Hungary szemszöge

- Fene, ezt nem lehet leírni... - masszíroztam a halántékom. - Ezt csak látni lehet.
De elmondanom nem lehet, se érdemes látni, különben mindenki úgy jár mint én magam...
Ha leírni nem tudom, nincs más ehhez.

De tudtani kell hogy maradjunk távol a pincétől.

Semmi jó nincs ott, lehetetlen hogy legyen. Az egyetlen aki oda mehet az én vagyok. A többieknek kerülnie kell... Még nincs itt az ideje hogy rájöjjünk...! Nem tudni hogy ez a nem ismert múlt vagy épp jelen ami ott van, vagy talán a ránk váró jövő. De inkább ezt őrizem el mindenki elől amíg nem tudom az idejét...

- Hun, figyelj már ránk! - noszogatott Poland. - Nem tudom hogy mi ez az egész, de itt vagyunk hogy segítsünk rajtad!
A legtöbben próbáltak bátorító mosolyt erőltetni magukra, de ez nem tudott meghatni.
- Magatokon kell segítenem, az a sorrend a fontos. - válaszoltam vissza felhajolva. - Ha ezt tiszteletben tartjátok, megköszönném...!
- Mi történhetett veled? Komolyabb vagy... - simogatta a hátam.
- Nem. Nem komolyabb vagyok, csak aggódok... - hajlítottam ismét be a hátamat ívbe összeroskadva. - Olyat látok lent amire aggódhatok...
Néma csend lett erre.
Senki sem tudott mit mondani erre.

- ...Elnyel minket az, amire nem vagyunk felkészülve... - hallottam vékony hangon a halk beszédet. - Nem érettünk ki még erre, és ez az ami meggyorsított minket, miközben még nem kellett volna...

Már az egyre erősödő hangból kiemeltem Austria hangját is. Főképpen hogy egyre görcsösebb volt a hang, és vöröslött az arca égően, mint aki visszatartja a rívást.
- Erről van szó. - bólintottam. - Nem érettünk meg erre még. És nem akarom hogy ezen fennakadjon bárki... Egyszerűen csak próbáljunk meg nélküle élni...!

Mindenki megnyugodtabb lett ettől.
- Hát... Ha azt akarod, megtesszük. - üllt mellém sóhajtva Romania. - Végülis, később jöjjön hozzánk a tragédia, mint előbb! Jobb is lett volna így a zűrös huszadik század!

Ezt a mondatot azonban megszakítja folyamatos futó lépések zaja a szomszédból. És ahogy látom, nem csak én hallottam, hanem az egész csapat is. Így természetesen rögtön az ajtó irányába szegeződtek a szemek, és én is inkább azzal kezdtem foglalkozni.
- Ez vajon Transylvania volt? - tért vissza az életbe ismét fehér arcával Austria, bár inkább ezek után holtsápadt lett minthogy "fehér".
- Talán újabb démont idézett? - vonta meg a vállát Czech.
- Ezt hogyan vegyük? - húzta fel a szemöldökét Germany.
- Látok körülötte néha védelmező szellemeket, de van hogy non-barátságos társaik pánikolnak ahova csak jön ő velük. - magyarázta Czech Republic. - Tudom jól, tapasztaltam hogy nekem kellően erős a harmadik szemem!
Igazából én csak elmosódottan láttam Erdély körül foltokat, de ha védik őt... Kitudja, lehet aki a védelmező... Még akár maga atyánk is lehetne.

- Jól van Czech, szívj még abból amitől ilyeneket láthatsz! - vágta neki nevetve Slovakia, de látszódott hogy ő is kicsit feszült.
- Hát legyen, de akkor inkább csak innék. - vett elő egy újabb sörös dobozt, majd leült vele, mintha őt már nem is érdekelné. Látva ez már a negyedik prédája  mai nap a sörösdobozok családjából.

- De ha nem Czechnek van igaza, akkor kinek...? - szólalt meg nagysokára Lithuania.
- Mind itt vagyunk Transylvanián kívül, így vagy ő lehet, vagy egy idegen. - gondolta át Russia hallva Lithuania szavait, mire America hevesen kezdett bólogatni, homlokáról leesve a napszemüveg.

- Tudtommal Transylvania még ott maradt nálam márpedig... - ment az ajtóhoz Romania. - De ha arra gondolok... Talán jobb ha bejövök én magam egyedül hozzá.
- Miért te, és miért pont egyedül? - érdeklődtem.
- Úgy érzem megtalált nálam valamit amit talán neki sem kellett volna látnia. - vakarta a fejét. - De inkább úgy körübelül senkinek. Ezért jobb ha csak mi vagyunk mikor arról beszélünk.
- ...Érthető. - lepődtem meg. Persze érdekel mi lenne az, de nem fogom most kitudakodni tőle. - Azt hittem csak ismét a bátrat akarod mutatni.

- Heheh... - nevetett fel kínosan. - Egy süket testőr azért mégiscsak talán jó lenne nekem, mivel széjjel leszek verve valószínűleg...!

Majd el is ment az ajtón keresztül, míg mi csöndesen néztük. Sokszor kellett a drámai pillanathoz csöndben maradni, így valakinek meg is kell azt törnie.

- ...Szerinted túléli? - fordult meg a nagy csöndben Czechre Slo'.
- Háááát... Transylvania ellen, úgy hogy lehet ő volt az a hang, és hogyha olyan nagy dologról van szó, az esélyei nincsenek a nulla alatt, de kellően kevesebb az egynél! - válaszolt átgondolva ezt a párost.
- Hát... Jó haver voltál Ro'... Hiányozni fogsz... - kezdett az ajtónak tisztelegni Slovakia, majd lassan mindenki csatlakozott hozzá...

696 szó.

Megint egy rövidebb rész... De legalább majdnem hétszáz szavas!

707 szó így már!

A Nyeh legyen veled!