Poland szemszöge

- Pol, ébresztő!~ - nem akarok felébredni... Utolsó munkanap van, már fáradt vagyok.
- Még hadd pihenjek Hun... - nyúltam ki a kezemmel a takaró alól hadonászva.
- Gyerünk, ma blicceljük a napot, vqn időd még aludni, csak hadd lássalak...! - erre felkaptam a fejem.
- Blicceljük? Miért? Miattam? Valaki ismét meghalt? - ülltem fel magamon mindig a takaróval.
- Hát, nem akarok... Így menni... - mutatott a lábaira. Műanyag zacsikba voltak beburkolva gumival megcsomózva, a zacskókon keresztül meg vikágított a leszbikus zászló színei zokniján.
- Mi történt a csizmáddal? - kuncogtam. - Kirándulni ment?

- Mondhatni... - vetette le magát mellém. - Elpostáztam Finnek, hogy próbálgasson a gyerekeknek.
- Még nincs Karácsony... - jegyeztem meg.
- Nálunk igen! Vagyis nem... Két Karácsony van...? Mondhatni... Csak az egyik olcsóbb. - gondolkodott. - Nem értek hozzá, de kell neki ehhez a csizmám. Évek óta tőlem vesz csizmát, mivel Erdély ugye nem volt kéznél. De egy nap az egész és visszaküldi. Nem volt nagy szám míg az otthonomban voltam. De aztán... Most EU elcseszte a rendszert... Tudod, hogy oktatást szervezett nekünk...

- Aha, értem már... Nem akarsz őrültnek kinézni... - jegyeztem meg. - Akkor mot itt fogunk bent maradni?
- Az a terv... Vagy zavar hogy elrendeltem egy kis karantént magunknak? - kérdezte.

- Nem, dehogy zavar! Csak... Fura... A barátaink sem jöhetnek be? Bennük sem bízol? Szerinted őrültnek néznének ezért? - soroltam a kérdéseket.
- Igaz... Szerintem mások is örülnének egy hosszú hétvégének... - elmélkedett. - Hívjuk őket ide?
- Hát, nem is tudom... Még várhatunk egy kicsit. - bújtam mellé.
- Mire célzol? - fordult felém sejtésemsincs arccal. Kicsit nekinyomtam a derekamat jelzésnek, majd a vállába bújtam.
- Oh, szóval velem akarsz még időt tölteni kettesben!~ - értette meg. Bólintottam egy aprót.

- Ritkán maradhatunk mostmár olyan szorosan, hiába tudódott ki... - csuktam be a szemeimet. - Még az esküvőt sem terveztük meg...
- Mit szólsz ahhoz ha június közepén tartanánk? - vetette fel. - Kellemesen meleg van ahhoz ha valaki lengébb ruhában szeretne lenni. És nyílnak a pipacsok is...!
- Nekem tetszik... Oh, és ha szabadtérben lenne? Mondjuk ott a régi helyen, ahol van az a kis tó is... Azóta igazán elnevezhetnénk a helyet...
- Neked sincsenek rossz ötleteid... Csak kicsit drága lenne, nem gondolod?
- Megkérjük a csapatunkat segítségért. Ha nem bánják...

Sejteni lehetett hogy bealszok a tervezésbe... De az tetszett hogy Hungary hagyta és inkább átölelt... Jól esik ez egy hangulatos téli napon mint ez a mai... Bárcsak többször is lehetne ilyen...

(Én meg azt hogy egyáltalán legyen nekem ilyen-)

- Te aztán fáradt vagy... - pillantott rám. - Ennyit aludni...
- Még... - öleltem át.
- Olyan vagy mint egy macska, szeretsz igazán aludni... - folytatta.
- Én csak szeretek veled együtt pihenni...
- Megértem. Mindenki szeretne velem pihenni. - kicsit büszkén mondta.
- Hun, egyébként... - kérdeztem bágyadtan. - Mióta szeretsz engem...?
- Hogy téged, mióta...? - kérdezett vissza. - Nos... Úgy mikor hetvenhat éves voltam...
- Hun, dehát mikor megismerkedtünk, hetvenöt voltál! - nevettem.
- Hát, könnyen megismertelek...! - vont vállat mosolyogva. - Ki nem szeretne téged?
- Hát... Akit én sem bírok? - tippeltem.
- Nos, az más hogy milyen vagy ha dühös vagy, de szerintem senki sem bírja a dühödt országokat... Én sem értem hogy hogyan kedvelnek... Ennyien! Heh... Romaniát sem értettem hogy hogyan képes szeretni engem mikor a legtöbbször meggondolatlanul viselkedek, dühös és ideges vagyok, még sorolhatnám... De állítólag még sokan mások szóval... Nem értem...

- Hé!~ Jól vagytok? - ébresztett fel Slovakia.
- Ja, öhm, igen, jól vagyunk...! - riadt fel Hun.
- Megvagyunk... - bizonygattam én is.
- Hiányoztatok, szóval megkerestünk titeket. - kezdte Czech rögtön magyarázni, miközben meg se kérdeztük. - Gondolom csak akartatok kis időt együtt tölteni... Sebaj, ennyi belefér...
- Hát, igazából... Nem voltam kíváncsi mások véleményére... - nézte a lábat Hun.
- Óóóóóhh, leszbikus zokni!~ - vigyorgott Slovakia.
- Mondja az aki amúgy lány, és lopja a Bulgariától kapott macskás fehérneműimet és zoknijaimat... - hunyorított Czech rá. - Tökmindegy, annyi hogy legközelebb csak egy hét után tegyétek, akkor már úgyis szünetet adnak...

594 szó.

Whohúú, sikerült megírnom-
Also a kép odafent...

Csak szerintem változott a fej stílusa?!-

Vagyis, örülnék ha megmaradna ez a stílusom... Szóval gyakorlok a stílusomban, és akkor nem változik-

A Nyeh legyen veled!