Transylvania szemszöge

- Áh, a fejem... - ülltem fel félálomban. - Bevertem az éjjel vagy... Nem ez hasogatóbb mintsem zavaróbb... Inkább keresek fájdalomcsillapítót... A szünetre úgyis beszereztem öt dobozzal...

- Eh... - kezdett mozogni mellettem Romania. - Miért hasogat a feje... Wáh!
- Mi az? - emeltem fel a hangom.
- Itt vagy az ágyamban... Félmeztelenül... Meglepődtem... - bújt vissza a takaró alá felhúzott térdekkel, majd még elkezdett nézni.
- Még sosem láttál így engem? - hunyorítottam felvéve a szétdobált ruháimat inkább. - Pedig nem egyszer ment veled a kufirc... Igaz mind egy alkalomra csak részegként dobtad magad ágyba.

- Már megint az... - sóhajtott Romania. - Erősebbnek kéne lennem az alkoholokkal szemben! Te hogyan csinálod hogy ennyire tudsz emlékezni és kevésbé másnapos lenni?

Nem tudtam ehhez mit szólni.
Eddig én is azt hittem hogy bírom az alkoholt erősen, soványan... De ez után...
Ez nem olyan volt mint nyáron hogy feleszmélve, nem olyan hogy megjátszva, nem.
Csak... Kevéssel is, simán csak megtettem.
És itt nem az van hogy megbántam, nem is hogy kárörvendek... Csak...
- Hahó...? - jött mellém Romania. - Nem fogsz ma válaszolni?
- ...Ma nem. - válaszoltam magamnak bámulva a padlóra.
- Hé, talán kell valami? - ölelt át félvállal.
- Nem kell, vizet... - nem tudok tiltakozni magamnak. Ez azt jelentheti... A fenébe, ez a mágia sem működhetett.
- Persze, rendben... - látszódott hogy kicsit megijedt ettől már, de azért ment is ki a hálóból. Én meg vizsgáltam a hajszálaim ledöntve a fejemet. Még mindig barnák a végei. Akkor mégsem az lenne...

Addig is megnéztem a telefonom kijelzőjét. Hajnali fél öt van. Akik most itt vannak ébren az csak Czech és Slovakia a beszélgetésben.

Sarmoszta: Vólt már hogy nöm tudtotok öngedelmeskedni mogotoknok? Mert nekem megtörtént az utóbbi percben...

Slo': Transyl', jól vagy? :^

Czech.Rep.: És ez a jel mit jelent a végén?

Slo': Hát... Gondolkodós arc! :'>

Czech.Rep.: Mert te tudsz olyat... De Transylvania, mik történtek azelőtt hogy ezt történt?

Sarmoszta: [^^"]sztam Romaniával...?

Czech.Rep.: ...Érthető, nos, ne jelents ki többet ilyet.

Sarmoszta: Kérdőjel van a végén, tössék megnézni, nem lehet kijelentő!

Czech.Rep.: Nem tudok ebben segíteni, bocsánat.

Sarmoszta: És Slovakia?

Sarmoszta: Hahó!

Nos, őt sem lehet visszaszerezni. Elveszett a sokkban. Akkor ez lehet azt jelenti hogy az alkoholt már nem bírom? Vagy lehet nem is azon múlik hogy mit bírok, hanem...Kit?

- Badarság. - ráztam meg a fejem. - Kizárt hogy ez lenne.
- Micsoda? - jött meg Romania.
- Semmiség, mondtam hogy lehet nem az alkhol hanem te teszed. - tapasztottam a kezem a számra. De azért elvettem tőle a pohár vizet.
- Hogyan is? - nézett végig ahogy lenyelem a pár korty vizet.
- Jobb ha nem szólalok meg. - ülltem fel egyenesebben.
- De miért nem? - érdeklődött még.
- Khm, mert, ami a szívemen- az a számon... - a végét már suttogva mondtam mutogatva.

- Értem. - ment el ismét. - Nos én felöltözök, te is teheted amíg nem látom.
Erre csak bólintottam, mire végleg eltűnt a szobából. De úgy éreztem mennem kell utána. Ajtó szűk résében néztem végig ahogy bajlódik a ruhákkal egy kibontott ingben rajta másnaposan. Mikorra kijött, a meglepődöttségtől rajtam, már nem bírtam visszatartani, és nevetni kezdtem.
- De aranyos nevetésed van...! - jegyezte meg. - Még sosem hallottam tőled ezt a csilingelő hangot.
- Ennél a háztartásnál székely még nem nevetett! -  folytottam vissza. Ezzel mintha saját keserves múltamat vele kinevetném egy újabb életért...

Ezen már nem tudtam nevetni. Meglepődtem magamon. Talán... Csak azt nem bírom visszatartani? Pontosan azt az egyet?

- És látom nem öltöztél fel te sem nagyon azóta... - emelte fel a szemöldökét. - Végig engem néztél?
- Mást tudtam volna itt? - mosolyogtam. - Csak mi ketten vagyunk egymásnak!
- Ejnye, szerintem még mindig részeg vagy, vagy nagyon kedvesen beszélsz velem értelmetlenül! - igaz, értelmetlenül nevetek, értelmetlen az amit teszek. De jó érzés viselkedni ahogy a szívem súgja. Már nincs annyi akaraterőm...!

589 szó.

Na ez is marha rövid volt...
No mindegy-

A Nyeh legyen veled!