Transylvania szemszöge

Napok óta bírok itt élni Romaniánál, és már csak egy fél hét van a szünetünkből. Fogalmam sincs mi történt, de félek, arról van szó hogy ismét megtetszett... Nem érthető az én félelmem ezzel. Nem éreztem még hogy Romania valaha törődött velem... Ha megkedvelem, azzal semmi sem lesz jobb ezen a világon nekem... Bezzeg remeteként, a saját helyemen, szabadon a boszorkányságaimmal, a székely kapummal, és a tavaly felújított gyönyörű lakásomban... Vele csak ismét rab lennék. Ami nem kicsit fájna, hogy engem ismét rabként tart, mint labanc és török... Örülhetek ha egy éven belül nem lett vagy lesz semmi bajom, károm itt a saját helyemen se, mi lesz ha az sem lesz ismét?

- Transylvania... - nyúlt a vállamhoz, mire megrázkódtam teljes testemben.
- Mit akarsz? - dünnyögtem.
- Nem látszol olyan jó színben. - csippentette meg az arcom. - És órák óta a falhoz beszélsz. Elmondhatod ha bajod van...!
- Én? Beszéltem? - kaptam fel a fejem. Az volt eddig a célom hogy kioktassam hogy vámpírként nehezen lehet sok színünk, de ez most annál meglepett. Ugyanazt mondtam mit hittem hogy magamban gondolom épp? Vajon megértette amit mondtam? Ha ezrk így vannak ahogy épp, megismerte magát a leírásomban?
- Kirő... Akarom mondani miről beszéltem? - kérdeztem meg gyanakodva magamban és az elveimben.
- Talán nem akartad volna hogy halljam? - furcsálta a viselkedésem.
- Ha hallottál belőle valamit... Annak nem örülnék bármi is lenne az. - nevettem kínosan.
- ...Ez esetben szerencséd van ma, csak azt hallottam hogy beszélsz, a szavakat nem értettem meg belőle. - mosolygott. - Nos, van még egy fél hét, meddig akarsz maradni itt?

- Nem is tudom... - már megint túl őszinte vagyok! Ki nem tudom állni ezt az igaz beszédet. - Jó itt lenni, de azért szívesen mennék vissza, mivel... Ez a hely már kicsit beleégett a fejembe... És nem tudom eldönteni hogy a rosszra gondoljak, vagy inkább a jókra amik itt történtek velem és veled...

- Én a helyedben igyekeznék a jóra gondolni... - dőlt mellém. - De persze, rá is kell jönni hogy mi a jó, és mi a rossz. Sajár filozófia kérdése ez, de ezek szerintem nem lehetnek rosszak!

Romania... Annyira felismerhető mindig a naivságáról, mégis előbb ismerte ki Eurasiát. Nem magára utalt az az eset, dehát... Legalább kitudtam ösmerni akkor.

Igaz is... Abban hogy meg kell tudni; Mi a Jó és a Rossz. Saját elméből, átgondolva. Kezdjük azzal amit eddig rossznak gondoltam, az úgy az egész huszadik századom. Végülis, az eleje jobb volt... Aztán megváltozott. Évekig ugyanazt a ruhát kellett hordanom, annak ellenére hogy gyászolnom vagy örvendenem kellett. Ételt ugyan nem kaptam, de nem is éreztem magam éhesnek, és Romania naponta benézett hozzám beszélgetni, vagy gúnyolódni. Akkor lehet azt hittem hogy Romania egy skizofrén, hogy néha lágyabb, néha nem, csak úgy ahogy a Kárpátok elválasztották velem együtt. De lehet hogy megint csak dührohamai voltak néha. Tudtommal nem akart engem, csak vonzódni a testvéremhez, és azt mondták hogy ezzel Hungary felkapja a fejét rá.
Viszont ennek az volt a jó oldala hogy kiismertem. Akkor és most csak a méreg az ami gyűlöletesen tekint vissza erre...

És itt van most a jó. Saját földem van, bár részlegesen még Romaniához tartozhatok, mert ki nem települhetnek akik itt laknak, és kétnyelvű a népem, még a pénznemet is megtartották, fejedelmet meg még választanak. Legalábbis így láttam legutóbb. Mára már szerintem vezér is van. Ebben van e rossz? Hát, csak az ami a múlt árnya. Semmi más rossz nincs ebben, hacsak...

- Romania, meg van még a rólam készült faragvány? - kérdeztem meg hirtelen, mire az ölembe csúszott a feje el, gondolom meglepődött.
- Hát... Meglenne, valahol... - üllt fel halvány rózsaszín árnyalatban. - Csak hogy nem tudom voltak e szúk, akik a lakkozatlan fára ne mentek volna.
- Azt tudod azért hol van? - erősködtem.
- Hát... Valahol elzárva a többi szobor körül, nem voltam arra túl büszke, így nagyon elzártam. - mutatott ahhoz a szoba felé. - Ha megtalálod, talán kijavítom, nem tudom hogy pontosan hol is hagytam abba, de remélem nem fog téged megijeszteni, még ha rá is találsz... Nem kezdtem el a legjobban, meg kellet volna gondolnom hogy jó vagy rossz amit teszek...

657 szó.

Nyeee- ne is hidd-

Nem fogom ezt tenni ismét.

De már a 666 is megvolt, szóval...

A Nyeh legyen veled!

(Tervezhetem a Nyeh és Yall emblémáját-)