Russia szemszöge

   - Csak nem lesz olyan nehéz találni egy nagyobb fenyőt szerintem... - elmélkedtem. - Végülis, egy nagyobb erdő is vesz körül minket...

- Azért ne bízd el magad, van még egy-két kilométer fenyőerdőig. - sétált mellettem Canada. - Apropó, Ame hogy van?

- Szerintem megfagyott. - kopogtattam meg a lábát a vállamnál, mire morogni kezdett. - Nem számítottunk a hirtelen hidegre.
- Majd felenged... - vonta meg a vállát. - Menj vissza és adj neki valamit, hívlak ha találtam egy szimpatikust.
- Miért pont én? - kérdeztem vissza meghökkenve.
- Talán mert a barátja vagy... És gyorsabban haladsz... És biztos van valami meleg öltözeted... - ráncolta a szemöldökét.
- Heheh... Meleg öltözet... - mormolta az orra elé America.
- Mondjuk ezek igazak... - vallottam be. - Akkor majd megoldom a testvére helyett...

Igazából nincs bajom hogy feladta nekem Americát. Az nekem a baj hogy Canada tette. Hogy miért is?
Pontosan azért, mert a rokona!
Bár talán kicsit vissza kellene mennem... Májusra. Egy nevetséges eset történt, ami nem is America tett, hanem tagadta hogy más tette. Nem is mondom mi volt, olyan... Szánalmas az egész. De lényeg hogy America inkább hozzám költözött ideiglenesen, amitől a családjától elhidegült mégjobban. Nem elég hogy amúgy a családja egyharmada a föld másik felén él, de még ez is, az oktatás... Tehát nincsen egy összehangolódott családja. És örülnék, ha legalább ez az ünnep segítene a helyzetükön.

- Hogy vagy Ame? - néztem fel.
- Már határozottan jobban. - igazgatta a kötött vörös és rózsaszín pulóvert magán, majd összehúzta a lábait. - Más nincsen esetleg?
- Muszáj vörösnek is benne lennie az ünnepek miatt, bocsánat. - ülltem mellé. - Még addig maradhatunk itt, amíg Canada nem hív fel engem.

- Akkor még maradjunk, kint túl hideg van nekem... - bámult maga elé.
- Persze hogy maradunk, ki akarna fagyoskodni kint? - adtam igazat neki kicsit talán odavágva. - Bár nem vita tárgya hogy azért szép a kinti táj eléggé.
- Mondjuk ebben tényleg igazad van. - pillantott ki az ablakon. - Fehér az egész erdőség, befagyott a kicsike tó... Valaki beleesett talán?
- Tessék?
- Csak hogy be van törve a jege...
- Akkor biztos beesett valami vadbarom...
- Nem Poland az aki betör dolgokat?
- Jah, akkor törte szét idegességében Slovakia falát mikor összejöttünk...

- Bakker, ez majdnem egy éve történt...! - üllt fel. - Milyen hamar eltelt ez az egy év...
- Hát igen, gyors volt... - álltam fel én is az ablak üvegjéhez.
- Több időt is töltöttem volna veled... - hajtotta le a fejét.
- Még jó hogy tömérdek év van hátra az életünkből egymással tölteni! - simogattam a fejét. - Nos, talán már meg is indulhatnánk. Canada biztos hamarosan hívni is fog, de ha sétálni akarsz, azért bele kéne húzni egy kicsit.

- Azért kicsit kisebb fára gondoltam mint ez, azt azért bevallom... - vakarta a tarkóját America bámulva ahogy a vállamra kapom a fa törzsét.
- Lehet lassabb leszek így, de ekkorát mindenki elfogadna. Meg azért gondolj bele, az összes ország díszítene itt Európában. Ezen meg mindenki kiélheti magát! - soroltam az előnyeit. - Te esetleg sétálsz, vagy felülsz rá?

- Még szép, legyen gyantás a tököm! - vágta rá iróniával a hangjában, de rögtön folytatta. - Of course jövök! Ilyen baromságot is csak mi csinálhatunk!
- Rendben-rendben... - nevettem, felkapva Americát. Kicsit ugrált rajta még, majd a fejemet kezdte bizgerálni megszokva az ülést.
- Már csak helyet kéne találni neki valahol, és megállítani a talpán, és már- - hagyta a mondandóját abba Canada meglátva Americát. - Ugye nem megint fázik.
- Nem, jól vagyok Cad, ne aggódj...! - legyintett Ame. - Russia eleget törődött velem már...

542 szó.

Sokáig nem írtam, és a testvérem fenyeget hogy fejezzem be... Pedig még egy részt terveztem mára!-

Illetve Toris/Tolys fanatikus lettem, HELP-

A Nyeh legyen veled!