Slovakia szemszöge

Remek napom lesz.
Poland annyira aggódott hogy elindult Hunnal Switzerlandhoz, mert ő talán tud is tenni érte, nem úgy mint én. Estére jönnek csak ide vissza, addig meg egyedül vagyok Japannal hogy dolgozzunk. Kitudja, talán együtt fogjuk kidolgozni rendesen!~

Bár azóta várom hogy hátha megjelenik Japan, de mivel nem jött, inkább elkezdtem szervezkedni ismét. Már ez az utolsó valószínűleg hogy én munkálom meg a részleteket, utána haza is mehetek...!
Vagyis, nem, Budapestre megyünk már csak vissza, de azért már azt is nevezhetem "Második Otthonnak" az oktatás miatt.

Úgy kellett volna megszervezni mára, hogy mindenki elférjen a két sorban. De mivel mint mondtam, Transylvania lesz egyedül az egyik sorban, a másikban meg az egyharmad világ, így van egy adott számú hely, azt vagy az egyik oldalra tesszük le a kétharmadát elosztva, vagy egyenlően elosztva ötven-ötven arányban.

Vagy az ülőhely lesz furcsa, vagy az emberek elhelyezkedése... Végül szerintem a résztvevők számítanak, szóval valószínűleg az elsőt választom ehhez az esküvőhöz. Ehhez. Mert kitudja milyen esküvők lesznek még, remélem lesznek majd. Bár azt hallottam hogy legközelebb háromszáz éve volt, de na, tudunk várni!

Majd megéreztem kezeket a vállamon, és rendesen megrémültem a hirtelen érintésre. Persze megéreztem végül hogy Japan kezei azok, és lenyugodtam rögtön hogy nem valami idegen van itt.
- Csak nem érdekel a munkám? - fordultam felé.
- Szerintem is jobb az első. - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Csak nem megtörtelek? - döntöttem hátra a fejemet.
- ...Megtörtél. - simította meg a homlokom megremegve. - D-De nem lesz semmi ebből!
- Aha... Semmi... - vigyorogtam. - Nem mintha még bírnád...
- Hát jó, akkor ne hidd el. - ment el nem messze tőlem. - De azért... Barátok? Ismét? Csak úgy mint régebben?
- Hm. - nevetettem fel. - Még szép. Haverok, paparazzik...
- Nagyszerű! Akkor... - örült meg. - Esetleg... Mit is akartál volna eddig.
- Hehe...Hogy mit is akartam volna? - gondolkodtam el. - Nos... Téged! Vagyis... Hogy tudjam miért nem akartad ezt...

- Nos... Ez... Kicsit komplikált. - üllt végül mellém. - A legnagyobb ok talán hogy...Nem élhetett sokáig alapjából sem. Ha vége az oktatásnak, ismét nem tudnánk találkozni akár hetente sem! És... Ez nem jó semelyikünknek... De ha nem gondolunk egymásra mint egy pár, nem is halnánk bele a várakozásba! Sokkal jobb lehetne így...bár így csak mégjobban hiányoztál mint a gondolat hogy két külön úton lennénk és ritkán találkoznánk... Szóval megszólaltam! Így már jobb lesz nekem ha válaszolhatok a hangodra...

- Whoa... Már ez komplikált volt. - emeltem ki. - Talán most már akkor nem is kell ennek a folytatással, hiszen ezt már megérthetem.
- Örülök hogy érthető voltam... - nézett fel. - Nos, estére itt lesz Poland, és akár Hungary is. Addig amíg várunk rájuk, milyen baráti dolgokat tegyünk?

- Óh, csak nem kiterveltél valamit?~ - húztam fel a szemöldököm. - Ha nem is, nekem van ötletem hogyan szüntessem meg a barátzónát!

- Hát te mire gondoltál? - pillantott ismét rám.
- Mit szólnál... - kezdtem bele. - Ha mindkettőnk helyet váltana hetente, kikészítve külön helyet, akkor nem lenne baj, mindketten láthatnánk egymást, és egy hétben láthatjuk a többieket ugyanúgy! Benne lennél egy ilyenben talán a jövőben?

- ...Még átgondolom. - hajolt felém puszit adva a nyakamra.
- Heh... Kifáradtam... - néztem fel rá.
- Poland fárasztott ki? Vagy az eset? A marhaságom? A kemény munka? - tippelt suttogva.
- A munka nem volt kemény, csak nélküled... Mindjárt más az egész. - mosolyogtam. - Na meg a sok mosolygás kifárasztotta az arcizmaim...

- Srácok, még itt vagytok? - ébredtem fel Poland hangjára. - Ugye nem gyalogoltam ilyen sokáig feleslegesen oda-vissza?
- Hnm, nincs veled Hungary? - fordult a hang irányába Japan.
- Ugyan már, mi történt itt? - állt meg előttünk. - Földön mindkettő és alszik.
- Te sem vagy keményebb-leány! - szóltam vissza neki. - Többet tudsz aludni mint mi összevéve!
- Főleg hogy én egy nap pontosan nyolc órát alszok, és csak most az egyszer tettem azt hogy többet tettem, mert én rendszerezem a napjaim! - tette hozzá Japan. - Hanem válaszolj már, hol hagytad Hungary-t?
- Őt? Ott hagytam mások tanácsára. Állítólag ők tesznek azért hogy jobban legyen... Ezért úgy gondolom, jó is ha hazamegyünk vissza, hiszen alig voltunk ott eleve! Holnap is mehetünk, ha készen vagytok a tervekkel...!

- Nos, én szerintem kész vagyok vele...! - vontam vállat. - Jössz, Japan...?
- ...Hogyne jönnék, természetesen jövök veled...! - válaszolt nagysokára. - Kíváncsi vagyok az én új második otthonomra...!

675 szó.

Né!
Az előző megfordította a számokat!-
Vagy... Én emlékszek rosszul...?

"657 szó."

Áh, mindegy is, késő van-

A Nyeh legyen veled!