Transylvania szemszöge

Fogy el a türelmem. Romania mintha nem is akart volna eddig meghallgatni. Talán le kéne betűzni neki? F-E-L-E-S-L-E-G-E-S már rohanni Hungary lábnyomaiba? Vagy talán románul jobban megértené nekem? I-N-U-T-I-L? Hiábavaló, adná már fel teljesen!
És lehet hogy látom benne hogy a legutóbb megszeppent,(velem együtt is csak ő még annál is férfiasabban...~) de még így is mintha lenne benne az hogy esélye van. De ember, vigyél el engem a Bahamákra vagy az utcasarokra csak hadd legyek ott veled! És fejezd már be a nővérem iránt rajongást, ezt kérném még, semmi más célom nincs már veled!

- ...Talán valami bajod lenne? - nem kicsit rémültem meg a hirtelen Románia hangtól, de azért igyekeztem gyorsan reagálni erre.
- Káposzta. - nem a legjobb válasz, de nyugodt legalább, az előzőimhez képest sokkal is.
- ...Ez nem a legjobb megmagyarázó válasz... - mosolygott kínosan mögöttem Romania. - De ha nem érzed jól magad, megtudom érteni ez után!

- Ember, vigyél el a Bahamákra vagy az utcasarokra csak hadd legyek veleee... - dőltem ki az ágyára találgatva hogy miket hallhatott meg tőlem.
- ...Lehet kicsit becsiccsentettél megint. - hajolt felém gyorsan odaszaladva az ágyra. - Nem mintha nagyon bántana téged, szóval bajod csak nem lehet.

Na ne, ettől csak beszédülök a pírtól.
Megint engedek neki. Nem szabadna! Keménynek kell lennem még ha elkábít is! Miért teszi ezt?

- Miért teszed ezt? - néztem fel rá.
- Mit teszek? - lepődött meg ettől.
- Nem hiszel nekem! Mi vagyok én neked, valami játék ami szórakoztat a figyelmeztéseivel? - húztam össze a szemöldökömet. - Gondolom még most sem akarnál lemondani Hunról. Igaz e? Nem akarod követni az igazat, még ha ki is jelentem előtted!

Megszoktam hogy ez után halott csend lesz. Nem változott ez azalatt a kis idő alatt sem, szintén ez a csönd telepedett meg a hátunkon.
- ...Talán. - pillantott oldalra. - Nem is hiszem hogy valaha fogom kidobni a fejemből őt... Talán te is tudod. Igazán komolyan veszlek, és tudom jól hogy nekem is inkább bele kéne törődnöm... Azért megbocsátanál hogy én még mindig a testvéredet imádom esélytelenül?

Ez a beszéd most kicsit engem sokkolt le, hogy nem is tudtam csak úgy megszólalni, mint az előbb ő maga.

- Nem szántam hogy megsértselek és gondold hogy nem érdekelsz... - tette hozzá; - Csupán csak nem igazán tudok tenni vele mit.
- ...És ha segítek? - döntöttem kicsit oldalabbra a fejemet a szemöldökeimet ezúttal felhúzva és mosolyogni próbálva. Majd kinyújtottam a jobb kezemet. - Segítek hogy kiheverd jobban. És talán akkor nem leszel annyira hajtépő sem. Ha ez az alku tetszik neked...
- Alku? - nyújtotta ki ő is kicsit félénken a kezét.
- Még szép hogy mennyire alku. - ragadtam meg a kezét megszorítva hogy már megnyikkant, és ezzel az erővel fel is lendítettem magamat ülésbe. - Holnap, vagy inkább ma kezdjük el? Melyik az ami jobban tetszik?
- Na várj, még nem állok készen. - mozgatta a csuklóját. - Ráadásul sötétedik lassacskán, inkább már kipihenném magamat a holnapra, és akkor majd jobb is lesz.
- Nagyszerű választás... - vigyorodtam el, lassan hozzábújva minél szorosabban. - Addig viszont minek örülnél?
- Nem is tudom. Nincsenek terveim a következő napokra mint túlélni ezt a maradék egy másfél hetet. - igyekezett elkerülni a figyelmet hogy lassan ledöntöttem hogy én kerüljek a magasabbra.
- Én meg igazából hiányolom az érintésedet. Nem vagyok egy túlságosan szocialista hogy én ennyi embert tapogassak... - húztam végig az ujjaim a mellkasán.

- És még te mondod hogy vegyelek komolyan... - kezdett el rám nézni, pont ugyanúgy mint ahogyan a mondatból számítani lehetett, kacéran és szintén szemöldököt húzogatva.
- ...Kussolj! - nevettem fel. - Csak addig is szórakozz el velem...!

576 szó.

Ennyi felkiáltó jelet szerintem egy részben még nem használtam...
Also holnapra azért ne fűzzetek túl nagy reményeket hogy új rész lesz-

A Nyeh legyen veled!