Czech Republic szemszöge

- Nincs is ennél idegesítőbb, és mégis zseniálisan jó! - feküdt ki Slovakia. - Mikor munkaszüneti nap lenne, de éppenhogy szombat van!
- Vasárnap is éppenhogy nem hétfő van... - zavarodtam össze. - Vagy lehet így neked nagyobb véletlen egybeesés?
- Hm... Lehet Germany megőrülne hogyha elmondanánk nekik hogy ez a zsidóknál mindig így van... - gondolta át. - Banyek, akkora nosztalgiát kaptam most hirtelen.
- Milyen nosztalgiára gondolsz? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem is jut eszedbe? - nevetett. - Szégyen...
- ...Inkább csak mond el! - siettettem, nehogy még tényleg szégyenkezzek.
- A nap amikor Poland született! - élénkítette fel a memóriámat. Nyár, az fekvés... És hogy megint úgy kezdődik a nap hogy csak mi ketten vagyunk egymásnak, és beszélgetünk.
- Végülis... - gondoltam át. - Mondassz valamit. Akkor is okosabbnak gondoltad magad, miközben egyértelmű hogy nekem van épp eszem.

- Deeee, abban igazam volt végül hogy egy ezer év után többmillióan fognak meghalni az antikrisztus miatt! - emlékezett. - Vagyis... Ez csak egy pletyka volt, és most már értem hogy Russia miért mondta azt hogy "Még nem az enyém" Poland ajtajánál! Vagyis, Poland jövőbeli ajtajánál...

- ...Hogy is volt az a nap pontosan? - kérdeztem meg végre, mivel elég ködösek voltak az emlékeink egy ezer évvel ezelőttről, mikor csak betöltöttem a százat.
- Hát... Én igazából lazsáltam... Azon a helyen ahol mindig letáboroztunk. - idézte fel Slo'. - És éppen arról beszéltem hogy nemrég egy fél hónapja kirúgták az öreg Avarent a helyéről, és hogy vigyáznunk kellene az új szomszéddal. És igazából nem sokkal később jött ezzel Poland, és rögtön el is tűnt holnap reggelig, az új szomszéddal és szárnyakkal visszatérve.
- Oh, és én voltam aki először látta! - jöttem rá. -  Őszintén... Mit is reagáltam rá.
- Emlékeim szerint megkérdezted tőle azt hogy "Buta vagy?". - vonta meg a vállát.
- És mit válaszolt?
- Azt hogy "[^^"]rwa."

- Heh... Végülis a te húgod! - ülltem fel. - És bakker ez a lány fog most nősülni egy ezer évvel később hogy itt van közöttünk...
- Siethetett volna jobban! - vigyorgott.
- Te ne is szólalj meg, majdnem kétezer éves megvagy, és mégsem vagy jegyes sem! - morogtam neki. - Majd akkor beszélhetsz erről ha sikerül bármilyen kapcsolatoddal odáig eljutni!

- Na és, emlékszel utána mik is történtek? - már nem vigyorgott, inkább csak ajakkal mosolygott rám.
- Még szép... - masszíroztam a nyakam. - Azt már  büdös életben nem felejtem el... De azon kívül, jó nap volt az a júniusi. Megismertük Hunt, lett egy testvérünk... És tudtatok együtt függőágyban aludni.
- Mindhárman tudtunk! - sóhajtott Slovakia elégedetten. - Bárcsak ismét megtehetnénk... Hogy süt ránk a Nap miközben lefelé tart meg, és mi mindhárman csak a maradék napfényt élvezzük ki... Vagyis, Poland inkább aludt, de heh... Biztosra veszem hogy ő is élvezte az egészet...

- ... Nos... Igazából meg is tehetjük. - néztem ki az ablakon. Nem is olyan régen múlt dél. - Beszerezhetsz párat az eddig lapokból gyűjtött pénzedből. Napnyugtára fel is tudnád állítani az udvaron. Ezután meg ráadásul bérelhető lehetne szünetekben is egyeseknek, ezzel mégtöbbet keresve.
- Azta... Mintha én találtam volna ki! - ugrott az ablakba. - Figyelj, talán nem is én magam intézem el!~
- Ezt hogyan értsem? - pislogtam zavarodottan.

- Áh, ez valóban hiányzott nekem is... - helyezkedett el kényelmesen Hungary. - Bárki ötlete is volt közületek, egy zsenit tudhatunk a V4-ben.

- Hát, tudod... - hebegtem, de Slo' rögtön belevágott; - A nagy részét Czech találta ki, de én voltam aki beszerezte Polanddal az összes kellő dolgot.
- Heh... Olyan rossznak érzem magam mikor lopok, de mégis olyan felszabadító tud lenni... - kortyolt már volna bele Poland a gyenge százalékkel rendelkező sört.

- Áj-áj-áj-áj- Állj! - állítottam még meg, felényújtva az egyémet. - Előbb koccintsunk rátok, hogy hamarosan egy hónapon keresztül tehetitek enélkül is!
- Valóban, ez amolyan elő-lánybúcsúztató? - nevetett fel Hun az övét is odanyújtva felém. - Tudod, az csak tizedikén lesz!
- Elő-lánybúcsú! - kezdte Slovakia is.
- Akkor koccintsunk...! - emeltem fel a hangom. - A következő esküvőre, a jegyesekre...!
- És... - Hun emellett az ujját emelte fel. - Vesszen Hajnau...!
- Igyunk! - koccintottunk mindannyian. - És éljen a V4...!

623 szó.

Állj-

Egy ezer olvasottság...
Hát ez... Hát ez sok-

És amint cselekszek a 300 szavazat-

A Nyeh legyen veled!