Adventi Kalendárium

Japan szemszöge

- Vigyázz velük, szúrósak... - dobtam Slovakiához egy pár gyapjúkesztyűt.
- Köszönöm! - kapta el reflekszből, majd rögtön a kézfejére pillantott. - Patriciás?
- Tudtommal szereted... - fordultam felé. - Tévedek?
 

- Nem, dehogy, nagyon szeretem a történetét! Komikus, és egész misztérikus is...! - vágta rá. - Persze nem múlja felül a Hetaliát...
- Sajnos ott nincs semmilyen ikonikus szimbólum amit rátudtam volna festeni...
- Nincs baj, valóban nem lehetett volna mást... - húzta fel a kezére, majd megragadta óvatosan a fagyöngyöket. - Na, indulunk?
- Persze, menj csak, én is mindjárt követlek... - néztem ahogy kiindul az udvarra.

- Amúgy elmagyarázod hogy mi ez a Patricia? - emeltem fel Slovakiát, hogy elérje a kaput. Igen, mi egy kicsit gonoszak vagyunk hogy kényszerből is belesétál mindenki a csapdába.
- Igazából... Eléggé snassz a története... - rögzítette ragasztógyurmával az egyik fagyöngyöt. - Van egy adott lány, akinek a szülei befogadnak egy másik lányt, és őt hívják így. Arról szól hogy miket tud meg ettől a lánytól. Közben meg az egész egy teljes paródiája az egyéb hasonló történetű animéknek, mivel ez inkább viccre épül.

- Áh... És mi az a jelkép amit találtam? - tettem le.
- Az csak egy ilyen rejtett dolog ami a képregényben többször is megfordul. Szóval csak ikonikus ez a félkör-női-férfi szimbólum keverék... - nézte a kesztyűket.
- Rád emlékeztet ez a jel... - vágtam zsebre a kezeimet. - Olyan... Nő, és férfi...

- És a félkör? - nézett felém.
- Nos... Olyan fele- fele vagy. Vagy hogy idegesítő vagy másoknak, de hallottad hogy nagyon kedvelnek... - magyaráztam.

- Igaz... Hiányolnátok... - vörösödött bele, majd felnézett. - Ehm... Vajon lefogják szedni?
- Nem tudom, de legalább felettünk volt. - néztem én is.
- Úgyérted...? M-mármint, itt nem lenne túl feltűnő másoknak? Nem zavarna? - dadogott.
- Nem, egyáltalán nem zavarna, és szerintem másokat sem! - legyeztem enyhén nevetve.
- De ha- - még beelőztem mielőtt kötekedett volna. Egész hosszúra is nyúlt örömömre.
- ...Komolyan minden egyes felrakott fagyöngynél fogod ezt tenni? - nevetett mikor végre beszélni engedtem.
- Nos, talán baj hogy szabálytartó vagyok? - vontam vállat ártatlanul.

- Jól van, te pasicsábász... - lökött el játékosan. - Gyere, még van... Tizenegy hátra!
Tizenkét csók egy nap? Ez aztán sok... És kitudja, még talán beállunk egybe!

Tettünk néhány ismerősünk szobái felé, a folyosóra, a mosdó elé,( hátha mégis megy arra valaki és még letartóztatjuk) A maradék hármat meg kéznél tartottunk, hogy majd azok fölé lógassuk akik éppen nem egy helyszínen vannak, hanem cselekedni kell azonnal.

Az órák számai egyre jobban fogyatkoztak, mára már csak egy lyukasóránk volt nekünk, tehát az európaiaknak és az ázsiaiaknak. Mások még bent rostakoztak, és csak America hiányzott a csapatból. Szóval szerencsés napom van, mondhatni. Bár ha jól tudom épp Russiával próbálja megszerelni a zenélő napszemüvegét.

- Na, ki hogyan talált rá a fagyöngyökre?~ - kezdte Suro'.
- Rátaláltam, köszönöm... - hallom Romaniának kevésbé jobb a napja. - Inkább el nem mondom hogy ki volt aki velem melegeskedett...
- Ro', mindannyian tudjuk hogy Bulgaria nyomul rád, de csak örülj hogy az a szláv-török kutya bír téged. - közölte vele Transylvania.
- Gondolom azért ő nem készít róla babát... - mosolygott Hun.
- Óóóóh~ újabb tény hogy Transylvania bírja Romaniát!~ -vigyorgott Slovakia.
- Fogd be Hun... - húzta meg magát Transylvania. - Olopjából mög Fölvidék sö szóljon ögy mukkot söm! Te Románia meg [^^"]ggbe lehetsz [^^"]rva...
- Hé-hé, gyengébb viselkedést! - csitított Poland. - Csak egy kérdés volt!
- Más valaki? - nézett széjjel Slovakia.
- Én is beálltam... Serbiával... - tette hozzá Transylvania. - De azt mondta hogy őnagysága többet érdemel mint tőlem csókot egy amerikai szokás miatt.
- Aztán? Történt vele valami balszerencse? - kérdeztem.
- Láttam hogy ezek után elcsúszott a jegen és kiestek a pisztolyai. És ezért behívták... - vigyorodott el a végére, és valamennyiünk szintén nagyott mosolygott ezen...

572 szó.

Fhú, kész-

Illetve a fenti animáció egy régebbi meg nem írt jelenetet mutat, csak még nincs teljesen kész-

A Nyeh legyen veled!