Czech Republic szemszöge

   -Indulhatunk már? - könyököltem ki az ablak kereten.
 
- Egy pillanat! - szólt ki a csomagtartó mögül Hungary. - Még egy valamit berakok az autóba!

- Befér még oda? - szálltam ki hogy megnézzem a csomagtartó tartalmát. Sok doboznyi sör volt benne, még egy függőágy, mivel ráFÜGGtünk, egy összepakolt sátor még ma és holnap estére, meg még egy darab Poland.

- Elrabolod Polt? - néztem rá Hunra.
- Csakis a szívét. - vágta rá mosolyogva.
- ...Oké, visszük. - csuktam Polandra a csomagtartó ajtaját, mire mindketten kicsit beparáztak.
- Héhéhé, Czech, nem gondoltam komolyan, jó neki a hátsó ülésekben is! - kapkodott össze-vissza Hungary, kinyitva a csomagtartót ismét, miközben Poland már félt hogy elfogy a levegője.

- Hehe, én is csak tréfálkoztam, tiétek lehet a hátsó két ülés. - vigyorogtam.
- Éjó, én meg akkor megkaphaton az anyósülést? - szólt ki az autó elejéről Slovakia.
- Igen, a tiéd lehet, addig hogy nem kezdessz el ott baromkodni! - sóhajtottam. - Más esetben viszont tiéd lesz a csomagtartó helye! Szóval tedd meg értem azt hogy ne kelljen téged illegálisan szállítani!

- Meglesz!~ - helyezkedett máris el álszenten. Majd én is jöttem mellé a kormányhoz, majd még megvártuk ahogyan Poland beleremeg a hátsó ülésbe.

Kellett Budapest körül tennünk egy kis idő hogy Poland ne kómásan érkezzen meg. Addig meg dögunalom volt minden, és csak Slovakia volt aki szétnézett a városon annyi itt töltött hónap után.

- Hmm, azok a cipők mit kerestek ott? - nézett szét.
- Fogalmam sincs, Hun fővárosa... - vontam vállat.
- Hogy én? Ja, ezekről nem tudok sokat, tudod mennyiszer nézem mi történik az országomban. - legyintett az említett. - Lehet ezért vannak ők is annyira elkanászodva mint én.
- Hm... Furcsa ez a város, de tetszetős! Van sok nagy ház, sok bolt, sok híd, egy részegnek tűnő Aust önkielégítve egy sikátornál, sárga taxik... - sorolta. Majd ismét csend lett, és végre Poland jelezte hogy jobban van, miközben Hungary elköszönt telefon beszélgetésben a többiektől végre, és valóban megindulhattunk nagysokára.

Persze, nem indult meg a nyelvünk azzal még hogy Poland is lélekben velünk volt, így az első öt percben hogy Budapest határain voltunk, csakis akkor szólalt meg Slovakia.
- Sssszóval... Meddig is tart ez az út? - törte meg a csendet Slo'.
- Negyven-ötven perc még, utána meg tíz perc a további Dunán keresztüli utazáson komppal. Ilyen közel van Visegrád a fővárostól ha nagyon hamar szeretnél ott lenni. Tudtommal. Meg a Google térkép is így mondja el nekem, szóval nem eshet olyan távol az igazság, nemde?

- Biztosan... - kezdtett turkálni az ő magával hozott dolgai között amit fél szemmel néztem. - Hanem... Ez idő alatt lehet hallgatni pendrájvon zenét?
- Nos... Az Öreglány megtudná dolgozni? - gondolkodtam. - Inkább próbáld meg, de ezt az autót úgy vettem meg hogy legalább öt éve-
D

e erre máris beindult az Enej egyik számja. Megoldotta ilyen hamar hogy be sem tudtam fejezni a mondatom. De igaz, én szeretem az Enej néhány számát... Meg úgy közülünk mindenki, mivel azért, eléggé lelkesítő, vérpezsdítő dalaik is szoktak lenni.

- Ki szereti még nagyon a Zbudujemy Dom számot? - dőlt hátra az anyósülésben. - Az Enejtől ez a kedvencem őszintén. Bár még a mai napig is készítenek újakat...
- Mai napig? Nem ukrán és lengyel emberek voltak 1960 körül? - furcsálta Hungary.
- A tagok változtak, de ugyanolyan tehetségesek tudnak lenni, és mi is az újabb dalokat hallgatjuk inkább...! - magyarázta. - Bár a Zbudujemy Dom is lassan meglesz tízéves... Öregek vagyunk Czech, öregek!
- Figyelj, szállj le rólam, mert mindjárt lefogok térni így a pályáról, és akkor tudod mi vár rád...! - mosolyogtam rá gondoszan.
- Ugyan Czech, te is szereted a zenekart! - ragadta meg a vállamat Poland.
- ...Szeretem, de koncentrálnom kell, szóval ne tapizzatok meg engem! - löktem meg magam egy kicsit hogy eleresszen mindenki. - Addig bemutogathattok más sofőröknek, és nyugodtabbak lehetünk ha községekbe és kisebb városokba megyünk, rendben?

Nem sokkal már ez történt, ezért mind a négyen elkezdtünk marhaságokat tenni, képeket mutatni más sofőröknek, Hun tett azért hogy irigy legyek és hátulról bizonygatta hogy utázás közben milyen jó a sör, Slovakia meg még énekelt is Polanddal az Enej számaira. Szóval igen, elvoltunk ezalatt az idő alatt, aztán azt vettem észre hogy a térképen ott vagyunk éppenhogy a komp kikötőjénél, ami húsz perc után menetkész lesz.

Elég hamar ott is voltam, és szóltam rögtön Slovakiának, hogy mivel lapokkal sikerült kőgazdagnak lennie, és ő a lánybúcsú pénztárcája, ezért menjem ki és vegyen meg egy autós jegyet, a gerlicék meg addig a Duna partjára kimentek, én meg szenvedtem a kocsiban addig a májusi melegben. És valamiért a komp kikötője körül minden tele volt étteremmel. Jobbról, balról, előttem még kettő is, hátulról meg egy... Hatalmas sörreklámmal lévő- NEm, nem. Czech, koncentrálj, nem ihatsz amíg vezetsz, ez aranyszabály. Ha megérkezünk, rekeszekkel tudunk közösen inni amennyi csak a pénztárcánkban van, és ameddig a májunk bírja.

...Végül csak mindannyian összegyűltünk a kompon, én nekem még mindig bent kellett maradnom az autómban, de a többiek kint nézhették a tájat. Legalább az ablakból kaptam egy kis szelet ami hűsíthetett engem a nagy melegben.

Majd mind visszaszálltunk Öreglányba, és nem sokáig mentünk, hogy egy ígéretes nyugodt helyre kerüljünk le, hogy ott töltsük el a leánybúcsút.

- Hé, tudjátok hova lehet lerakni a függőágyat? - kiáltott át Slovakia.
- Hát... Talán rá lehet akasztani arra a furcsa fára. - mutatott nem is olyan messze Poland. - Más helyet nem tudok elképzelni neki.

A furcsa fa nevéhez illő volt, tényleg fura volt, félig kint voltak a gyökerei, és az egész dél felé volt megdőlve, és az ágait sokan használhatták teregetésre néhány turista közül.
- Heh... Elbír ez minket? - kocogtatta meg a törzsét. Nem hallatszódott üregesnek ahogyan odajöttünk. - Hát jó, próba cseresznye.

Addigra hogy ő kész lett, mi másokkal is meglettünk. Volt egy beszerzett, de nem lopott sátrunk, mivel szállásra nem akartunk költeni, ezért ezt használjuk, meg azért a kicsit mocskos Duna azért sokkal inkább való nekünk mint egy szálloda, igaz?

És igazából szinte biztosra mehetek hogy azért voltunk ilyen gyorsak a felállításával, mivel rosszul raktuk össze.

De igazából kiderült hogy alvásra tudjuk használni, mivel mire felállítottuk, Poland ki is használta, valószínűleg mivel kifáradt az úton. És ezzel nem tett senki mást mint követte.

Nem sokkal mindenki csatlakozott hozzá. Én is lassan jöttem melléjük, de inkább csak ülltem mellettük.
- Hé, Czech... - hallottam mögülem. - Köszönöm tőled is... Hogy ennyit megteszel értünk... Ennyit akartam...

Majd Hungary felült és mellém át. - Slovakia és te...igazán megtettetek mindent hogy a hozzánk mérhetően minden jól sikerüljön...
- ...Heh... - nem tudtam erre mást mondani. Zavarban voltam ettől a sok szép szavaktól. - Köszönöm, gondolom...
Arra emlékszem hogy még sokáig ébren voltunk ketten, és csak késő éjszaka dőltünk ki holnap reggelre...

1055 szó.

Nyeh, kora reggel van időm írni!
Nem, simán csak nem tudtam tegnap befejezni-

A Nyeh legyen veled!