Transylvania szemszöge

- ...Nos, ti mit gondoltok erről? - dőltem a többi bábu elé. - Nevetséges, igaz? Mennyiszer sikerült mostanában elgondolkodnom azon az idiótán és rajtam. Talán éppen ezért vagyok én magam is egy hatalmas idióta. Mekkora baromság is hinni benne...

Ekkor a mellettem fekvő kitömött filccsomagra tekintettem.
- Rólad van szó, Idióta uraságom. - pöccintettem meg az orra helyén. - Milyen lenne veled élni? Bírnád azokat amiket én csinálok? Egy szobánk lenne, vagy külön? Gyerekek? Nem, gyerekeket inkább nem... Lennél te az én idióta férjem valaha?

Persze nem válaszolt, így ezt magamtól kell átgondolnom... Hmm... Ha eljegyeznél valaha, biztosra elfogadnálak, eddig állok veled. De magam nem merném megtenni, azt be kell valanom... Ha kikosaraznál, az úgy sem tudnám feldolgozni egy- vagy két századnyi évig, és csak ismét gyűlölnélek... Esetleg megölnélek, és a szellemed engem kísérne ismét, vagy akár meg is szállhatná... Deee, ha már ez az eljegyzés megtörtént, megpróbálnám megalkotni az esküvői öltözeted, és talán kitalálni hogy hogyan hordhatnád a hajadat felfogva, és kevésbé butábban kinézni. Nem mintha bajom lenne vele, de komolyan, csak erre az egy fontos és különleges alkalomra!
Bár ez az esküvő valószínűleg ötven évvel később fog történni, hogy legyen nekünk egy rendszerünk is, ne hirtelen legyenek itt nászéjszaka utáni bömmerek, vagy hogyan hívják ezeket...

(Székely fordítás angolról; boomer-)

Addigra már biztosra közös otthona lesz minden országnak, nem csak a Semmiben, hanem akár még a lentre is lenyúlna, ahol itt vagyunk, az emberek között.
Megérzésem volt hogy egy vagy két év után megismerjük a lenti világot jobban mint képernyőn, biztosra továbbnyújtjuk az otthonunkat nagy változással, mint ahogy tettük az előző évezred kezdetén is.
Heh... Hun akkor volt hogy fogadtak Polanddal hogy meddig bírják apácaként. Igazából Poland bírta tovább, Hungary egy három hónap után feladta elég hamar.

Nos, utána szerintem lazák lennének a mézeshetek. Mindennap [^^"]sznánk, eljátszhatnánk megannyi romantikus filmet azért kicsit barátságosabb környéken, ténylegesen lazák lennének. Mert lehet hogy azért elég dögös külsőre meg szívesen lennék vele, még egy nagy puhány is, de kezdenék azzal hogy a barátom legyen, folytassuk is úgy hogy erre így emlékezzünk meg...

- Túl édes álom rólad, igaz? - pillantottam ismét feléd. - Lehet hogy puhány vagy, barátságos, hiszékeny, és döglesztő, de mégis, ha nem tudok a barátod sem lenni, sem ellenséged... Nem hinném hogy ezek után lennél velem több hogy elhagyhassuk a meggyes óvszert. Nem is tudom hogy jó e ez nekem egyáltalán. Mi az amiért jó lehetne? Talán mert valamennyire csak lehetsz megértő is velem nulla perverz tréfa nélkül is. Vagy mert az alkoholt nagyon nem bírod épp ésszel, és hopp! Már a jegyesem is vagy~ Heh... Vajon változott volna nekem mi a szabadság, és ehhez már csak Idióta úr a nyitókulcs?

Mintha várnék válaszra teszek. Pedig tudom hogy erre magamtól kell rájönnöm, ha ő nem segít!... Talán tényleg. Ha ő nem... Az a szabadságom kulcsa tehát hogy legyek valakivel, aki segít dönteni. Aki éppenséggel pontosan ő, Románia!

Atyám, ezt nem hiszem el... Végre bevallottam magamnak. Találtam több okot, hogy megmagyarázzam amiket érzek! Szóval. Végre elég erőm van hogy eléálljak, hogy a barátja(nője) akarnék lenni. Igen ám. Csak hogyan kezdjek neki? Azért mégis jó ha egy nagyobb ünnepen... Az esküvőn! Valóban, a legjobb alkalom. Hiszen akkorra biztosan feladja a legtöbb reményét Hungary-val.

- Srácok... - markoltam fel Romania bábuját felálva, és az arcát enyhén megcsókolva. - Férjhez megyek. Bebizonyítom hogy van még heteró a világ és az emberiség túléléséhez...!

549 szó.

Heh... Mára is fricking egy részt sikerült nekem!-

A Nyeh legyen veled!