Romania szemszöge

Drága Húsz!

Néha azt kívánnám hogy bárcsak tudnám irányítani az időt.
Máris május van, egy hónap és az esélyeimnek annyi. Ha megtudnám egy kicsit is állítani, kihasználni, vagy elgondolkodni hogy hogyan is állíthatnám meg magát a szertartást hogy több okom legyen... De úgy érzem hogy ezalatt sem tudnám megoldani. Semmi kifogásom nincsen, és ha csak súlyokat teszek rájuk annak csak én szívom meg a levét. Mert nem csak Hun olyan hogy az élet adta citromja levét nyomja a szemedbe, hanem sajnos Poland sem különb, és kifejezetten rám céloz mindig vele. Ha csak továbbra flörtölök vele, Poland biztos tesz hogy engem kitiltson az esküvőről, megnyúzza a szárnyaimat és mogyoróimat hogy utána még a gyerekük keresztapja se legyek.

Ezért éreztem úgy hogy inkább meg sem szólalok vele. Viszont kihasználom Transylvaniát hogy mégis legyenek egy kevéske esélyeim.

Persze ez lehet gonoszan hangzik, de valójában nem is annyira az. Ha már ilyen partnerek lettünk,(mondhatni) teszek azért hogy így maradjon, és mivel Hunnak fontos a testvére, nem fog kidobni, és barátként mindig ott leszek neki.
...Na rendben, mégis gonoszan hangzik, mintha visszatértem volna másfél évvel ezelőttre. De erre a tervre legalább volt elég időm még!

A gonosziasan hangzó
BP

- Liet! - kint hallatszódott Vezlania hangja. - Gyere! Olyan szép idő van, és a felhők téli sebeik is begyógyultak!
Még egy kis századéves is előbb talál párt magának...

De Wallachia korában még nem voltak jó nők, csak kis tizedévesek, vagy öreg ázsiai ringyók Romania!
Igen, igaz, de azért még ott volt anyám aki szintén fiatal volt, csak volt azokon is több!
R

áadásul a kis Romania olyan ártatlan volt hogyha a [^^"]szát kérték volna, ő faragott volna fából egy "S" és "Z" betűt.
Enyhe túlzásokat érezek magamban, lehet hogy nem ismertem mi is az amiből sárga folyadék jön ki ha iszok előtte, de azért tudtam hogy jók a csajok!
Ja, megtudtad kilencszázmúlt évesen mikor találkoztál az alighogy száz éves Hunnal. Azelőtt meg csak követted anyádat és a férfiakat.
Nyjaj, bolond gondolatok...

- Látom elvagy ismét... - jelent meg Transylvania szokásosan már. - Mi olyan jó a napló írásában? Én csak feleslegesnek érzem ha nem vizsgálatok megjegyzésére van az egész... Vagy talán... Vannak terveid?
- Igen, sejtheted hogy kiről vannak terveim... - mosolyogtam rá, mire elég morcos lett.
- Azt mondtad hogy nem fogsz Hunnal zaklatni... - motyogta maga elé.
- Nem is zaklattalak vele, mivel nem mondtam ki a nevét! - nevettem fel, de erre csak csöndben maradt.

- Kérdezhetek tőled valamit? - szólalt meg nagysokára.
- Hogy tőlem? Nos... Végülis miért is ne! - bólintottam. Sokmindent tud rólam, de ha ezután is kíváncsi rám... Eléggé szokatlan. Mint úgy alapjából, főleg az utóbbi fél évben azután hogy meghaltam.

- Hát... - kezdte máris el, kicsit gondolkodva. - Van esetleg terved hogy ha Hungary nem jönne össze – persze, nem kívánom ezt, de sok esély van erre, annak ellenére hogy te is...vonzó és... Ilyesmi vagy – van esetleg más terved, más akit [^^"]szra húznál szívesebben?

- Uh, hát... - támaszkodtam az ablak párkányának. - Úgy érted rajtad kívül?

- Öhm, hogyismondjam... - kicsit pánikolós arcot vágott erre nekem, majd tolatni kezdett egyre gyorsabban. - Tudod-ennyielégisvolt, bőven elég!

- Állj. - ragadtam meg mielőtt elfuthatott volna. - Ugye nem úgy gondolod hogy játékszerként kezellek, és ez zavar?
- Egy percig se gondoltam erre... Miért, így vagy velem? - pánikolt be ismét.
- Ugyan, miért tenném... - vajon elhiszi ezt? - Csak mert ijedtnek látszol. Egyszerűen csak te is vonzó vagy, tudod.
- Oh, valóban, én ezt mondtam neked. - kapkodta a fejét. - Nos... Hát köszönöm, tudom hogy én is elég Napra nézni, rá nem vagyok... Igen.

- ...Szóval a kérdésedre az a válaszom hogy... Fogalmam sincs. - jöttem rá. - Senki sincs olyan jó mint Hungary, és senki mással nem voltam sok ideig mint vele...

- Szóval ezek amik megfognak főképp... - beszélt maga elé.
- Ezt hogyan vegyem? - furcsáltam az egészet. - Ennyit tudni akarsz rólam?
- Nos, jobb ha tudok rólad pozitív dolgokat is, nemde? - most már inkább boldogabbnak látszott.
- Biztosan... - engedtem el a csuklóját végül. - Most már szabad lehetsz, fekete turulmadár!
- ...Köszönömmostmárténylegeléglesz! - hadarta le beszaladva a latinok szobájába. Milyen bolondos ez a lány... És még biztos ő gondol engem egy idiótának...

659 szó.

Nyeh-
Mára két részt terveztem, de nem tudom miről írjak még egy részt-
Ha a Komment Trió egyik tagja itt van, tudna segíteni?-

A Nyeh legyen veled!