Romania szemszöge

-

Áh, egy hete nem is láttalak titeket! - köszöntött minket Slovakia.
- Én még az előtt sem! - folytatta Austria. - Hol voltatok? Baj volt és ott kellett volna lennünk? Tudtatok segítséget kérni?

- Nem volt semmi bajunk, egyszerűen csak gondoltam segítenem kell Transylvanián, - legyintettem idegesen a sok aggodalomra. - és ezért kicsit kimerészkedtem a csapatból hogy addig gondoskodjak róla.

- Aha. Ezalatt nem gondolod hogy megátkozott? - húzta össze mosolyogva a szemöldökét Czech.
- Miből gondoltam volna? - furcsáltam Czech Republic gondolatát.
- Hát mi az a kincs a nyakadban ott? - mutatott a szívem felé Hungary.
- Ez? Ezt kaptam Ardealtől... - fogtam a kezembe még a vésett kavicsot ami a nyakamban lógott.
- Kaptad? És jó szándékból? - nézett nagy kikerekedett szemekkel Poland de még hallottam mondani. - Romaniának jó szándékból ejjj... Nem fogom könnyen hinni, mintha megérdemelné.

- Komolyan, nem hiszitek tőle el? - zaklatódott fel már Transylvania. Neki is kellően érző fülei vannak mint nekem, lehet ő is hallotta már a susmorgást.
-  Csak...szokatlan. - húzta össze a száját Hungary kínosan. - Nem ismerek nagyon rád Erdély, megszállt a gondoskodás szeretete?
- Tényleg, már nála van nem is tudom mennyi ideig, és ezen most akadtok fel? - emelte fel a hangját Transyl'. Itt éreztem hogy baj lesz a testvérek és a Visegrádiak között is ellene, én meg még nem tudok harag nélkül egy oldalt választani!

- Hé-hé hééé, Ardeal, ne akadj fel ezen, hanem inkább... - nevettem idegesen a vállát megfogva ott tartani Transylvaniát. - Hanem inkább az új próbát használjuk fel, úgy érzem egy vita előtt szükségem lenne erre.

- Hm... Ha tovább leszünk bent, csak tovább fognak minket ezzel [^^"]sztatni. - morogta idegesen, mire már úgy éreztem hogy vért izzadok túl korán már.
- Nunu-nu, ne, ez most... Rövid lesz! - hebegtem. - Csak be és máris ki, ha ez tetszene neked... Mert nekem jobb lenne.

Mintha valami kulcsszót mondtam volna, Transyl' arca nem torzult többet és kisimult szinte teljesen, majd felém nézett.
- Legyen, ha az jó neked... - zavarodottnak tűnt, de utána már nem mikor vonszolni kezdett mintha csak egy zsák lennék benne három termés burgonyával. Ezt a hasonlatot még az előbb hallottam Lithuaniától mikor elhúztunk.

- Huh... Szóval most mit tervezel velem? - érdeklődtem kifújva az idegességeimet és gondjaimat az ágyam elejébe feküdve.
- Most itt fogsz maradni velem szemben. - üllt le Transylvania is az ágy végébe törökülésben.
- Nem is kérdezed meg ismét? - pislogtam rá értetlenül.
- Nem, a végén úgyis érezni fogod a magyarázatát hogy miért felejtsed el Hunt. - magyarázta, majd tovább kezdett utasításokat parancsolni nekem; - Neked most az lesz a dolgod hogy csukd be a szemeidet, hagyjad nyitva a gondolataidat, és nem figyelsz semmi másra a háttér zajában. Ez így érthető neked?
- ...Gondolom... - mondtam végül, mire rámugrott erővel.
- Remek, gondolj is. - tapasztotta az jobb kezét a számra. - És most...hunyd már le a [^^"]rva gyönyörű szemeidet!

A hirtelen szigorú parancsra rögtön reagáltam is megrémítve, és ő is leszállt rólam, szóval nem igazán értem mit is akart ezzel.

Aztán meg elkezdtem gondolkodni. Nem is tudom mivel kezdtem először, de aztán elkezdett a fejem mindenféle emlékeket felhozni még tinédzser korom utánról. Mint Hungary és Poland amikor egymás felett uralkodtak, mikor megismertem a jövő Visegrádjait, és Transylvaniát, amikor hallottam anyámmal a németekről... Igazából jó sokáig húzódott az a korszakom, kemény majdnem ezer év volt, és mostanában kezdtem nevezni magamat igazán egy érett országnak. És az elején volt nekem a legkönnyebb, csak haverkodtam a jövő Visegrádjaival, Transylvaniával és Russiával na meg Lithuaniával is eléggé ismerettségben voltam... Aztán meg Hun és Poland kezdett belekavarodni a dolgokba, majd Lithuania és Russia is, Austria amint hallottam róla elkezdte a birodalmát felépíteni... Csakis Transylvania maradt, aztán valamiért ő is eltűnt mikor a Habsburg birodalom meglett... Lehet most is ilyen laza lesz az életem, aztán valami megkavarja a csendes vizet... Transylvania viszont addig maradt ameddig lehetett velem, és ezért is hálás lehetek neki.

- ...Mit következtettél le ebből? - nyitotta fel a szemeimet Transyl'.
- Vége? - nyúltam a szememhez. - Annyira... Jó érzés volt...
- Kérdeztelek, érdekel hogy sikerült e nekem. - mondta ismét. - Mit következtettél le ebből?
- ...Mindig van valaki aki szeretne. - jutott eszembe. - ...Nem tudom hogy ki lehet, de biztosan megfogom találni ha nem sikerülnének az én terveim!
- Hm. - mosolygott Transylvania. - Remélem megfogod minél hamarabb találni és nem végig rinyálni az egész összeeskedését a nővéremnek.

- Te aljas... - nevettem fel. - Talán nem... Itt lesz köztünk az a valaki...

695 szó.

Taaaalán sikerült még egy darab rész az én szerencsémre... Nyeh!

A Nyeh legyen veled!