Hungary szemszöge

   Hamarosan indulnunk kellene visszafele, pontosabban holnapra már indulnunk kellene hogy Vasárnap kipihenjük magunkat előre a hétfő fáradalmaira. Azóta viszont nem láttuk Romaniát vagy talántán Erdélyt sem, így mindenki csakis ugyanazt gondolja.

Transylvania keze végzett vele egyszer és mindenkorra.

Ennyiszer meghalni... Ez már a második alkalom, és ez már ráadásul kétszer több mint drága Pol tette valaha, nem hogy egy féléven belül!

De biztosra mégsem tudhatjuk. Ugyanis rajtam kívül tudtommal nem tudják milyen az ő otthona. Elég barátságos pedig, lehet ezt is rá mondani. Néhol kékeslilára festett falak, némelyik részen meg egy sor van kitéve természetes színű fával, mind valami erdészház. Emellett még állatbőrökkel van fedve minden ami puha lehetne, mint székek, takaró, párna, vagy szőnyeg és függöny, még inkább erdészházra emlékeztetve. A szőnyegen még a címere is oda van belefestve, fényt meg ha nem lámpa adja, vörös és fehér gyertyák helyettesítik minimális fényforrásnak, és az asztalon lelakkozott szimbólumok vannak.

Eléggé kidolgozottan gondolta ki hogy milyen legyen, a maga okkult dolgai alig mutatkoznak meg ebben, még inkább önmagát mutatja. Épp ezért nem értem hogy miért kell félni ettől a helytől.

De ha nem jön senki, nekem meg nem engedik, akkor valószínűleg ott is fognak maradni amíg holnapra ki nem fognak onnan jönni...

Romania szemszöge

Ha kérdezné valaki hogy "Ro', mit csinálsz Transylvania ágya alatt, miközben segítened kéne rajta?" én őszintén megmondanám... Mert még nem tudom mit kellene tennem. Ezért megfigyelem hogyan viselkedik hátha eszembejut valami amivel lehetne megvigasztalni anélkül hogy vásárra tenném ki a bundámat. Elmenni pedig nem fogok. Tudom hogy mi az ami kiakasztotta Transylvaniát, és én tudok segíteni rajta. De mit kellene mondanom neki? Röviden, hogy "Hé, cső, egy napja az ágyad alatt kuksolok és bocsánatot kérnék hogy téged tiszteletlenül felnyársalva faragtalak meg a múltbéli énemmel?"

Nem, ez ugyanúgy tiszteletlen lenne... Már nagyjából tudom mit kellene mondanom neki, de meg kell akadályoznom hogy még előtte próbáljon bántani azok után. És lehetőleg nem úgy hogy lefogom. Lehet hogy erősebb lennék nála, de neki adrenalin löketje lenne és akkor a világból is kihajítana, csak úgy mint egyszer Hun is tette mikor látta hogy nála vagyok. Barátságos lefogásnak kell lenni, és olyanból csakis az az egy van...

- Mintha ismét valaki beszélne hozzám... - állt fel Transylvania. - Kicsit ismerősen beszél hozzám... Megint csak belebeszélem magamnak, igaz?

Ilyenkor a bábujához beszél, ami engem formál meg. Rengetegszer beszél hozzá egy nap, mintha én lennék, csak sokkal de kedvesebb vele... Bár néha így viselkedne. Kitudja, talán jobban szeretném mint valaha Hunt. Bár ez lehetetlen. Hungary olyan mint egy Mary sue, hanyagolható rossz tulajdonságokkal van teli, de én mindent tökéletesnek látok benne. Ha Transylvania is ilyen lenne valaha, akkor lenyírnám a borostám.

Mert Transylvania olyan mint egy idegesítő ártatlan Hun, vagy mint egy ismét gyerek Hun. Amik elég jók, de inkább marad "B" terv ez a lány is. De előttem Hungary van, mint a kirakósom párja, ahogyan ő frakkban, én meg menyasszonyi ruhában... Persze, akkor is rá kell gondolnom mikor máson kellene!

- Rendben, elfogadom hogy a szellemek hozzám nem beszélnek ha nem ismerem őket... - ment ki a hálóból. Én ekkor kibújtam az ágy alól remegve, hogy mi lesz ha mégis bajom esik.
Ugyan, nagy bajom nem eshet, de nem akarok úgy visszamenni hogy gyengének látszak.

- Ardeal... - suttogtam mögötte, mire megtorpant. Már feszítette a kézét hogy a bábu nyakahelyén elszakadt a varrás, és a feje himbálózni kezdett. Kicsit elkezdett szorítani a nyakam, de lehet csak ennek a látására.
- Mióta vagy itt? - fordulás nélkül válaszolt sötét hangnemben. - Csak nem akarod bizonygatni hogy te "megmondtad"? Hogy nehogy megakarjam nézni? Nem akartad hogy az eredeti gondolkodásod lássam, az eredeti tervedet?

- ...Csak engedd meg hogy megöleljelek és bocsánatot kérjek! - gondoltam végig amit mondott, majd még gyorsan megtettem hogy nem tudjon ellenkezni sem. - Buta voltam hogy elmondtam neked, és buta volt a múltbéli énem hogy megtette ezt. Haragos voltam sokmindenért és mindent rajtad keresztül tudtam kifejezni mert csak te voltál ott. És tudom hogy ennyi nem lesz elég neked, de már csak nem nézhetek ki olyan rosszarcnak, ugye?

Vártam. Ő csak csendben átgondolta az egészet ami elmondtam neki.

-

"Buta voltam"... Ez a két szó a te szádból számomra kincs. - mosolygott megfordulva átkarolva a nyakam. - Ráadásul a falaknak itt füle van!
- Ezt hogyan vegyem...? - nevettem fel elengedve őt, de ő még továbbra is fogott.
- Nahsziv! - ütötte össze a két kezét. - Így vegyed...
"Buta voltam hogy elmondtam neked, és buta volt a múltbéli énem hogy megtette ezt." visszhangzott a hangom az összes szobán keresztül.
- Most már bármikor lejátszhatom ha haragszok rád. - engedett el végre. - Illetve... Néha... Jól esne ez a név.
- Hogy Ardeal? - lepődtem meg. - Persze, természetesen, hívhatlak így is... Legalább rövidebb!

- Az...heh... - nevetett ő is. - Hosszú ez a latinos név... De most gyerünk, pakolj össze nekem holnapra...!

775 szó.

It's hónapforduló!~

Ééééés Kai megunhatta a könyvet hogy nem olvassa... Hehe... Kicsit sem lehangoló-

A Nyeh legyen veled!