Hungary szemszöge

- Poland~ - ébresztettem. - Hamarosan fel kell kelned!~
- Hmm... Máris reggel van...? - hunyorított.
- Elég arra hogy ébren legyél időben! - emeltem ki az ágyamból. - Sejtem nyugodtabb reggelt akarsz, mint velem késni!
- Aludni is szeretek... - ölelt át.
- Már ismét kevesebbszer lehetünk együtt... - mosolyogtam. - Legalább a reggel legyen a miénk!
- Heh... Szovjet. - tréfálkodott.
- Naaa, valaki hogy megbátorodott!~ - kezdtem én is.
- Szóval... Éghajlattal kezdünk, ugye? - kezdett el öltözni át pizsamából.
- Tudtommal igen, és remélem nem húzzák ki a betűimet... - sóhajtottam kinézve az ablakon, tudva hogy Poland mindenki előtt szégyenlős. - Nem szeretnék feleléssel kezdeni egy új hetet...

- Kész vagyok! - engedélyezte Poland a nézésemet.
- Akkor várj még egy kicsit... - emeltem fel a két kikészített serpenyőt. - Srácok, ébresztő!
- Mennyi az idő...? - lesett ki a takarója mögül Estonia.
- Elég ahhoz hogy gyorsan kapkodjátok a lábatokat, gyerünk! - siettettem őket. - Mozgás!
- Poland hogy-hogy már ébren van, és miért itt ismét? - csodálkozott Finn.

- Nőket nem illik nézni, és különben is, Poland... Poland nekem... - forgattam meg a szemeimet. - Ti tudjátok hogy Transylvaniát milyen féle föld nyelte el?
 
- Ehm, talán kint van! - tippelt Estonia. - Nincs az ágyában?
- Nem, nincs... - néztem át Transylvania ágyát. - Csak...
 
-

Csak mi? - kérdezett végre Poland is.
- Ohhohó...~ - fogtam meg a tárgyat. Erősen hajazott egy Romaniát ábrázoló gombszemű vászonbabára. - Azt hiszem tudom hol van... Ha kések mond meg EU-nak hogy testvér-bunyó!

- Erdély~ - szólongattam a folyosón. - Valamit itthagytál, ami nálam van!
- Nocsak... - hallottam meg egy ismerős hangot.
- [^^"]szom... - ismertem meg Philiphines hangját kis gondolkodás után. - Mit akarsz...?
- Láttalak ám a szünetben! - kezdte a kezeit hátul összekulcsolva. - Mondhatom megleptél engem kellően...! Tudod... Szünet alatt megpróbáltuk feltörni a barátod szórólapos adatait, hátha megtudunk rólad valamit... És tudod mit találtunk...?

Slovakia, ha miattad megy tönkre a beilleszkedésem alapjai, rántithúst és kolbászt csinálok belőled alaposan feldarabolva-! Japan ha te- mindegy, ha Japan tette volna ő kihúzna hamar kárpótlásul a csávából...

- Kíváncsian hallgatom... - szólaltam meg magamhoz híven bátran.
- Hát... - hajtotta le a fejét. - Semmit... A nyomi csapatom nem tudott a belépéshez megölni egy kis rajzolt kutyust... Mert hogy állítólag nagykorában ország akart volna lenni... Lényeg a lényeg, visszamentünk a régi kerékvágásba ellenségem! Ismét reménykedhetsz hogy megúszod az én gyalázatos cselekedeteimet!

Majd gyorsan el is ment. Nem voltak túl sokan, épp hallatszódott ahogy elmegy az ellentétes irányba. Én meg hamar túlesve ezen, ismét Transylvania után fordultam.

- Hé, mit csinálsz itt? - kaptam le ahogy a latinok szobáját lesi kulcslyukon keresztül.
- HUN! - csapott fejbe azonnal reflexből. - Tudod kit riogass!
- De mit csiná- - kérdeztem volna ismét ha nem épp összeáll minden a fejemben.
A rongyra néztem.
Majd a kulcslyukra, ami a latinok ajtajához tartozott.

- Óóóóh, csak nem-~ - váltottam át Slovakia módba.
- Add vissza!- - szúrta ki a kezemben lévő vászontákolmányt a kezemhez kapva.
- Csak nem Romaniát kedveled ismét? - emeltem fel a karomat Transylvania elől.
- Add vissza, és megkegyelmezek! - sziszegte a hegyes fogai közt.
- Naná, ismerlek! - emeltem ismét a saját magasságomba. - De azért tudni akarom hogy mi ez az egész amit leművelsz!
- Ahjj, ezt nem úszom meg szárazon... - temette a kezeibe az arcát, majd kicsit felnézett. - Az egy Voodoo baba, Romania számára. Kiakarom utáltatni őt magamból mert a múlt az... Tudod hogyan gondoltam rá régen egy jó párszáz éve...
- Oh igen... - vigyorogtam az felidézett emlékekre. - "De Magyar, nekem ő a Csaba királyfi!"
- Az Trianon idejében volt pont... - legyintett. - Amúgy, ott jön a jegyesed...!

535 szó.

Uff, naponta írok, azta-
És... Ja, ennyi...
Nagyon haldoklik a telefonom-

A Nyeh legyen veled!