Hungary szemszöge

- Na, hogy nézek ki? - pördült meg Poland.
- Ugyanolyan gyönyörű vagy mint mindig... Csak pluszba ünnepélyes is! - néztem végig rajta.
- Köszönöm... - pirult kezeit az arcára téve. - Ráadásul még böjtölnöm is kéne Adventre... Csak mivel...?

- Legyen ilyen anti-böjt. - fogtam  meg a kezeit az arcán, kicsit meghúzogatva. - Hájasabb leszel Karácsonykor nekem, hogy aztán még hízzál. Már így is piszkafa lennél a kandallóknak, ne hogy még ne egyél semmit.

- De én nem szeretek enni... - nyafogott.
- Hogy ne legyél ünneprontó, még sült bárányt is eszünk. Ahogy az nálad illik ilyentájt. És ha zömökebb leszel, akkor még aranyosabb leszel. És akkor szerintem már mindenki irigykedni fog rám, hogy milyen kis jegyesem van!

- Biztos... De Hun... - nézett ismét rám. - Nem késünk épp?
- De, jól gondolod... - mosolyogtam. - Késünk. De nem mi vagyunk az egyetlenek. Mindenki késik.
- Ezt hogy érted? - hökkent meg.
- Nézz csak ki az ajtón! - mutattam a törött ablakú ajtó felé.

- Whoa... - lépett ki. Valamennyi ország mind díszítette a folyosót, az ajtókat, amit csak lehetett. Ablakok lesúrolva animés stílusú üvegmatricákkal, és minden le volt sikálva rendesen( végre).
- A mai nap a kontinenseknek szabadnapot vettek ki, és amíg ők ellátogatnak tudodkihez, engesztelésként és hangulat érdekében megtesszük ezt China ötleteként. - magyaráztam.
- Ez... Nem is gondoltam volna hogy ez a roncs lehet ilyen otthonos... - nézett végig. - És hol vannak a többiek?

- Ehm... Heló Poland...! - lógott le az ajtónkat fogva Slovakia.
- Veled meg mi történt? - kérdeztem felnézve rá, soha nem más értelemben mint szó szerint.

- Képzeljétek, az előbb majdnem meghaltam, mert leestem a plafon díszítése közben! - beszélt vidáman kinézve. - Most Russia fogja a lábamat, amíg rátok esek lassan... De biztosan...
- Hirtelen most úgy hangzol mint egy depis Ittálpia. - jegyeztem meg.
- Slovakia, csúszik a lábad... - mondta Russia.
- Akkor jó lenne ha elkapnátok engem, ha megkérlek titeket... - mosolygott ránk, hamar lefagyva. - Mert én megkérem. Minél hamarabb.

- Upsz... - fogta Rus a kezében marad nadrágot. Slovakia meg nyílván a földön landolt félig. Félig meg a lábát fogtam.
- Megvagy? - kérdeztük egyszerre.
- Eeeh... - köpte ki az egyik hátsó fogát. - Megvagyok...

- Fogadat vesztetted... - közölte vele Poland mellékesen.
- Igen-igen, tudom, meg a nyelvemre is ráharaptam, de jobban vagyok mintha onnan fentről egyenesen estem volna... - mutatott Russia markára felállva. - A fogamról meg annyit hogy visszanő két héten belül, ahogy az volt eddig is.
- Nőjön is vissza addigra, a karácsonyi lakomádat nem akarom pürésíteni neked! - fontam össze a karjaimat.

- Nekem még sosem esett ki fogam... - vallotta be Poland.
- Tessék? Soha? - lepődtem meg.
- Nem... A pubertáskorom nagy részét halottként élltem át... Ritkán volt hogy hatalmas bajom volt amíg nem törtek ki a világháborúk... Nem is éreztem úgy hogy kell nekem felnőnöm, mivel biztonságban voltam a kezdetekkor... Aztán elvették a függetlenségemet, az életemet, hazudtak nekem... Szóval igen, azért vagyok alacsony és egy kisgyerek mert halott voltam.
- magyarázta. - Most ezért élek egy második pubertást. Na, de azért körbenézünk?
- Ja, öhm, persze, nézzük hol vannak a többiek. - tértünk el a témától.
- Illetve nem akarok cicás alsóban maradni, szóval kérem a nadrágom Russ! - kiáltott fel Slovakia.

- Czech is ott van! - mutatott a lányra Poland. - És vele van még valaki... Nem ismerős.
- Hé, Czech! - jöttem máris hozzá, mitől kicsit összerezzentem.
- Csá Hun. - kezelt ennyivel, majd folytatta a latinok ajtajának díszítését.
- Tegnap nem is láttalak... Oh, és ki ez az elegáns hölgy? - tértem rá az idegenre, aki teljesen elvörösödött a kérdésemre.
- Hát- Ő... - kezdte Czech. - Ő Gyűrött...
- Oh, Czech becsajozott... - suttogtam Polnak, hogy Czech is hallja tisztán.

- Hogy mi?- én, becsajozni-én?- - zavarodott össze enyhe pírral, mire az idegen felnevetett édesen. - Nem, én és Gyűrött csak- csak... Csak haverok vagyunk, ennyi. Amúgy is, nem én kértem meg a saját testvérem kezét, szóval ki is a nőcsábító "félistennő"? (Én-)
- Oh, köszönöm a megnevezést, de tudod mi az én teljes született nevem? - mosolyogtam. - Magyarsland Pannonhalma Kárpátalja és Erdélyi Bir-

- Magyarsland Pannonhalma Kárpátalja és Erdélyi Birodalom alias Hungary, nocsak, csaknem ismét... - jekent meg három méterre Philiphines képe. - Hol voltál ennyi ideig messze a szemeimtől? Csaknem féltél kimenni azok után hogy miattad öngyilkos lett a kis barátod...?
- Még mindig életben van... - válaszoltam. - Szóval látogattam és megvoltam magunknak.
- Oh... Óóóóh... - húzódott gonosz vigyor meglátva Czechet. - Mennyi leszbikus lesz már itt könyörgöm... De nem is baj... Nem igazán vagyok homofób, ne annak vegyetek... Csak mások lehetnek azok, amik miatt az ellenségeimmel kiszúrhatok...

Majd elsétált. Vele együtt Czech is eltűnt, és az idegen is szertefelé nézelődött keresgélve.
- Várj, mindjárt megkeresem, ne aggódj... - hagytam én is ott Polandot. Ez a "Gyűrött" kicsit testesebb típus, mégis elég szép, talán meggyőzi Polandot.

- Hé, Czech... - nyitottam be a szobájába, ahogy kezeibe temette az arcát, és szipogott. - Bántott amit Philiphines mondott?
- Nem... Nem bántott... - törölte az orrát a felkarjával. - Csak igaza van... Tényleg tud engem ellened használni...

- Ugyan, hallottad, Romania halálát is hozzámköti... Még ha részben igaz is... De bárkit tud vallani rólunk, a csapatunkról. És ha sok van ebből és kiderül hogy mindet csak túlozta... Legközelebb nem hisznek neki! Ez még nehéz, de majd együtt nevetünk ezen. - öleltem át melléüllve, mire ő tovább könnyezve ragadta meg a karomat.

- Hun, én... Én nem is tudom... A valós érzéseimet... - szipogta. - Csak egy kicsit több mint egy hete ismerem személyesen és mindig elkísérem, és néhány napot töltök csakis vele... De nem tudom... Van bennem egy furcsa rajongásérzet, mint a sör iránt, csak fura... Mert egy személy felé amit nem lehet csinálni többször, csak egy van belőle az egész világon...
- De becézed a magad módján és szeretsz vele lenni láthatóan, biztos szereted! - ültettem fel. - Na de tényleg, mi a teljes neve is?
- Elítélnél ha tudnád... - folytatta könnyezve.
- Ugyan, nem lehet olyan vészes... - nyugtattam. - De addig persze nem tudom amíg nem magyarázod el...
Még egy kicsit szipogott.

- Fiona! A neve Fiona! Egy emberlány! - akadt ki. - Karamellszőke hajjal és fenséges égszínkék szemekkel! Zömök testtel és aranyos mindig gyűrt térdig érő zoknival!
- Oh... Már értem miért gondoltad így... - veregettem a hátát. - Ne aggódj, én is éreztem már olyan hogy nem helyesen érzek... De hidd el, ami bűn, az nem lehetne megvalósítani, ha csakis szerelemről van szó, és nem pedókról.
- Ezt honnan gondolod...? - fordult felém kisíet szemekkel.
- Tudom. Mindig is tudtam, hiába felejtem el... - mosolyogtam bíztatóan. - Na gyerünk, rontsuk a hangulatot...!

999 szó.

Haha, csak azért sem írom meg az ezret, mert nullát nem tudok beírni-

A Nyeh legyen veled!