Gyönyörű Ellenség 3 /???

Romania szemszöge

- Te meg mit csinálsz? - nézte Czech ahogy Slovakia a földön tapogatózik.
- Oh, kis semmiség... - hajolt fel Slovakia. - Csak érzem hogy közte leszek a három ország között aki dolgozatot ír világtöriből...
- Dolgozatot írunk?! - kapta fel a fejét Hungary. - Ne, az értelmetlen, fárasztó, magányos pótórák után biztos vagyok hogy én is benne leszek!

- Egen, azok tényleg elég unalmasak voltak, de legalább nem olyan magányosak... - pillantottam Hunra, aki ezt egy komoly pillantással jutalmazta. Még azt sem szereti ha ránézek... Ebből nehezen lesz házasság... De kitartó vagyok. Nem tudhatom mi lesz pár év múlva... Vagy évtized múlva...

(Fun fact: Anyám úgy találkozott Apámmal hogy kinevette mert poppot hallgatott. Apám hobbizenész, és most már ritkábban, de szokott gitározni nekünk. Talán ezért is szeretem a rockot.)

- Ééés ezért keresem azt a kicsit virágot ami ugye ott van Ire hajában mindig! Csak... Nem tudom pontosan hogy néz ki és mi a neve, mivel csak egyszer hallottam Americától hogy szerencsét hoz állítólag.

- Lóherére gondolsz? - fordult felé America. - Igen, szerinte az szerencsét hoz ha négy darab levélkéje van. Nem mintha az élete olyan szerencsés volna...
- Egyébként a neve is elég szép lenne, ha nem lenne kétértelmű... - kezdett Czech hozzá képest egész normálisan. - Nem csodálkozok hogy szerencsésnek mondják, főleg hogy még ritka is.

- És ha jobban belegondolok... - gondolkodtam. - Talán nekem is jó lenne egy, mint a felelés miatt, másrészt meg a következő két óra miatt is...
- Oh igen... - biccentett Slovakia. - A viszájok órái...
- Miféle viszájok órái? - értetlenkedett Czech.
- Politika. - közölte vele Hun és Japan.
- Ja igen, ahol szétverjük egymást... - értette meg Czech. - Ahhoz tényleg nem ártana egy...
Hát még nekem! Kitudja, talán tényleg szerencsét hozhat... Ha szerencsét hozhat ahhoz is hogy Hungary-t megkaparinthassam, és vele éljem le az életem maradékát... De jó is lenne...

Germany szemszöge

Bolond Italy... Már megint nem bírt nélkülem elaludni... Most meg nem csak hogy fáradt vagyok, még a politika is rátesz egy lapáttal. Nyugalmam sem lehet mert a székek repülnek felettem, és inkább figyelnem kéne hogy nehogy nekem bajom essen... Vagy Italy-nak. Ő a másik akit illene védenem.

- Hé~ - ismerem ezt a hangot. Ez a hang visított fel pár hete.
- Igen? - néztem hátra kivsit talán unottan.
- Csak nem maga a hatalmas homó Germany?~ - mosolygott.
- Biszexuális vagyok, ez nem kifejezetten homó. - válaszoltam enyhe haraggal.
- Oh igazán? Én hibám, de azért bebizonyítanád nekem? - pislogott ártatlanul.

- Hm... Hungary elég dögös volt még a csapatunkban... - gondolkodtam. - Persze nem igazán kedveltem, de még mindig egy szép lány.
- MÉG MINDI?!- vagyis, khmm... - köhécselt. - Esetleg van barátod?
- Nem is tudom... - gondoltam rögtön Italy lihegő arcára... - Mmmmég nem... Még...

- Oh... Akkor még nevezhetlek melegnek, nem? - mosolya már inkább vicsorgás volt, ami enyhén zavaró volt.
- Erre nem akarok válaszolni, sejtheted hogy mit akarnék mondani... - ráncoltam a homlokom. Kezdem érteni Romania gondolkodását ezzel a ribivel. - Ne mások előtt...
- Miért is ne? Halhatják hogy a hatalmas lázadozó Germany mi lett a mai napokra!

Rendben, ez a lény tényleg tönkretette az idegeimet jobban mint a berlini fal ledöntői magát a falat. Szemem sarkából már Third Reich szintúgy vicsorító képe meredt rám...

Hungary szemszöge

- Gyerünk Hun, mi olyan rossz? - vígasztalt Slovakia.
- Poland felrobbanhatott, megförmedhetett, elhagyhatta a szeme elől, vagy csak azon gondolkodik hogy hogyan, mikor kérje meg a kezét. - sorolta Czech. - De persze... Ezek csak iróniából vannak...!

- Cseh, az a baj hogy igazad van... - fetrengtem az ágyon arcomat a kezeimbe temetve. - Elhagytam szem elől csak egy rohadt pillanatra, és már el is tűnt az egyetlenegy szemem elől...
- Jaj, Hun, nyugodj meg, üllj föl... És esetleg húzz át a saját helyedre, mert talán arra vár hogy legyen helye az amúgy saját ágyán. - tanácsolta Czech.
- Lehet... Szóljatok ha látjátok... - álltam fel, majd bágyadtan a saját szobám felé kezdtem tartani egy halk köszönéssel, hogy aztán a saját ágyamra vessem magamat enyhe aggodalommal.

(Amúgy nem tudom hogy miért írom Hunt le mint egy idegösszeroppant, aki mindenért aggódhat, csak nem meri se magának, se másnak bevallani... És Adél szerint még rá hasonlítok, mikor még új sulit sem találtam és felkészítőket is bliccelek...)

- Áh...! - fetrengtem össze-vissza az ágyon. - Magányosabb vagyok most mint [^^"]sz [^^"]rva nélkül!
- Mi a probléma Hun? - nézett rám Estonia az ágyában feküdve.
- Szerintem elhagyta Polandot... - hagyta Finland.

- Fogalmam sincs most hova mehetett.... - ültem fel lehajtott fejjel bámulva a telefonom háttérképére. Egy bénus fotó volt még egy héttel ezelőtt hétvégén szintén. Mivel nekünk csak a Vasárnap hétvége igazán, így mondjuk inkább úgy hogy múlt Szombaton délután.

Majd megláttam hogy valaki írt nekem. Nem hinném hogy ismerős, sőt...
Maga a felhasználó neve az volt hogy "A Zsarnokod".
Megnéztem hogy miket írt nekem eddig...

A Zsarnokod: Üdvözlet újdonsült ellenségem...

A Zsarnokod: Gondolom hogy már megijedtél tőlem, de azért csak úgy még hozzáteszem hogy hála neked és egy ismerősödnek most megtudhattam hogy mi a gyenge pontod. Szóval addig fogok ezt a pontot ostromolni amíg be nem vallod...

Hedvig: Megbocsáss, én nem vagyok egy ijedős fajta.

A Zsarnokod: Anyád

Hedvig: Apám volt csak, de mindegy is... Amúgy mit kéne vallanom?

A Zsarnokod: Azt hogy én jobb vagyok, nem hozzád kellene mindenkinek gyűlni, nem neked kéne népszerűnek lenned, inkább egy idősebb országnak. Mint én!

Hedvig: Zavar ha engem nem érdekel? Régen talán még érdekelt a figyelem, de mikor rám is fogták a V1 kezdetét, már megkaptam a figyelmet. Tőlem lehetsz te olyan akire felfigyelnek, nekem legalább vannak barátaim, rokonaim, ismerősök, talán kismennyiségben, de jobbat már nem is tudnék kívánni teljesíthetően. Erdély független, többet találkozhatok a többiekkel....

A Zsarnokod: Vele együtt azzal a világoskék szemű kis szlávval, igaz? :)

Hedvig: Mi van Polanddal? Ő csak a legeslegjobb barátom mind közül...

Erre már nem írt vissza. Csak később fogtam fel hogy lehet köze van Poland eltűnéséhez. De ha nem írt vissza akkor... Minek fenyegessem meg?

Ekkor meg kopogtak az ajtónkon.
- Ki lehet az ilyenkor? - lepődött meg Estonia. Én is meglepődtem de lehet nem is akartam tudni hogy ki van az ajtó mögött.

- Bejöhetek? - hallatszódott Romania hangja.
- Bemehetsz. - biccentettem.
- Csak én vagyok... - lépett be Romania néhol zöld foltokkal, fűszálakkal, és a kezében egy szárazkás lóherével. - ...Valami baj van kishölgy?
- Csak... Polandot utolsó szünetben elhagytam, és azóta nem láttam. Ráadásul most írt random valaki rám Polanddal kapcsolatban és... Igen, lehet túlságosan is aggódok miatta, csak ugye.... Igen... - masszíroztam a halántékomat.

- Ezt neked szereztem... - ült mellém felémnyújtva a kis száraz növényt. - Nem a legszebb, de csak ezt találtam, hiába érdemelnél szebbet...
- Biztos elvitték a többiek...! - nevettem fel egy kicsit, majd kivettem a kezéből finoman kicsit birizgálva.

- Mit is mondtál, egy random valaki? - emlékezett vissza.
- Fogadni mernék hogy Philiphines az... - mondtuk szinkronban.
- Vajon miért akar olyannyira híres lenni? - nézegettem a lóherét.
- Szerintem volt egy közössége, de most magányos. Mivel rájöttek hogy hiú, és beképzelt,... - sorolta Romania. - És mások véleményét sem kéri ki...
- Lehet ebben valami... - gondolkodtam. - De miért pont én? Miért néz engem legbelül többnek? Vannak mások is akik ezerszer jobbak, akik megtudják tartani őseik földjét, akik jobban tudnak dönteni, akik épp nem mindig idegeskednek valaki miatt-

- Mivel te Csodálatos vagy... - szakított félbe Romania. - Kitudsz küzdeni bármit, feltudtál emelkedni a szintünkre, ugyanolyanként tekinteni magadra mint a többiekre... Ezt nem mindenki tudja megtenni... A külsődről meg annyit hogy az csak hatalmasat hozzád ad...

- Whoa... - hökkentett meg hogy teljesen elpirultam. - Hát... Nagyon szépen köszönöm...
- Szíves örömest, én örülök hogy ezt elmondhattam neked... - mosolygott ugyanennyi pírral az arcán. - Bár többször is elmondhatnám amit én gondolok...

1195 szó.

Egy hét kihagyás-
Vagyis...
Kicsit elvagyok veszve a történet szálain...
Lehet nem lesznek napi szinten részek, de lesz majd egy időszak mikor visszatér ez, úgy Novemberben, és Decemberben. Utána ez lehet visszatér, de azért szeri van-

A Nyeh legyen veled!