-nyisz.

- Kizárt. - értelmeztem amit mondott. - Mindjárt vége az évnek, anyám meg észreveszi ha egy centi is hiányzik és ki fogja tömni a halott testem bundáját!
- Már pedig ez lesz... - sóhajtott Slovakia. - Muszáj lesz, mert Switzerland komolyan gondolja a döntését, és a pénze utáni gyászát... Azért jó hogy ma láttalak, és remélem holnapra ismét látlak, ha még ma be is záródsz.

- ...Várj. - szorította meg a karomat Transyl'. - Igazából van egy ötletem, amitől nem kell kiszorulnod a többiek közül, és az anyóso- vagyis, anyád nem fog megölni.
- Valóban lenne? - fordultam felé. - Erre kíváncsi lennék...
- Ahogyan én is! - emelte ki Slovakia. - De előtte menjetek el, mielőtt felébred a neki ma ingyen használható függőágy-szunyájából. Kicsit talán dühös lenne ha így ébredne fel...

- Szóval mi is a terved? - néztem rá, mikor a latinok szobájába érkeztem.
- Gyere az ágyra, teszek rajtad egy kis... - itt gondolkodott a tökéletes szavakon. - ... Varázslatot.
- Csak nem mondod? - feküdtem le az ágyamra, mire ő is mellém jött letérdelve. - Pont azon a napon hogy megmutattad mire vagy képes?
- ...Csak gyere közelebb, és tedd a fejed az ölembe! - siettetett. Kicsit szokatlan volt nekem hogy ilyen gyors legyek, vagy hogy valakire kell ráfeküdnöm, de hamar megszoktam a helyzetet, és kényelmesnek is tűnt hogy néha még az arcomat is simogatta, és mondta hogy készüljek fel amire történik, és csukjam is be inkább a szemem.
- És most... - nyikkant meg egy kicsit, majd a számat kinyitotta, és beletett valami kicsi gombócot. - Edd meg ezt itt, és ne gondolj bele hogy mi is ez.

Mivel felkeltette eddig is a figyelmemet, nyílván csak azért is tippelni kezdtem. Olyan volt mint valami szőrgombóc, de később a nyelvemmel hosszabbra sikerült kibogoznom.
- Hajszál? - kérdeztem rá fintorogva, mire becsukta a számat.
- A DNS-em. Egyél, és mondtam hogy ne akard megtudni! - figyelmeztetett ismét, mire csak kicsit undorodva bólintottam és egyben lenyeltem kicsit köhécselve.
(Is that BNHA reference?-)

- Most várnod kell csak egy kicsit, akár aludhatsz is addig. De ne legyen több hat óránál, mert utána örökké benned is ragadhat a DNS-em, hánytatás ide- vagy oda.

Na persze, tudjak aludni úgy hogy tudtomban van hogy egy rókáztatás előtt járok. Amúgy sem vagyunk jó barátok a taccsokkal, mint tavaly nyár elején sem!

De mivel olyan kényelmes... Furcsa, pedig nem is zsírpárnás a lába. Csak... Lábas. Csontos, porcos, de valamiért mégis kényelmes, és megnyugtató. Könnyű lenne aludni rajta, azzal is akár hogy kicsit kemény. Meg... Most kellemesen meleg a teste neki...

- Hé...hé, ébren vagy már? - simogatta az arcomat Transylvania.
Na jó, valójában hazudnék ha így történt volna. Igazából erőszakosabb módon paskolta az arcom, mintha legyek szálltak volna rá.
 

 
- Nézzél csak tükörbe! - húzott fel a mellkasára Transylvania, a telefonja kamerájával mutatva az arcomat ahogyan alszom éppen egy képen. - Hogy tetszik?
- Mintha... - bámultam meg magamat. - Mintha egy igazán latin ember aludna. Hm, és a borostám is nagyobbnak tűnik...?

- Ez azért van, mert mindenkinek tartogatom a DNS-ét haj- vagy vér formájában. - magyarázta Transyl'. - Amit megettél, az az én, és Poland DNS-e volt, ezzel megnövesztve a hajadat, és a borostádat. Emellett még a hasszőrzeted is ha volt, de arra sosem emlékszem hogy van-e.
- ...Inkább vért is adhattál volna... - mutattam a hegyes-fogaimra. - De igazából sokkal igényesebben nézek ki így valóban...
- Összefogtam hátul a már hosszabb színes tincseidet. Ha meg nem leszünk odakint a többiekkel, csak kidobatjuk veled a hajszálakat, mert ezekkel mindig ilyen hosszú maradna a hajad ha levágod, és szakállad is nőne.
- Igazából... - hajoltam ki magam mellett az ablakból, integetve a többieknek, aki eléggé megcsodáltan integettek vissza kiabálva, mire nevetni kezdtem. - Igazából nem is kell már kimennem. Hiszen ezen kívül nincs is nagyon más öltözetem, egyedül amit még America adott nekem Karácsonyra pulóver, ami meg élénkvörös. De azért meg kell köszönnöm ezt a mágiát amit velem tettél, mivel nézz már rá a többiekre...!

- Mágia, heh... - nevetett fel hallkan. - Apropó, ha hiszel esetleg ezekben...
- Hm? - fordultam vissza hozzá, miközben előkeresett egy szénfekete kavicsot bőrmadzagokkal betekerve, és belefaragva valami furcsa jellel.
- Ez tudtommal a Nyilas csillagjegy mitikus ásványa. - hajolt nagyon közel hozzám, majd két bőrszalag végét a nyakamnál összekötötte. - Az ónix emellett hatékony energiaforrás, csonterősítő, védő, kitartást segíti és stresszoldó...
- Rendben, rendben, de... - fogtam a kezembe. - Miért kapom ezt meg?
- Gondoltam szükséged lehet rád még talán, meg ezzel köszönöm hogy tudtam kísérletezni rajtad! - vágta rá.
- És... Neked is van ilyened? - érdeklődtem tovább.
- Nekem nem lehet... - ráztaa fejét. - Augusztus huszonegy, a nap amikor születtem határeset két csillagjegy között, így nem tudok választani a kettő között. De legalább neked tudok adni, mivel elsejével születtél! Szerencsédre.

- És most... - néztem ismét felé. - Van kedved még maradni nálam hogy azért ne legyek egyedül...?
Csöndben maradt.
- M-megtiszteltetés... - nyöszörögte ki, és rámnézett. - Megtiszteltetés, pontosan...

997 szó.

Csak sikerült megcsinálnom!

És ez egy baromijó rész volt!-

Komment Trió Hét Hétfő; Kész van-

A Nyeh legyen veled!