Romania szemszöge

- Milyen csendben vagyunk... - jegyezte meg EU.
- EU, Hungary hiányzik... - válaszoltam erre.
- Áh, biztos csak késik... Ellazul az ország szünet előtt... - legyintett rá.

- AZ IGAZ, - állt föl Slo'. - késni szokott! De szólni is szokott akkor, illetve azért fél órát nem késne!
- Való igaz, fél órát komoly illetőknél nem szokott... - igazolta Aust. - Mint példának maga.
- Poland sincs itt, lehet ő tudja mi a baja, nem gondoljátok? - vetette fel Lithuania.

- Állj! - emelte fel a hangját EU a sikeres csönd eléréséért. - Előbb az óra, fontos hogy átismételjétek a dolgokat. Nem azért van a vezérlő óra hogy országok után érdeklődjünk.
- Még hadd hallgassuk meg Czechet is! - halogatta az utasítást Slovakia. - Olyan csöndben van, biztos tud valamit!

Az osztály szinte összes tagja odafordult Czech felé, még jómagam is.
- Nos... - látni lehetett hogy húzódik be a pad alá. - ... Beteg lett... Csak nem tudjuk mi pontosan... Tegnap hozta el hozzám egy nő kocsival, és az ájulás szélén látszódott.
- Mik voltak a tünetek ezen kívül? - kaptam fel a fejem.
- Hát... Vért hányt, remegett, sápadt volt... - sorolta.

- Mennem kell. - határoztam felülve.

- Tessék? - fordította felém a fejét Czech. - Miért ez valami-
- Tapasztalat. - csaptam be az ajtót magam után.

Poland szemszöge

-

Hungary, itt vagyok... - fogtam meg a kezeit Hunnak. - Hogyan lehetsz jobban? Csak mond el...
Nem mond semmit... Csak rekedten hörög ülve az ágyon. Idegesítőek voltak a sietős harcias léptek most a folyosóról...

- Várj- - rontott be Romania a szobába. - Engedd el!
- Miért engedjem el? - néztem. Éreztem hogy Hungary húzza magához a kezeimet.
- Csak menj! - lökött arrébb, hogy szinte a földön végeztem.
- Hun, ne őt... - jött a helyemre kigombolva az ingje felső gombjait. Hungary megfogta Romania meztelen nyakát és a szájához emelte.
- Mit csinálsz? - lepődtem meg.
- Hungary éhes... Szörnyen éhes... - magyarázta. - Szüksége van ételre. A többi tünet meg csak a fokát jelzi számára... Meg még... Igen... Érzem a szagát... Annak.

- Tehát... Megakart harapni? - néztem ahogy Hungary többször is megnyalja Romania friss sebét.
- Bármi vagy bárki jó neki arra hogy csökkentse az éhségét... - folytatta. - Na, hozol valamit neki vagy legyek vérszegény?
- Mindkettő. - vigyorogtam megindulva a leggyorsabban öszeszedhető dolgokhoz.

Viszont...
Miért nem engedte hogy engem harapjon meg? Irigykedett? Ők nem olyanok hogy ha megharapnak egy embert, vámpír lesz... Majd megkérdezem tőle...

Tegnap remekül elvoltunk, most meg... Hát, nem harcolunk de összevonom a szemöldökömet...
Apropó, annak. Mi lehetett az?

- Oh, Hun, jobban vagy? - mentem vissza a szobájába egy kis séta után.
- Jobb vagyok... - válaszolt rekedten. - De... Nem tökéletes...
- Emlékszel hogy mitől lettél rosszul? - érdeklődtem.
- Nos... Néztem az autókat... És jött velük ez az érzés... Szóval az összes pénzemet eldobáltam egy lángososnál, majd rosszabb lett, és felvett egy nő a kocsijával... Többet nem tudok, de nagyon aggódtam hogy nem látlak titeket... Többé...
- Emiatt ne aggódj, a világvégéről is megtalálunk ha kell! - nyomtam egy puszit az arcára. Majd eszembe jutott egy fontos dolog; - Hé, nem volt fokhagymás a lángos...?
- ... Ehm... - kerekedett ki Hungary szeme. - ... [^^"]ZDMEG, megmérgeztem saját magam a ködös gondolataim közben!
- És ki lehetett a nő, emlékszel rá? Stílus, arc...  - folytattam a gondolatmenetet.
- Rövid, szinte fekete haj, elegánsabb öltözet, mandulavágású szemek, sápadt bőr...
- Eurasia... - vágtuk rá szinkronban mind a hárman...

- Költői kérdés; megint?! - reagált a hírre Switzerland.
- Azt hiszem hogy nem fog elégszer felbukkanni... - szólalt meg Germany is.
- Nem bizony... - helyeselte Romania. - De egyszer azt kívánnám hogy ne lenne ellenem...!

535 szó.

Rövid rész, de tartalmasabb, éééés hamarabb, huhú!~

Meg talán lesz még egy a szünetben, nem is tudom...

Illetve bekezdésekbe csak én nem tudok már kommentelni?!-

A Nyeh legyen veled!