Czech Republic szemszöge

- Vajon ennyi elég lesz a vendégeknek? - mutattam a készleteimet eléjük dobva. Nem is igazán dobva, ez nem tökéletes megfogalmazás, hát akkor az üvegek széjjel töredeztek volna... Maradjunk annyiban hogy nem épp törekvően és érdeklődve raktam a látótávolságuk elejében.

- Nem is tudom... Te fogsz ezekből inni? - vetette fel Hungary.
- Én? Sajna kimaradok ebből, tudjátok hogy vezetnem is kell még...! - vontam meg a vállamat.
- Fhú, így már még bőven sok is lesz! - fújta ki a levegőt megkönnyebbülve. - És mennyien is lesznek, úgy pontosabb számmal kifejezve.

- Körübelül úgy sok, a legpontosabb válasz. - raktam le a maradék sörösüvegekkel teli doboz kinyújtva a hátamat, mint ahogyan a macskák is szokták, csak azzal a kivétellel hogy én kétlábú vagyok és nem fogok csak úgy pucsítani a semmibe sem.

- Egek Poland, miért van neked annyi rokonod apai-anyai ág nélkül? - dőlt a karjaira megtámaszkodva a térdében.
- Ez amolyan megérzés féle, tudod ki a véred és hogyan. - magyarázta Pol. - Például mikor megláttam ezt a kicsit rusnya teremtést, éreztem hogy hasonlítunk a vérereimben és azon keresztül.

- De- Polsko! - reagáltam gyorsan fel a "rusnya" kifejezésre.
- Háh! Te is megkaptad! - bújt elő a takarója alól Slo', eddig szerintem meg István a Király rockopera felvételeit nézegette mielőtt még felemelkedett volna a reakcióm hallatára. - Ezt már valakitől örökölni kellett csakugyan!

- Azt amikor csúnyának neveztelek az csak- - kezdtem magyarázkodni felemelkedő hanggal, mire rájöttem hogy nem tudná ő sem megérteni amit én láttam akkor helyette. - ...Hagyjuk is, nem éppen ezt kibeszélni volt szándékunkban mikor idejöttünk Slo'.

- Ahogy látom most is készülődtök a nagy, hatalmas, megismételhetetlen nem-fokozom-tovább napra, mint igazából, a legtöbb haverunk... Persze. - tette hozzá. - Milyen jó hogy én is hozzátettem dolgokat hogy ne legyek haszontalan.
- Slovakia, te is velem együtt jöttél csak, hogy segíts előkuporgatni minden egyebet ami még ott kelleni fog. - emlékeztettem. - Értem hogy már bőven segítettél, de ne ígérj meg dolgokat ha nem tudod megtenni, mert nem akarok ezek után férfias rinyálást hallgatni.
- Nemrég bontottuk csak le a függőágyat, kicsit hadd éljek! - feleselt vissza.
- Erről is beszéltem a mondatom utolsó hét szóban említettem. - sóhajtottam. - Na nem bánom, úgy is a beszerezhetőkkel már meg is vagyunk...

- Ember, igazán gondolták hogy az utolsó két napban lebontják az életet itt... - nézett végig a folyosón Slovakia. - Gondoltam legalább az emlékünk megmarad itt.
- Így van ez, kicsit szomor visszanézni hogy mennyi élet volt itt ezalatt a hónapok alatt... - figyeltem a szememmel ahogyan Slo' odaszalad az egy megmaradt matricához amit még Japan ragasztott oda. A maradékot menet közben lekaparhatták hallva hogy itt ismét mindent romos állapotába rakják vissza. Mintha nem is léteztünk volna. Mintha ez itt csak egy álom lett volna...

- Hm? Mit csinálsz? - néztem végig ahogyan előveszi a telefonját.

- Ezt az utolsó emléket még innen megőrzöm... - fényképezte le a matricát. - Egy-két óra múlva úgyis ez is a szemetesben végzi.
- ...Hm... Ez is olyan emlék fog maradni amit egykönnyen nem felejtessz el. - mosolyodtam bele a gondolatokba hogy mik voltak itt. Gyűrött fog hiányolni... Ha még emlékezni fog rám. Talán én is, de... Eh, legalább megismerhettem.

- Hamarosan nekünk is össze kell szednünk magunkat, itt van már a nyár, utána meg... Meglátjuk hová is megyünk el! - mosolygott Slo'. - Mivel... Lehet ide vissza nem is térünk... De az új helyen majd jobban fogunk vigyázni ezekre az emlékeinkre, igaz-e?

- Tervezünk Slo', tervezünk. - bizonygattam. - De azért még keresd ki az itteni emlékeket és ha nincs sok, még időben tegyél velünk.
    - Átnézem Czech, átnézem. - imitált engem vigyorogva és összehúzott szemöldökökkel.
 

  - ...Azért az oktatás lezárásánal ne legyél ilyen pimasz kérlek. - ütöttem az oldalába.
    - Értettem Czech, értettem. - folytatta tovább, de én ezt már hagytam. Ha ez is egy dolog lehet amire emlékezni fogunk a készülődés előtt...!

599 szó.

Eszembe jutott hogy megint befejezek egy könyvet... Nem sírok!-

De a rohadék Wattpad már megint riogat-

A Nyeh legyen veled!