Transylvania szemszöge

Kegyetlen érzés mikor annyira nem teszik senki sem semmit, csak elmegy az életkedvünk is az unalomban.
Én személy szerint el is mehetnék, de másoknan itt kell dögleniük, és ha még nyár előtt megpusztulnak... Akkor milyen gáz hogy emiatt még jobban fogok unatkozni.

Ezért csak maradok itt egy másfél hétig még, csak valamit ki
találunk még.

Erről is jut eszembe, a kontinensek felhagytak azzal hogy megtalálják a tettest, aki még belenyúlt a szavazatokba. De én is ezt tettem volna a helyükben, semmi kamerafelvétel vagy nyom nem volt, és ezt Czech is igazolta. Márpedig az ilyen gonfolkodásokban ő nagyon is élen jár, és mindez némi gyerekműsor nézése után. Bár... Már nem mutatja ki annyira hogy mennyire kedveli a gyerekeknek szánt rajzfilmeket. De azért éjjel telefonon szokott még ezen függeni. Ezt onnan tudom... No igön, Poland hajából még mindig vágdostam. Valószínűleg érezte is hogy fogyatkozik a fontos DNS-ben gazdag részeiből, és szerintem Hungary is, aki mostanában nagyon elkezdte etetni. Úgy is mondhatom hogy... Nagyon.

De komolyan, udvaron mindig látom hogy néha megböki őt hogy egyen már, illetve nemrég egy három napig betegeskedett egy kicsit a sok esőzéstől, és akkor is unszolta hogy erősödjön meg. Ennek két oka is lehetséges a gondolkodásom szerint; Vagy az, hogy Hungary egyszerűen még mindig fél ránézni Poland gyenge gyerekes testére és így akarja védelmezni, vagy csaki az van hogy mint a régebbi időkben, a menyecske akkor mutatja ki ha gazdag, hogyha khm... Rendesen zabálja ki magát a vagyonából.

Nem hiszem hogy vonzó lenne Romaniának hogyha elkezdek mégtöbb dolgot lenyomni a torkán, mivel így is rettegek hogy megijed hogy megmérgezni akarom őt... Nyeh, mintha ilyen valaha történt volna...
Emellett még az is előfordulhat nála hogy lehet ugyanonnan végzi ahonnan be is került.

- Ennyi volt mára? - nézett fel rám meggyötörve
Nála ez úgy meg mint [^^"]rváknál a [^^"]sz. Egyszer egy helyről be, egy idő után kint, és ez sokszor van ha nem mindig odaillő.
- Ha jól gondolom... - toltam arrébb a vödörnyi szivárványt undorodva (mint ahogy ezt egy vérbeli homofób tenné?). - Ha te így érzed meg...

- Hogyan kell megérezni? - üllt fel egyenesebb háttal.
- Valahogy úgy... Megérezni. Szóval hogy érzed az irritáló hajszál visszafeljön a savval... - kezdtem valahogyan úgy nagyjából megmagyarázni.
- Ne így mond el, nem most... - fordult el közbeszólva.
- Kell még? - húzódtam hozzá, mire kirázott a hideg. Olyan... Régen nyúltam hozzá a bőréhez. Istenem, ezt nevezik függőségnek! Ennyire hiányolni vele a kufircot körübelül két hét után...

- Nem, nem kell... - nyelt egy hatalmasat. - Már csak a savam maradt meg.
- Eddig sem volt túl sok minden amit te... - hibám volt ránézni az eddigi tartalomra is, borzalmas volt ugyanúgy a savat érezni ettől a maradékból. - *gulp* Egyáltalán eszel bármit is?

- ...Muszáj lenne erről beszélni? - feküdt ki mosolyogva. - Kifáradtam ebben, és nem akarom hogy még negyvenszer savas nyeléseim legyenek!
- Oh, rendben, érthető, gondoltam. - hebegtem, majd én is követtem őt. - De akkor... Arra adnál választ hogy mit tervezel majd még ebben a maradék napokban?
- A maradék napokban... - gondolta át ezt még jobban. - Azt neked nem szeretném felhozni. Viszont annyit mondhatok hogy a "B" tervem hozzá a gyászolás...

Nem hiszem el. Kikészít. Miért hisz még? Miért nem már eleve ezt tervezné? Nem kéne! Fel kellene adnia!
- Ardeal...? - halkult el. - Azt akarod hogy ne is gondoljak Hunra...?
- ...Ne. - sóhajtottam. - Értelmetlen. Nem látod hogy ennél boldogabb nem is lehetne? Ha értenéd is, talán nem gyötörné őt az a tudat hogy rosszul szeret!

A végét már kicsit elkiabálhattam, ezért utána ő helyette is megszeppentem, és utána nem is mondtam többet.
Eltűntem mellette a vöröslő égető arcommal...

579 szó.

Nyeh, igyekszem most a szolidabb részekkel jönni a Finálé(k) előtt-

A Nyeh legyen veled!