Poland szemszöge

- Csalogatóan szép kint az idő... - bámultam ki az ablakon, majd Slovakiára pillantottam. - Azt ugye tudod hogyha EU ezt meglátja, ilyen időben fogsz kikötni odakint?

- Azt téged ne érdekeljen. - gyújtott rá, majd egy szívás után köhécselve hajolt össze. - C-Czech ezt hogy fenébe bírja?!
- Hehe, az én tüdőm többet élt meg... - vigyorgott Czech.
- Kérlek fogd be... - majd folytatta. Már ameddig tudja.
 

Hirtelen két Czech jelent meg nálam egy autóból. Slovakia csak abban nem változott hogy minden tizedik mondatában ott a "kérlek", azon kívűl minden baja van. Eddig nem tudtam hogy lehet egy cseh Slovakia, de ezek szerint ritkán, de megtörténhet.

Már csak egy szlovák Czech kell, és mindent láttam ahhoz hogy ténylegesen meghaljak végre. "De szigorúan esküvő után, persze." tettem hozzá magamban.

Bár ha még Czech is megváltozna, szerintem felborulna az univerzum és úgyis mind meghalnánk. Ez a másik opciója ennek. Nem, egyáltalán nem lettem negatív, csak realista.

(Oh god, ez nagyon béna volt-)

Én sem hiszem hogy bírni fogom a füstöt, szóval jobbnak láttam hogy arrébb megyek... Úgy el a szobából, lényegében.

A folyosó már tele volt rózsaszín vackokkal az ajtóknál, és elengedhetetlen fagyöngyökkel. Mi tagadás, azért még tél van, és visszahozza a Karácsony emlékét.
Kellően...hideg Karácsony emlékét.

Kicsit beleborzongtam a jéghideg víz, és hetekig tartó megfázás visszaemlékezésére. Legalább nyugodtabb volt a Szilveszterünk mint tavaly.
Most meg vannak nekünk szívecskék, meg nyálas csókok neonrózsaszín háttérrel. Borzalom így túlzásba esni, de ugye mi nekünk több millió - vagy csak több ezer - emberünk van, így összevéve lehet hogy csak néhányoknak hányingerkeltő ez a túlzás.

És tényleg... Slovakiának ez lett volna az első Valentin-napja amit nem szingliként töltött volna el... Áucs...
Na jó, így talán már jobban megértem azt amit érez. De Czech szomorúságát ezzel nem értem...

Japan szemszöge

- Japan! - kiáltott felém valaki. Tömegben nem láttam hogy ki lehet az, de a hang emlékeztetett...
Felbukkant pár koromfeketére festett körmös ujj, eltaszítva maga elől a tömeget ami az útjában volt felém, megvillantva engem a napszemüvege tükröződésében.

- ...America. - ismertem meg, majd ugyanúgy bambultam ki a fejemből. Szebben kifejezve inkább a saját kis lebegő szigetemen békésen pihentem egy cseresznyefa tövében. De kifejezőbb ha bambulok, mert ha America azon a szigeten éppenséggel ott lenne, hamarosan még tíz bombát aktivált kézigránátokkal otthagy.

- Haver, már hetek óta nincsen lap, felmondtatok vagy mi a heck?! - tért rá America látva hogy tojok rá.
- Mondhatni. - vontam vállat.
- Oh... Akkor hogyan fogok tudni minél több országot meghívni Valentin-napra...? - csalódottnak tűnt és már megsajnáltam volna, ha nem látszódik egy gyors kiskutyaszemmel hogy szándékában volt a sajnálása.

- Na nem. Ezt nem. - ráztam meg a fejem. - Csak miattad nem tehetem. És látod-tudod, hogy hosszú szünet van ebben az gyenge üzletben. Lehet nem is szünetnek hívnám, hanem... Megszüntetésnek.

- ...Azt hittem az atombombák elegek voltak neked ahhoz hogy ne kezelj mindenkit tárgyként, vagy épp féregként. - vont vállat gúnyos mosollyal egy kis csend után, majd hátrálni kezdett suttogva. - Hát jó, nem bánom. Ha te ilyen szabadságot szeretnél, nincs sok jogom beavatkozni. Gondolom így jobb volt neki is ha ez a te filód. Őszintén sajnálom a kis népet aki úgy hisz benned miközben  nem gondolsz senkire. Sejtem nem is szeretetből tartottad meg, hanem szerszámként a többiek ellen. Mit is vártam, emberek vagy országok... Nem tudnak egyből megváltozni, főleg egy olyan idős
mint te...

Ember, America néha annyira... Skizofrén. Mindenki csak sejtheti hogy néha nem is olyan ártatlan szerény ország. Nem hinném hogy van más olyan ország mint ő. Talán csak az akinek kilőtték az agyát... Heh...

- Hm. Talán igazad van. - vontam meg én is a vállam mikor kifele kezdett tartani már. - Vezt tényleg eleinte ellenetek terveztem. Megérezted... Vagy csak tudod hogy mik történtek vele... Vagy épp láttad... De abban tévedsz hogy az atombombák nem mozdítottak meg. Hiszen... Volt már akkor kit megmentenem az érdekemben előled!... Tudok érezni. Nem is arról van szó. De jól tudhatod hogy... Ezután már nehéz összeállítani a csapatot, ráadásul egyre többen Philiphines oldalára állnak, kevesebben örülnének mint nekünk, mint a mi saját lapunknak, mi csak az ellenség szövetségei vagyunk számukra...

Talán most Slovakia használná Philiphines ellen amit mondtam. De egyértelmű hogy ezért cselekedtem ahogyan.

(Aka Japan rohadék volt és azért hogy ne legyen pletyka, szakított Slovakiával féligaz okokkal hogy magába merüljön a srácország-)

America megállt. Újabb rövid csend után megfordult és kedvesebb mosollyal nézett felém.
- Két nap van Valentin-napig. - hangjában már inkább büszkeség volt, tekintetével meg mintha azt mondaná "Igen, ezt akartam hallani, pontosan így, pont tőled. És ebben segítek neked. Bízd rám a többit, Japan..."

737 szó.

Hmm... Szeretnék új borítót csinálni, de még a rajzversenyre sem tudtam rajzolni egy ok miatt...
Hogy a francba lehet bekapcsolni Flipaclipben a szellemképet?-

És igen, ha nem jöttetek rá, ez a könyv leginkább arra van hogy kibékítsük az ellenségeket főleg.
Vagyis annak tűnik. Hmm...
Nehezen lesz így harmadik világháború.

A Nyeh legyen veled!