Slovakia szemszöge

...Vaj van a fején annak a lánynak.

- Japan!- - húztam be a srácot a folyosó hajlásánál.
- Japan, mit rejtessz Philiphinessel kapcsolatban? - rontottam rá ketrecbe zárva.
- ...Miért érdekelne? Suro', ne is próbálj fenyegetni kérlek... - csúsztatta el a kezem, és már ment is volna tovább, ha nem válaszoltam volna.

- Neki ez valami kínos titok vagy amit annyira benned kell tartani?Japansko, mi okod van arra hogy nekem ne mond el!?

- Hm. - állt meg a sétából. - Nem ismerlek téged olyan nagy titoktartónak, ha jól emlékszem...
- Milyen esetekre gondolsz most? Mondjuk bolond kérdés, de bármire is, én ezt megtartom ezalkalommal, bármilyen dologról is van szó...

- Biztos vagy benne? - fordult felém. Egy hete ez járt a fejemben folyton. Nehéz lenne visszafognom magam de Japan miatt akár meg is teszem.
- Egész biztos. - nyeltem. Félek minden nap hogy rosszat mondok Japannak. Amióta hallotta hogy ezen gondolkodok, mintha már csak néhai barátnak gondolna. Mintha csak pótolnék másokat néha. Hogy is hívják ezt? Harmadik kerék, talán...?

- Nos, rendben, talán ez így jobb lesz nekünk. - lépett vissza hozzám. - Szóval... Röviden transznemű, de ez annyira egyértelmű válasz volt.
- Biztosan többet is tudsz. - húztam fel a szemöldököm.

- Ennyi elég lesz neked tudnod. - komorodott el ismét menni készülve. - Zavar engem hogy érdekel téged.
- Ennyire...? - fogtam meg a karját. - ... Miért távolodsz tőlem?
- Miért...? Én... - lassan elfordította a fejét.
- Menjünk máshova? - néztem szét.
- Hát, igen, annak-annak örülnék... - távoztunk a körénk gyűlt tömeg körül nehezen.
- Azt hittem hogy már bunyó lesz itt... - szűrődött ki tisztán Aust hangja, majd egy halkabb "Idióta" Switzerlandtól is felhangzott.

- Baj van... - jöttem rá mikor már kettesben voltunk Japan szobájában.
- Tudom, neked az lesz. - bólintott. - Neh, nagyon nehezen tudom kimondani... Ami nem jó dolog mert-
- Haldokolsz? - tippeltem.
- Nem, dehogy, csak-
- Művészi válság?
- Nem épp, de figyelj-
- Depresszió, szomorú végződése egy könyvnek, esetleg nem tudsz aludni napok óta, menstruálsz?
- Hai, figyelj rám, kérlek, és ne vágj közbe...

Lithuania szemszöge

- Aris! - rohant hozzám Vezlania. - Nézd mit találtam!
- Fenébe, már azt hittem hogy elvesztél! - nyugodtam meg, rögtön a tenyerébe néztem. - Vė... Ez valami... Hogy is hívják...
- Kitűző! - válaszolt. Valami szuvenír lehetett még, szép minőségű csíkosan festett fém szív alakzatban, középen meg nagybetűvel "BULVĖ".
- Ezeken nem tű van? - vizsgáltam meg.
- Hát, de...? - furcsálta.
- ...Talán jobb ha ezt elrakom előled mielőtt leszúrod magad... - raktam volna el.
- Ne, nem kell, annyira nem vagyok azért törékeny...! - hát nem is tudom... Nekem nagyon annak tűnsz a száznegyvenöt centimétereddel és a hangoddal.

- Mikor bízol már meg bennem Liet? - tűzte a vállába. - Nem vagyok gyenge! Csak fiatal, ennyi az egész!

Czech Republic

- Czech, a telefonod. - bökött meg mellettem Gyűrött. - Zümmög.
- Nézd meg. - pillantottam rá egy fél másodpercre, majd ismét az útra figyelve. De azért hamarosan eláltam az útról hogy tudjam ki írt rám.
- A bátyád az. - fogta törékeny kis kezeibe. - Állítólag azt akarja hogy felvegyed valahol.
 
-

Akkor elviszlek még, majd megkérem hogy adjon címet és hazamegyünk. - indítottam volna be ismét a motort.
- Ne, itt van a közelben, majd gyaloglok én haza! - válaszolt. - Arra van amerre ti is.
- Este van már, hullik egy kevés hó, biztos akarsz gyalog menni? - furcsáltam megindulva.
- Persze, túlélem. - nyugtatott. - Amúgy teljesen vissza kellene menni, ott van ahol te is voltál legelőször...
- Ott van? - lepődtem meg. Zavart hogy ott van. Az a bisztrószerűség veszélyes, már én oda nem járok. Az "ottélők" kiűztek onnan minden olyat mint én, vagy Slovakia lesz, de igazából mindenkit akinek vaginája van. Nekem sok alkalom kellett hogy hozzám nyúljanak mert én elővigyázatosabb vagyok, de Slovakia minden de nem elővigyázatos!

Odaérve tényleg ott volt havas hajjal és kivörösödött arccal. Nem tudom miért lehetett ez, de nagyon valószínű hogy alkoholt nyelt a csávó. Bár arcából lehet bőgött egy sort is.

Csak kicsit kellett megállnom hogy hátulra beüljön és bevágja maga után az ajtót. Nem szólalt meg egy szót sem, bár csak Gyűrött próbált kihúzni belőle valamit. Gyűrött olyan remek ember, igyekszik mindenkivel jóban lenni és segíteni, szerény, és illik hozzá a formája a felgyűrt bő és hosszú zoknival... De mit számít nekem a külső?!
...Dehogy...

Csak akkor sikerült egymás szemébe néznünk mikor már a saját szobánkban voltunk. Igazából akkor sem tudtunk beszélni egymáshoz. Én kerestem a szavakat, Slo' viszont csak nézett lábán könyökölve az ágya szélén. Kicsit kínos volt, ezért komolyabban kezdtem nézni. Igen, igen, ez-ez menni fog. Én vagyok a főnöke a szobának...

- Czech, Slo'? - pislogott Poland. - Én aludnék...
Nem reagáltunk rá semmit. Ugyanúgy néztük egy mást.
- Sokáig, szóval... - mászott fel az ágyára. - Én lekapcsolnám a villanyt... Jó éjt...!

Sötét lett.
Csak Slovakia vörös szemei látszódtak a szobában...

735 szó.

Nyeh, gonosz vagyok! >:3

A Nyeh legyen veled!