Romania szemszöge

Drága Húsz!

Most amíg buszon ülök, elmondhatom neked hogy hogy a francba történt hogy én majdnem hogyan lettem megölve Hungary álltal.

Pontosan valahogy úgy...;

„- Ehm... Hé? - néztem be a finnugor szobába. - Hogy hogy nincs itt senki? Most szavaznak talán a kanyarulatban még mielőtt elmegyünk? pedig az előbb még együtt voltunk, Japan még mondta is hogy ő és Hungary még bent maradnak...

- Köszönöm hogy a senki nevet sem érdemlem ki... - bújt ki a takaró alól Transylvania.
- Oh, nem pakolsz, vagy ilyesmi? - jöttem be a szobába. - Vagy esetleg szavazni...?
- Nem hiszem hogy szavazhatok... - vetette le magáról a takarót. - Tehát inkább pakolnék, de úgy hogy itt vagy, nehéz lesz.

- Miért, rejtenivalód van? - nevettem fel, mellédőlve az ágyon.
- Előled? pfft, legföljebb a gyilkos eszközeim számodra... - vágott egy lökött és részeges röhögős mosolyt, majd vissza is szívta ezt. - Csak nem akarok a szemed láttára a magam szolgája lenni.
- Heh... Akkor nyugodtan segíthetek...! - jegyeztem meg.
- Sögíthetnél, ha én mögengedném! - vágott vissza.
- Rájöttél hogy mégis elrejtenél valamit? - vigyorogtam.
- Nem, csak-! Rendben, nyugodtan... Kutakodj csak a dolgaim után... - hagyta végül.
- Rendben, és... Hol is vannak? - néztem szét.

- Az ágy alatt van tudtommal minden. - beletörődött hogy én akarok most az ő szolgája lenni. Ami nem mintha igaz volna, de ha most más nincsen itt más, ő is megteszi. Ráadásul ha jókat mond rólam Kishölgynek, kitudja, talán egy nyílt kapcsolatban is lehet esélyem Hunnal...~

- Hm... Ezek mind kézzelvarrott bábuk? - néztem az ágya alá. - Nem hittem hogy gyerekes vagy...
Erre csak megrúgta a hátam hogy ne ezzel foglalkozzak. Tetszik hogy pont alatta vagyok, tényleg egy főnöknek tűnik így, felhúzva a lábát hogy az ágy alá férjek.
- Mármint...uhf... Elég alaposan vannak kidolgozva és- Áh!... Lehetne hogy... Ne rúgdoss már? - tekintettem fel, megfogva egyet. Látszólag ez az egy pont Czechet ábrázolta.
- Amíg említed, rúgdosni foglak! - kapta ki a kezemből azt az egyet.
- Lássuk mennyi van ezekből... Áh! - mentem még inkább az ágy alá. Rengeteg volt belőlük, némelyiken ismerős személyek voltak, valamelyiken csak néhány vonás volt ismerős. Mindeggyik filcből és tömésből volt, de a varrások mentén a végtagok mozgathatóak voltak. A haj kifésült filcből, míg az arcon egy vagy két gomb volt szemnek, szem színére festve is. A száj része egyszerű hímzett csík, a fej meg nem tudom mozgatható e, a ruhák gátolnak abban hogy nagyon tudjam mozgatni. Minden egyest kiszedtem az ágy alól, miközben számoltam... Több mint tíz, tizenöt...
- Húsz, huszonegy, huszonkettő... - emeltem ki végre a fejemet hogy ne tudjon rúgni. - Huszonhárom van neked ezekből és mindet te csináltad egyesével? - Mit érdekel téged? - emelte fel a fejemet. - Talán arra számítottál hogy csak minket készíteném el?
- Tényleg, mi is közte vagyunk ezek között a huszonháromban...! - válogattam ki. - Czech, Slovakia, te, Germany, Italy, America, Russia, Austria, még Croatia is, Japan, Switzer, Lithuania, Poland, Hungary...de... Én hol vagyok? Engem nem akartál megalkotni?
- P-pontosan! Így van! - vágta rá kicsit félénken. - Nem akartalak, és... Nem tettem. Egyszerű!

Nyikorgás mögöttünk. Az ajtó nyílt ki ismét. Valaki bejött, miközben nem figyeltünk.
- ...Zavarok? - pislogott Hungary. - Romania, te talán...

Na banyek, most mentsd meg magad Ro', ha a mindened arra gondol mire most én gondolnék.

- Eeee-e-e-esküszöm nem akartam a testvéred, én csak, segítek neki, n-nem arról van szó-! - mentegettem magam megfordulva. Ugyanis Transylvania egy szál trikóban volt felül mindvégig - ami egyébként elég, elég ritkán van - , míg én előtte vagyok, egy ággyal szemben.

- Magyar, nem. Sosem lesz már biztosra. - tisztázta Transyl' is a helyzetet.
- Pedig azt hittem hogy már közétek csaphatok... - vigyorgott sunyón.
- Heheh... Heh... - nevettem kínomban, miközben ő már magára kapta a nem annyira rendezett, de utazásra már elpakolt dolgait.
- Készülődjetek viszont, két óra és megfogunk indulni egy elég sokáig tartó útra! - szólt még vissza nekünk.”

A busz utat egyelőre gyomorral bírom, bár Transylvania mégis ideült mellém előre, hiába tudom hogy rémálmai szólnak arról hogy leokádom.

Talán az írásra nem is kellene írnom, tehát inkább...

A meglepett
BP

Már csak alig van pár napsugár, és csak városok fényében lehet látni a kinti tájat.
Szép a látvány, ezzel próbálom hát elkerülni a figyelmemet, hogy mellettem Transylvania figyeli minden rezzenésemet üres szemekkel, mintha ő maga is bábu lenne...

666 szó.

Öhm, igen.
666...
És ananászos pizzát ettem.
Rengeteg illegális dolgot teszek-

A Nyeh legyen veled!