Romania szemszöge

-Na várj, szóval kiket nézett álmában az a bizonyos illető? - összegezte Hungary.
    - Úgy... Mindenkit innen közülünk, kivéve Americát. - néztem szét átgondolva. - Mindenki arca ezt mutatja legalábbis...?

- Lehet pénzt akar tőletek...! - bújt ki a takaró alól Finland, majd a kezét kezdte az ágyról lelóbálni. - Ez volt Emmával is...
- Emmával? - furcsálta Slovakia.
- Aki azt hitte hogy a tanárját zsarolják, de aztán kiderült hogy csak házasodni készült. - mondta Finland. - Aztán véletlenül elégettem a szaunához...

- ...Tudjátok miről beszél? - szólalt meg Estonia ezután a nagy csöndben. - Egy könyvről van szó, nem égetett el véletlenül egy embert.
- Vagy úgy. Nyugtató. - emelte fel a fejét Russia.

- De egyébként sejtés hogy ki lehetett...? - vonta meg a vállát Czech szétnézve.
- ... Gyanakodtam Ardealre. - vallottam be. - De van rá esély ezután hogy valóban ő volt?

- ...Felírom gyanúsnak. - nézett végig a mellettem kuporgó Transylvanián.
- Miért nézek ki ennyire megbízhatatlannak...? - hajolt át rajtam támaszkodva.

- Talán mert egyszer komolyan harcolni akartál Russia ellen józanul? - húzta fel a szemöldökét Czech Republic. - Kérlek Transylvania, azért te sem vagy ártatlanabb annál aki ezt tehette. Igazából mindannyian, de te olyan vagy aki távolabb áll a mi egymás közötti szeretetünkből... Most is inkább csak Romaniával foglalkozol...! Csak elvárhatod hogy gyanús legyél!

- Dehát... Én azért... - zavarodott teljesen össze, idegesen nézve szét a többieken.
    - ... Íííj, ez kicsit bántó volt Czech. - sutyorogta maga elé Slo'.

- Szerintetek ennyire bitang vagyok? - kérdezte meg ő is tőlünk. Én nem tudtam még erre választ adni, és látszólag a többiek is csak gondolkodtak őszinte megfontolt válaszról.

Persze mivel nem tudtunk válaszolni, azt tette amit a legtöbben tennének ilyenkor; elment. Számítottam erre, ezért is nem siettettem el a jó választ.
- Figyeljetek, szerintem követem őt, ha megint megfogok halni, majd rakjatok Hungary mellé! - intettem még nekik, majd mentem utána.

Nem volt meglepő hogy nem jutott sokáig, csak a folyosó falának dőlt neki, mintha még mindig vár a válaszunkra, csak úgy mint mások a fogorvosnál várakoznak.

- Hé, odabent... Odabent jobban lehetne hallani...! - mosolyogtam mutatva visszafele.
- ...Lehet igazuk van. Brutális is tudok lenni... - hajolt felém visszamosolyogva. - Mindenkinek van oka brutálisnak lennie. Hiszen országivadékok vagyunk, hosszú élet, több fájdalom... De a nyugodt életet amit teremteni akarunk sokan, ezzel csak megzavarom hogy ragaszkodok a régi erőszakhoz. Ez az amit legtöbben akartak volna mondani, igaz-e?
- Ehm, ja... Biztosan... - vakartam a nyakamat. - Akkor van kedved visszamenni esetleg?

- Én még maradnék. - mondta már hangosabban. - Szeretnék még inkább távolabb lenni most mindenkitől.
- Nos, akkor én- - hátráltam, mire megragadta a csuklómat megszorítva és torzul nézve; - Mindenkitől, kivéve tőled.

Végem ismét. Ki fog végezni. Már ettől a nézésből is kiszáll a lelkem magamból...

- Hehe, izé, ez esetben miben segíthetek? - vontam meg a vállam kínomban nevetve.
- Maradj csak itt... - fogta meg a homlokomat. - A többiek hidd el, máris mással fognak foglalkozni.
- És mit akarnál velem? - hagytam abba az ereim pazarlását.
- Visszajöhetünk egy pillanat múlva, csak előbb csukjad be kérlek a szemeid. - magyarázta, mire engedelmeskedtem, mivel... Hát, már nem is gyanakszok benne. Eluralkodott rajtam már teljesen.

Csak annyit éreztem hogy az arcomat egy csók éri, de semmi más nem volt, semmi több ennél. Majd két-két ujjával széthúzta mind a négy szemhéjamat.
- Kinyithatod. - pislogott vörös arccal.
- Whoa, hát ezt... Hát ez miért kaptam? - nyúltam az arcomhoz.
- Nem nagyon puszilgathatnak a lányok, ugyanaz a reakció erre mint nekem. - kacagott fel, amitő csak még kínosabban éreztem magamat. - Na elég is volt ennyi, mehetünk is vissza a többiekhez.

Ismét visszatérve mindenki egy helyen kuporgott, nézve ahogyan Czech teleír egy lapot. És mikor mi is odamentünk, nem láttam mást csak időpontokat.
- Ezek itt? - kérdeztem.
- Oh, hogy ti visszaértetek! - jött rá Slovakia. - Itt maradnátok éjszakára?
- Nos... Gondolom maradhatunk! - gyorsan reagáltam, mivel nem is nagyon figyeltem oda. - De tényleg, mik ezek itt?
- Holnapra megtudhatom szinte biztosra, de előbb mond meg, milyen időpontot adott meg neked az illető.
- Delet...? Ezt is felírod? - néztem.
- Igen, azt hiszem tudom mi folyik itt... - suttogta Czech.
- Hé, addig is... - szólt Slovakia ismét meg. - Megtaláltam jobb minőségben A Pál utcai fiúk filmjét, és... Igazából érdekel titeket...?

A maradék időben takarók alól néztük ahogyan tizenéves gyerekek harcolnak és dohányport szívnak. És nekem ezalatt mindvégig Transylvania feküdt mellettem a vállamon, így kellően melegem volt a lány és a takaró miatt is. De nem igazán bántam. Kellemes volt. Másokra sem tudtam figyelni mint a jegyeseket, és magunkat... Transylvania úgy dörgölőzött hozzám, és az utóbbi hónapok alatt most lett igazán ragaszkodó hozzám, csak úgy mint Poland szokott Hungary mellett...
Talán ugyanezt akarja tőlem Ardeal...?

699 szó.

Nyeh, pedig egy hiba miatt sokáig nem is láttam... Mindjárt kibővítem még pár sorral!-

737 szó.

Na persze, most sem néztem, mert ismét rámvillantott a bug fénye-

A Nyeh legyen veled!