Czech Republic szemszöge

- Szóval... - kezdtem nézni a kész táblázatot. - Az elején hívta Lithuaniát nyolc órakor Austriát fél kilenckor, utána engemet fél órával ezután, és Slovakiát, Polandot, Italyt, Switzerlandot, majd Germany, Romania, Vezlania és Hungary következik utánuk félórás időpontokkal.

- Magyarul az illető mindenkivel egyesével akart megküzdeni... Cseles... De ha ő esetleg több személlyel van, és egyesével visz minket a hóhérhoz, az úgy... Hát az nem igazán esélyes! - állapította meg Slovakia.
- Ezért lehet hogy mi együtt leszünk. - gondolta Romania rám nézve.
- Ugye ez a terv Czech? - kérdezte Hungary. - Bár, ha mégsem, én is szívesen mennék birokra vele vagy velük, de azért csapatban több esélyünk is lehetne talán...?

- Igen, úgy gondolom egy időben fogunk találkozni, így a biztonságosabb. - mosolyogtam lágyan. - Amíg együtt vagyunk, lehet szintúgy vagyunk olyan erősek mint az akkori Sovietunion tagjai összevetve. Bár ezt csak adrenalin lökettel együtt garantálnám...

- És mi van ha többen vannak mint magában vagy ketten? Mi van ha többen vannak mint húszan? - riadt meg Austria.
- Lehetetlen, akkor nem harminc perces időtartamokat adtak volna meg hanem inkább hármasokat kora reggel. - ráztam a fejemet. - De ha mégis, ismerünk nálunk nagyobb valamennyire összetartozó csapatot innen a helyről?

- Talán úgy az összes ázsiai ország North Korea kivételével. - gondolta át Romania nevetve. - Ő olyan... Mint egy... Ázsiai Serbia igazából. Olyan részlegesen létező személy.

- Megemlítettetek?~ - jelent meg már szokásához híven legyeskedni Serbia. - Talán hiányoztam nektek?
- Kussolj Serbie, nekünk nem hiányoztál és nem is vágytunk rád eddig sem. - vágtam hozzá a számára sokkoló igazságot. No igen, egyre őszintébben vagyok bunkóbb. De mintha nem lenne hozzá jogom, úgy gondolnak erre a többiek... Pedig igenis van, mégha a többiek nem is sejtik, kivéve Slovakiát. Bár ha ő tudja, nagy esély van arra hogy már az egész világ tudja.

- Ez... Ez igaz? - szeppent meg haragosan. - Nos, sejthetitek mi vár ez esetben rátok-!
- Mégis mi lehet az... - nézett végig rajta Hun. Semmilyen fegyver nem lehetett nála, egyik farzsebe sem volt kidülledve pisztolyokkal.
- Nos, elkoboztak tőlem mindent, szóval... - távolodott el tőlünk. - Majd később... Chu-chu nektek szlávtestvérek...fingerguns.

- ...Ezért érdemes volt már élni! - nevetett fel Slo'.
- Jut eszembe, jövőhét hétfőn ismét Pünkösd lesz, ami szabadságot jelent nekünk. - ötlötte fel Poland. - Talán ha az illető ellen győzünk, ezzel a nappal meg is ünnepelhetnénk...!
- Végülis... Mi mást tervünk lenne utána? - vonogatta a vállát Hun.

- Addig is...! - húzott elő valahonnan egy lapot Slovakia. - Itt a HadiTervünk! Két nagy betűvel írva, és dőlten, ponz mint ahogyan ezen a papíron is!

- ...Te most kimásoltál egy Pál utcai fiúkból a Grund térképét és ezt akarod használni miközben mi csak körübelül összesen tizenöten vagyunk a harminc plusz fő helyett mint ott, ráadásul egy darab megnyomorult farakással ami jócskán megfogyatkozott a tél alatt? - összegeztem, amit az arca, és a táj, a lappal együtt leírt.

- Hát, figyelj, mi úgyis túlerőben lennénk ellene, még ha több embert is hoz, ahogy ezt jól kitárgyaltuk, nemde? - vigyorgott. - És persze, azalatt a négy nap alatt ami hátra van, inkább az illetőn gondolkodnál, nem nagyon azon hogy hogyan is győzzük le.
- ...Talán abban is segítene nekünk ha tudnánk hogy ki ellen vagyunk. - vágtam rá egy rövid gondolkozás után. Hogy ismer engem Slo'... Valóban inkább ezen gondolkodtam volna, de csak miután az alapokat letettük most! Háhá, annyira csak nem ismer!

- Gondolom ezt is csak azért hoztad össze hogy ne mondjuk rád hogy az összecsapáshoz nem is tettél hozzá semmit!~ - a fenébe...

- Czech? - kérdezett Slovakia a sötétben. Mivel már este lehetett, úgy fél tíz körül, mire ismét elkezdett közöttünk egy párbeszédet. - Van bármilyen sejtésed már most hogy ki is lehet a mi emberünk?
- ...Igazából... Van. - válaszoltam neki egyszerűen. - De előttetek még nem akarom felhozni, még az illetőt félreérthettem, és ideges lesz tőle.
- Heh... - kuncogott. - Gondolom már kihúztad Transyl't közülük!
- Igazad is van, nem akartam valójában sohasem betenni gyanúsítottnak. - néztem kifele. - Egyszerűen csak szivatni akartam Romaniát.
- Valóban... - jött rá valamire. - Te is érzed hogy Transylvania mennyire közel került Romaniához?
- Hogy én? Érzékelni ezt? - hökkentem meg. - Miért szerinted mit akarna vele?
- Fogalmam sincs, de szerintem minél többet... - vigyorgott ismét. - Csak azért nem szekálom őket mert még Transyl' megátkoz álmomban, ez pedig amit a legkevésbé akarnék!

- Többet gondolva vissza Transylvaniára... - suttogtam elgondolkodva egyre elhalkulva... - Gyűrött...

- ...Hé, ha azt történt vele amit megálmodtam... - próbált vígasztalni. - Akkor értem mindezt. Ez az emberiség!-... Jesszus, nagyobb barom mint mi magunk összevetve...!

- nevetett keservesen. Kicsit valóban enyhítette a fájdalmam, de mélyebbre is húzta. Miattunk van ha elfajul az emberiség. Gyűrött is meglenne ha beleavatkoztunk volna mindannyian...

- ...Azért loptam hogy Gyűrött meglegyen más gyermekével... - mondtuk ki mindketten, mire kellően meglepődtem. - Várj csak- Te is?!
- ...Én csak követtelek rögtön utánad! - legyezett a kezével nemlegesen. - Austria kipótolta az összes hiányzását Switzerlandnak, már az én zsákmányommal adtad oda!
- Te bitang- szólhattál volna! - ragadtam meg, majd még gyorsan el is eresztettem ijedtemben hogy mit akartam volna vele tenni mikor én voltam az akit ő követett.

- Transylvania... Ő lenne a másik...
- Hm? Vagy úgy... - ült fel Slovakia . - Úgy...

799 szó.

Nyeh, hétfőnek nézzétek ezt, minden nap írtam bele még úgy 80 szót, aztán rájöttem tegnap hogy... Hát nem leszek kész szombatra ha 320 szavam van még csak... ^^''

De, legalább több rész van már mint a Nyári Különkötetben!

Ami valószínűleg idén is lesz úgy ötven résszel csak-

A Nyeh legyen veled!