Slovakia szemszöge

     - És itt is vagyunk! - mutattam széjjel. - Szabadon válogathatunk is!

Biztosan ha mi csakis egy történetben lennénk csak, és itt kezdődne a történetünk, senki sem értené mi is folyik itt. És erre könnyű és igen rövid választ is tudok adni...!

...Ünneplői ruhákat kellene hordani az tanított év befejezéséhez, de mivel a nagyrészüket otthon hagytuk és a hétvége idejére nem engednének minket az otthonunkba, ezért szereztünk valamennyi helyről valamennyi pénz összeget amiből azért szebbeket is vehetünk mint strandpapucsokat.

Nos hát, a pénz ami van nekünk, körübelül úgy háromszázezer forintnak felelne meg, és ráadásban még az a baj hogy hát... Csak körübelül, mivel hát mindenfélét összekevertünk. Austria sok magyar ezrest szerzett, de a maradék is szükséges lenne a többieknek. Reméljük ezért hogy minél olcsóbbakat szerzünk, és ez a bolt itt Magyar föld szíve Budapesten tűnt eddig a legolcsóbbnak a nagyjából sok kínálatból.

Egyedül akik nem jöttek az Poland és Hungary, mivel ők már rendeltek esküvőre ruhát, és feleslegesen nem akarták költeni az összekotortat, szóvl igazából ők hessegettek minket ide már azzal is hogy normális öltözet legyen nálam is hamár sógor leszek.

Heh... Hirtelen Hun begyűjt néhány tucat sógort, nem igaz?

- Nem is tudom... Ez itt talán egy kicsit túlontúl engedett... - nézett át magán Romania. - Vajon Hun megelégszik ezzel is?
- Ez az ami belefér a mi kereteinkbe és valamennyire illik is hozzád, szóval ne alkudozz. - rövidítette le a beszélgetést Czech hamarabb minthogy el is kezdődött volna.
- Illik hozzám? Nos, talán akkor megfelel. - nézett hátra Romania. - Ardeal, mit gondolsz róla?

- Hogy én? - hökkent meg Transylvania felé fordulva. - ...Szép. Egyszerű és rövid, de... Szép.
- Rendben, akkor lehet megfelel majd Hunnak. - mosolyodott el egy halvány pírral az arcán, miközben a háta mögött Transyl' törölte a vérző orrát. - Ki más van még hátra?
- Russia keres még a méreteihez, és még én... - kezdtem ismét kotorászni, még mindig vigyorogva az előbbi látottakon. - Annyira tetszik ez itt!
- Slo', majdnem nyár van, és nem létezik a Mikulás. - taszította el a kezemet a benne lévő karácsonyi zenélő nyakkendővel együtt.
- Jó, lehet hogy drágának hangzik, de le van árazva, és így százötvenkilenc forint!
-

Ez nem is olyan sok. - tette hozzá Czech.
- Hát mennyi az értéke? - lepődtem meg.
- Körübelül...úgy ez két zlotyi. - kezdett számolni a kezén.
- Szent [^^"]ar, Hungary hamarosan csődbe kerül ha ennyire nem foglalkozik az országával... - gondoltam át ezt jobban. - Nem hittem volna hogy ennyire... Akkor nem is annyit kerestem eddig amit, hanem ennél is többet?! Buta pénzértékek...

- Valóban, ezeket nekem próbafülkékben kellene felvennem. - eszmélt fel Transylvania. - Jössz oda velem Ro'?
- Én? miért jönnék...? - mutatott magára Romania.
- Jössz. - ragadta meg a csuklóját. - Nincs más választásod. Látnod kell engem félmeztelenül, és csodálni hogy mennyire gyönyörűséges vagyok.
- ...Hát oké akkor...? - válaszolt értetlenül Romania.

- Heh... - kuncogtam ezen a jeleneten. Sejtésem sincs mit akarna Transyl'...~

- Arra gondolsz amire én is? - könyökölt mellém Japan.
- Japan! Egy háromszázhatvanöt része az évnek hogy nem láttalak ma még! - élénkültem fel, főképp mikor még az arcom szélére egy enyhe puszit is kaptam. - És ráadásul milyen csinos...!~

- Azt gondoltam hogy mindenki így fog hazatérni, és hogy valamiben azért hasonlítsak bennetek... - magyarázkodott. - Úgy gondolod hogy ez itt igazán csinos?
- Még szép, eddig senki sincs ennyire meg, nem is hiszem hogy lesz még egy fél óra múlva... - mutattam hátrafele a többiekre. - Jut eszembe, az esküvőn... Te nem igazán nézheted első szemszögből mint én... Ami kár, de legalább ott leszel, nemde?
- Pontosan, a többi non-szláv országokkal leszek... - mosolyodott el gondolkodva. - Legalább veled leszek ott.

- És még valami! - szedtem elő mégegyszer a karácsonyi zenélő nyakkendőt. - Van erre saját pénzed?
- Ennyire? Kis csekélységre? Még szép hogy van! - húzott elő egy rendes magyar forintra átváltott ötszáz forintos papírt, még annál is magyarabb hogy nem is tudom ennél jobban fokozni már.

- Az ott... - kapta fel a fejét Czech. - Japan, van még onnan ahol azt szerezted?
- Igazából volt egy ember aki szívesen átváltotta, ott van kint az üzlet előtt és cigarettázik ha még azóta is teszi... - vont vállat Japan.
- Értettem. Cselekedek is. - fordult meg Czech, majd elkezdett kirohanni az épületből a kezében lóbálva a mindenfajta pénznemet.

- Mi történt vele? - sétált oda Romania kicsit halványrózsa képpel.
- Csak rájött hogyan lehetünk gazdagok, de kommunizmusban. - vágtuk rá közösen Japannal utána csendben egymást figyelve.
- És... Mik történtek a próbafülkékben...? - érdeklődtem.
- Ugyan, kis semmiség. - válaszolt legyintve, de azért mi ketten együtt láttuk hogy csak még vörösebb...

715 szó.

A Kommunizmusban szó volt a 666 szó-

- Emellett ma sikerült megmenekülnöm egy valószínűleg pedofiltól-
- Hányingerem lett lazacos sushitól, és ha visszagondolok, akkor is-
- Bodzát szedtem a kistestvéremmel-
- Autó balesetet szenvedtünk-
- Ruhákat vettünk, és nem volt méret az én 42-es lábamnak ballagásra-
- REEEEEEEEE-

Mindezt ma-

Ja, és ráadásul megszületett az apám felöli első unokatestvérem, Osztrák-
Így nevezem, mert az Oszkár bűnronda név szerintem-

A Nyeh legyen veled!