Romania szemszöge

Drága Húsz!

Ennél hamarabb nem is jöhetett ez a nap is...
Nem szeretem az anyák napját egyáltalán. Az egyetlen ami jó lehet benne hogy egy hívással elintézhetem, de anyám úgy sem fogja hagyni hogy lelépjek nélküle.
Csak hogy tisztázzuk; tíz év van csak köztünk. Hun és Poland között ennek a hétszerese van!
Ez ez azért van mert anyám egy latin és szláv [^^"]rvaként élt régen, még ilyen fiatalon is. Ez nem csak embereknél, hanem itt is elég durva szám. Olyan ez korarányban, mint egy inteligensebb embrió. Érettségiben meg olyan tizennégy éves.

Tehát ez úgy bárhogyan nézve is fiatal. Tekintve hogy én lassan 2050 éves leszek Decemberben. Nem akarom anyámnak tekinteni, dehát látszódik hogy én a korai korához kicsit ártottam és öregebbnek is tűnik sokkal mára, így nehezen hazudhatnám hogy a nővérem. Meg ő kötelez is arra hogy anyának szólítsam legalább. Ez még a legkevésbé irritálóan kínos.

Aki már túl akar esni a napon:
BP

- ...Mióta vagy itt? - kerekedett ki a szemem, mikor éreztem magam mellett Transylvania hideg tapintását.
- Egy bő fél órája. - dőlt neki a falnak. - Várom mikor tudlak kilökni az ablakon keresztül.
- Azt várhatod! - nevettem, ellépve onnan. - Nem emlékszem mikor voltam valaha is itt, de nem hajolok ki sosem ilyeneknél.

(Ablak mellett+Ír=LoFi Románia-)

- ...És egyébként hogy szolgál mostanában az egézséged? - érdeklődött kiugorva az ablakból elém.
- Kicsit gyanúsan kérdezed... - húztam fel a szemöldököm. - Talán rejteni próbálnál valamit előlem és ezt figyelem-elterelésnek? Pedig nekem bármit el lehetne mondani hogy utána más ne tudja...

- Én? Rejtegetni előled? Ch, nem hogy lenne mit rejtenem, tökre közösségszerető vagyok, én... - legyezett a kezeivel idegesen.
- ...Úgy érted hogy szociális, igaz...? - sóhajtottam.
- Csak tudod... - vonta meg a vállát. - Jövőhét után hétfőn lesz a lánybúcsúztató... Esetleg már lemondhatnál róla, hiszen látod meddig eljutottak ketten, és biztos vagyok benne hogy egyszerűen csak nem neki voltál megszületve... Pfft, biztos vagyok benne hogy neked más kellene, igen-igen...

- Ezzel csak még gyanúsabb lettél...! - tettem hozzá. - Velem akarsz tenni valamit, vagy a nővéreddel.
- Ne nevezd már a nővéremnek! - hunyorított az ablak felé. - Úgy hangzik, mintha sokkal idősebb lenne nálam, pedig éppen a korodhoz illő vagyo- vagyis mindketten, mivel ugye...ikrek vagyunk és sokban hasonlítunk, aha...~ Hm- És attól még hogy ő köztársaság én meg fejedelemség, nem vagyok löjjebbvaló. Igen.

- Lázas lettél a sok naptól? - húztam az ágyamra megvizsgálva a homlokát. - Hm... Húsz fokos hőemelkedés. De semmi mást nem érzek rajtad. Mi bajod lehet hogy ennyire furcsán viselkedsz...
- Hhhhőemelkedés? Heheh... Valóban elég meleg ez a pillana- aaaa-akarom mondani, nincs velem semmi baj! - hebegte. - Szedtem csak egy kis fájdalomcsillapítót, meg egy kis pohárka pálinkát... Ez volt ma minden. Nem lehet bajom, makkegészséges vagyok!

Mivel nem akartam megrémíteni, nem mondtam el hogy gyógyszerre nem lehet alkoholt inni mindig és elég káros, inkább egyszerűen csak figyelmeztettem hogy ezt a kettőt ne kombózza, és hogy inkább pihenjen csak le az ágyamban. De mivel mostanság olyan ragaszkodó és kiismerhetetlen lett hogy nem akart elengedni, ezért kénytelen voltam vele együtt lefeküdni hogy ráerőltessem. Remek, ezután már csak anyám hiányzik hogy hívjon. Talán erről beszélnem is kellene vele.

- Hé, Ardeal... - böktem oldalba egy kicsit hogy fáradtan felnézzen rám csillogó szemekkel. - Figyelj, ha Moldova hív engem... Kérlek ne legyél olyan bitang hogy kiadsz nyögéseket magadból, rendben?
- De kár... - mosolygott alattomosan. - Pedig olyan szívesen tettem volna akár megjátszva, akár-
- Oké, elég lesz! - csitítottam el őt kicsit felnevetve. - A szomszéd reteksok amerikai dél-latin már nem örülne ennek annyira...

Kellett egy idő mire felfogta mit is akart volna mondani, az után meg rögtön a hátamba préselte a fejét, mintha azt is rejtené tőlem hogy milyen szégyenben érzi magát ezzel és velem is...

595 szó.

Egy órával előbb lettem volna kész... Illetve meglett a háromszáz szavazat!

Éééés...
Terveztem már tegnap óta hogy a jövőhéten ünnephét lesz, magyarul ezzel ünnepelem meg hogy megismertem Kait, és ezzel megalakult a Komment Trió alapja.

És hogy ez mivel jár?

- Igyekszem két részt kitenni egy nap alatt
- Új rajzos könyvemet elindítom (Vegzetlany2: Bless Prague: Az Újabb Gyöny(t)ör)
- És ezzel együtt minden nap lesz a falamon egy "Nyeh!" felirat, amire lehet visszaírni hogy "Yall!"-

A Nyeh legyen veled Komment Trió, és mások!