Lithuania szemszöge

- Megvagy Vezlania? - kiáltott Estonia Vezlaniához, nehezen tartva a két lányt felette.
- Bocsánat Estonia, de én is épp egy nagyon férfias dolgot végzek el... - pillantottam az engem körbetekert sorfényekre. - Az égők kibogozása...
- Megvan! - örült meg Vez még megígazítva a már megoldott égősorokat. - Köszönöm Estonia!
- Végre, gyorsabb is lehettél volna... - sóhajtott Latvia leszállva Estonia nyakáról.

- Megvagy Liet? - jött hozzám Vezlania. - Nem sokkal haladtál, csak magad keveredtél bele.
- Igen... Heh... - adtam igazat. - Segítetek kérlek...?
- Na persze, az igazi férfi mégsem képes egy adag villogó fénysort kibogozni... - fonta össze a karjait felemelt szemöldökkel és félmosollyal Estonia.
- Lithuania, mindketten tudjuk hogy mit tervezel... - tette csípőre a kezeit Latvia.
- Nem tudom miről beszéltek... - bámultam rájuk ártatlanul.

Erre mindketten körbenéztek, és a fénysorokkal elhúztak a szobámig végig, otthagyva Vezt, aki csak nézett minket.
- Lithuania, mindketten tudjuk hogy miért tökölsz ennyit! - bökött a mellkasomra Latvia. - Nem akarod hogy elmenjen Vez az A- Vezlania az Ausztrál ikrekhez az ünnepekre!
- Bezony, ez annyira egyértelmű. - bólogatott közben Estonia, majd kikezdett kötözni. - Tudjuk hogy magadban szoktad tölteni a Karácsonyt, de azért ne marasztald így!
- ...Igazából annak is örülnék ha ti is itt maradnátok... - vallottam be. - Persze, főleg Vez, de ha ő melegebb vidéken lenne... Én nem akadályozom! Szeretném hogy itt maradjon... De azért annyira ismertek hogy tudjátok, nem erőltetek dolgokat másokra!

- Természetesen tudjuk. De Vezlania más kihatással van rád, azt mindenki észrevette. - tekerte fel az égőket Estonia, és mellém üllt. - Fogadd el hogy egyszer már szükséged van bárkire hogy ne legyél magányos.

Magányos... Tökéletesen leírja a jövőbeli énem. Teljesen igaza van. Mindig igaza van! Egyszer befejezhetné már... De ha igaza van ebben, talán nem is kell tennem érte.

- És szerinted Vez nem sejti hogy így gondoljuk? - kérdeztem összeszorítva lányosan a kezeimet.
- Őszintén, az ő hazugság-radarjával már rég tudja hogy ezt gondoljuk, és hogy ezt akartuk mondani neked... - válaszolt kínosan. - De rajtad áll hogy elmondod, vagy elfogadod. De lehet cselekszik eleve a tudatban vagy a kérésedre, esetleg meg csak elmegy.

- ...Rendben. Talán majd elmondom amint el akar menni. - határoztam.
- Na, ilyen egy igazi férfi! Aki teljesen őszintén megmondja mit gondol! - karolt át. Estonia olyan rendes tud lenni néha... Sőt, igazából mindig is az! Ez olyan... Estoniás, hogy senkit sem ítél el komoly ok nélkül, és próbál korrekt lenni. Bírom őt... Bár olyan heteró barát módon, persze.
- Khmm, nem akarlak megzavarni titeket, de talán nem azért jöttünk ide hogy haladjunk? - siettetett Latvia.
- Oh, igen, igen... - mondtuk szinkronban. - Mengyünk is, Vez biztos aggódhat...

- Ehm, Liet? - jött hozzám Vezlania, miután már minden egyes égősorral végeztem. - Valami komoly bajod van?
- Hát... Ha komoly nem is... Nem igazán szeretném hogy elmenj... Persze nem akarlak rákötelezni hogy maradj, csak épp nagyon hálás lennék ha valamennyien itt lennétek velem az ünnepekkor! - hadartam el a végét.
- Oh... Igen, ezt sejtettem, eddig Asia és Europe volt az egyetlen akinek nem hiányoztam, nem hittem volna hogy pont most pont neked nem hiányoznék, jövőbeli fiúm... - hunyorított mosolyogva.
- Heh... Igen, téged könnyen lehet hiányolni... - vakartam a tarkóm zavaromban...

- Viszont... Én még csak egy vándorló nomád nép vagyok, és megígértem tavaly ünnepkor már az Australiáknak hogy ott leszek... - itt mintha egy ötlet jutott volna eszébe, amit meg is osztott velünk: - *gasp* Mi lenne ha szentestéig maradok, és együtt elmegyünk az ausztrál fivérekhez!
- Hogy mi? - sokkolódtam le zavarodottan "egy kicsit". - Ketten-mi-nyáron-Karácsonykor, a fivéreknél?!-
- Hűha tesó, egy német randira hívott... - az utolsókat a fülembe súgta Latvia, viszont Estonia felfigyelt erre, és megint elhívta őt, mint minden alkalommal mikor Vezt "gúnyolja".

- Szóval? Tetszik? - kérdezte izgatottan. - Megismerheted az első barátaimat, akik nem Asia részei!
- Nos... Izé... - Estonia nagyon hevesen bólogatott. - Taip, érdekelne őszintén szólva...

- Akkor ideje pakolni holnapra! - ragadta meg a csuklóm, és ő is a szobám felé kezdett húzni. - Illetve ma rajtad alszok ismét mert elraktam a matracot, és még muszáj a többieknek valami ünnepit készíteni, hogy megvillogtasd a konyhatündér tudásod!
- Természetesen, igen... - még mindig zavarodott voltam.
- Fiatal szerelem... - cukkolt Estonia, suttogva maga elé az egészet...

643 szó.

Arra rájöttem az utóbbi két-három percben, hogy Liet és Vez emberi álnevei együtt shipnévként "Charis".
(Tehát Charlotte & Aris)

Ja, máson nem tudok gondolkodni, mint shippeken, A Komment Trión, animéken, Karácsonyon és Kain-

A Nyeh legyen veled!