Transylvania szemszöge

Néha már olyan idegesítő az ő naivsága. Mindig ugyanúgy reménykedik, ami egyszerűen csak idegesítő. Tudhatná már igazán hogy nincs semmi esélye már. Eddig sem volt. Sosem lesz.
Ezt tudom, mivel ismerem őt, Hunt. Már kiskoromban rámhagyta őt, szinte mikor csak megismertük valamennyire. Szerintem akkor látszódhattak a jelek... Vagy csak szivatni akart, ez is megeshet.
 

  
De akármelyik is, akadályoz a helyzet. Csaknem mondhatom neki hogy az enyém vagy, ő valószínűleg csak megijedne tőlem és szóba sem állna többé. Ezért is kell nekem a gyenge pontján elkapnom. Ami jelenleg úgy néz ki, elérhetetlen. Ami kár, mivel képtelen vagyok fehér mágiára. Az egyszerűen... Nehéz. Nekem, legalábbis. Ráadásul itt...

Meg is magyarázom mi olyan nehéz ezen.
Szertartás kell hozzá. Egy kis zug, ami elég nagy két-három embernek legalább. A latinok szobájában nem tehetek ilyesmit meg.
Kommunikálni kell, főleg angyalokkal. Ez már így is bukta, olyanokat csinálok csak amihez én és a gondolataim kellenek csak.

A fehérmágia önmagában úgy jóléti szertartások. Pénzhez, gyógyításhoz, önzetlen célokra használva, és nagymennyiségben pozitív, de ahogy Románia is mondta, más hogy mi a jó, és mi a rossz. Bele tartozik ezért nagyrészben a szerelem is. Nos, ezek nekem eddig semmit sem értek, nem voltak anyagi gondjaim vagy betegségeim, szerelmet meg hessegetni is próbáltam, így persze csak az alapokig jutottam benne, és fel is adtam magamnak az "inkább nem hasznos" kategóriában.

És még ezeken felül kell az a személy a szertartáshoz, akivel akarjuk mindezt tenni, mivel ugye, önzetlen dologról van szó, és önmagaddal nem lehet mindezt megtenni. Én meg kizárt hogy megbűvölöm Romaniát, már a DNS átadásnál is bepánikolt, csak úgy mint én teszem néha vele. Szerencsére már jobban kezeli a helyzetet ezzel az eggyel, párszor még megkért hogy tegyem is vele, de tudom hogy nem azért hogy hánytatót kelljen szednie utána, inkább csak kényelmesnek találhatja az ölemet és az is tetszik neki ahogyan utána kinéz. Jesszus, ha ezt ennyire akarja, Poland így hamarosan megfog kopaszodni... De nem tehetek róla, hogy mondhatnék nemet?

Ezért szoktam esténként mindig  csak vágni Poland hajából csak akkora hosszút hogy ne ragadjon le a gyomrában, vagy megakadjon a torkán. Illetve, egy kis vért is hoztam, ha esetleg már elege lenne belőle.

Remélem Hungary nem veszi észre hogy az édestestvére az éjszakákkal elviszi a jegyese vérét és haját Romaniának, hogy ő úgy felfalja őt szószerint is idővel.

Vagy hogy Poland észreveszi a hajának változását. Bár minden országnak a saját családjához illően gyorsan növeszti vissza a haját, tudtommal Polandnak két hét alatt körübelül visszanő az eredeti méretére, míg Romaniának mondjuk úgy... Egy éjszaka vagy nap alatt.

Kicsit baj lehet hogy ennyi idő alatt észreveszi. De azért mostanában én is erőltetem rá hogy egyen, nem csak Hun, csak én előtte minden ételébe még evés előtt rozsdás szegeket teszek, hogy aztán kiszedjem, és a vastartalommal visszaálljon a vérszintje. Régi módszer, de ettől még lehet hatékony!

És ez a sok gondolat is éjszaka fut át az agyamon. Fehér lenge ruhám van, senki sem gondolná mire készülök. Romania is csak mellettem szuszog békésen. Ő sem sejtheti hogy ugyanazt a hajszálat adom neki folyton. De azok a hajszálak már használhatatlanok, a nagyrészüket elnyelte a sava.

Inkább átveszem helyette a környezetbe inkább beleolvadó türkiz pulóveremet. Nem zavar hogy öltözködöm egy csapatnyi latin srác előtt, hiszen mindannyian alszanak, nembebár?

Az egyetlen ami most érdekel hogy ne tűnjek fel, és ez a személy, akiért megteszem hogy ne tűnjek fel. Még akció előtt melléülltem az ágyra, összekócolva mégjobban a haját. A holdfény az ő arcát világítja meg az ablakból, márpedig elég fehér arca van ezen kívül is. Még az egyik hűvös kezét is megragadtam indulás előtt, amibe belemosolygott. Érezte hogy még mindig fel vagyok melegedve.
- Oh, ha ennyivel letudnálak kenyerezni... - sóhajtottam visszamosolyogva. Miközben őt a Hold világítja meg, én az árnyékban fogok szolgálni neked...

Igen, veled vége a szabadságomnak, de ennek örülök valami megmagyarázhatatlan okból...

633 szó.

Addig nem posztolok amíg kész nem leszek a mai Komment-Trió ünneprajzzal!
Éééés, mire kész, mar úgy is látjátok fent, igaz?

A Nyeh legyen veled!