Hungary szemszöge

- Mik vannak a naplójában? - kukkantott bele a könyvbe, mire becsuktam az orra előtt.
- Naaa, oké, tudom hogy Romania neked szánta, csak kíváncsi vagyok... - vágta a karjait össze durci módba állva.
- Bocsánat, de elmondom ha valami rád is tartozik. - simogattam meg a buksiját. - Így már fair?
- Rendben, akkor jövök majd... - sétált ki a szobából.
- Szia... - köszöntem el megkésve, ismét belebújva a naplóba.

Sok volt benne a depis duma. Viszont meglepetésként ért hogy szomorú versek is voltak... Főleg nekem... De Slovakiáról és Czechről is volt egy-egy darab. Elején még amatőr rímekkel, majd már hasonlatokkal... Durva hogy meddig eljutott...

Amiktől már kevésbé voltam lenyűgözve, azok a különböző firkák voltak... Főleg arról hogy Romania [^^"]szogat egy szemkötős lányt. Igen, nem vagyok hajlandó kimondani hogy engem rajzolt, fúj...

A levél amit nekem írt meg kevésbé volt nyálas mint a régiek amiknél állnevet használt... Azok voltak az egyik legizgalmasabb részei az évnek... Kár hogy ezentúl már nem lesz velünk Romani-
Besüppedt mellettem az ágy!
És nekem dőlt valaki!

Ijedtemben lecsaptam a könyvvel a semmit.
- Hé, jobban is fogadtathatnál kishölgy... - csengett a fülemben. A srácokat nem látszott hogy zavarta ahogy én épp megőrülök.

Te vagy az, Ro'? - nézelődtem szét. - Hé...?
Több hang nem jött. Tervhez kellett folyamodnom hogy tudjam, nem vagyok őrült. Bár Őszintén, én sem vagyok biztos benne...

- Törj össze valamit hogy tudjam hogy itt vagy! - parancsoltam rá suttogva. Kellett megszólalnom...
Az ablak szilánkjai repülhettek az utcákra. Majd az ajtó üvege is kitört. Majd Estonia felsikított kellően feminisen, hogy még nyakamra hozza EUt.

- A telefonom... - simogatta a készüléket. - Tönkrement a gyönyörű képernyőd...
- Oké, elég! - állítottam le. - Gyorsan, függönyöket húzzuk be! A telefont hagyd valahol az ágy alatt, az ajtóban meg bízzunk hogy fel sem tűnik!

Már kopogtak. Biztos látszik...! Kizárt hogy ne látszódna egy ökölnyi lyuk az üvegen! Mindegy, viselkedjünk természetesen!
- Hali Europe, és te nem vagy Europe... - jöttem rá mikor megláttam America arcát.
- Ehm, igen, ők küldtek engem... - nézte az ajtót. - Mit csináltatok?
- Én csak- Haah... Megkértem Romániát hogy bizonyítsa hogy itt van köztünk... És betörte az üvegeket... - vallottam be.
- Hát... Oké... Sajnálom hogy már nincs itt, de nem kenném rá az én bűnöm, Hungary... - húzta össze a szemöldökét elsétálva.

- Ez húzós volt... - jegyezte meg Romania mellettem.
- Idióta, bajba kevertél...! - temettem az arcom a tenyereimben. - Azt hiszik hogy nem vagy itt...
- Dehát itt vagyok, látod? - fordította a tekintetemet rá. - Mondtam hogy nem leszünk olyan távol... Igaz hogy azt hittem hogy a mennyekbe kerülök, de látod... Itt ragadtam a szellemvilágban... Így ilyen közel láthatlak...

- Jól hallottam...? - nyitott ajtót Transylvania, majd rögtön Romaniára. - Oh igen...
- Bajban vagyok? - pillantott rám rémülten.
- Tudtom szerint a szellemek nem sebezhetőek fizikailag, de tudod mennyit értek a fizikához... - mondtam ránézve. - Elég nekem annyit tudnom hogy a gravitáció tart minket a földön.

Transylvania elkezdett Romania felé tartani, majd a nyakánál megragadta erőszakosan.
- Oké, lehet bántani a szellemeket... - jöttem rá halálnyugodt hangsúllyal.
- Csak én tudom... - majd konkrétan felemelte Romaniát a nyakánál fogva. - Van rajtam egy démonbántalmazó mágia, amit még én csináltam...
- Erdély, te teljesen őrült vagy... - nevettem. - Nem lehet hogy a szellemeket nem lehet bántalmazni, mert egyszer már meghaltak?

Közben a srácok már összebújva rémüldöztek a takaró alatt.
- És most... - fogta meg másik kezével Transylvania a már ismert rongybabáját. - Szálld meg.
- Azta, ezt te...csináltad? - nézte Romania mosolyogva és fulladozva. - Nem kellemes itt lógni... Azt ugye sejted?
- Téríted a témát. - hunyorgott Erdély. - Szálld meg.
- Kössz nem...jobb így maradni mint a kezedben... - vont vállat. - Csak engedj el és... Békésen maradjunk így...
- Még visszajöhetsz, igaz? - folytatta Transylvania. - Csak nem akarsz, mert így látszat nélkül is együtt lehetsz a testvéremmel!

- Hé, ez fájt... - hajtotta le a fejét Romania, már amennyire tudta. - Igen, visszajöhetek... De kinek hiányoznék?
- Mondjuk nekem...
- Álmodok...
- NEM, EGY SZELLEM VAGY!!
- Én, hehe, hiányozné- heh, hiányoznék neked?
- Visszatérsz és kész. De ahhoz szálld meg a tested ismét! Amíg meg nem kapod a tested, itt van ez!
- Ne már... - adta fel Romania. - Csak a kedvedért megteszem...

- Erdély? - lepődtem meg ahogy összeesett, és Romania meg eltűnt.
- Elbénáztad...! - morgott. - Nem tudsz megkülönböztetni engem egy rongytól?!
- Oh... Téged szállt meg...? - furcsáltam.
- Nem látod? Sápadtabb a bőröm a kelleténél, elbarnult a hajam... - vizsgálta magát... - Megváltoztatta kedvére a kinézetemet... Hogy hasonlítsak rád. Borzalmas vagy, Romania, gyűlöllek...

689 szó.

Ufff... Karanténba kerültem...

Van időm írni!

A Nyeh legyen veled!