Slovakia szemszöge

- Poland!~ - hallottuk az ajtónkon keresztül Hunt. - Ezt nézd mit találtam!
- Öhm... Miért vannak rossz előérzeteim? - húzta ki a fülhallgatóját Czech a füleiből. Tisztán láttam hogy hallucinációs zenét hallgatott.

- ...Csak engedjetek be. - mondta ki végül Hungary. - Kérlek, olyat mutatok amitől undorodni fogtok az amerikaiaktól.
- Gyere csak be nyugodtan Hun, nyitva van az ajtó. - válaszolt neki Poland.
- Ezt nézzétek! - vágta ki az ajtót egy alulról megázott dobozzal. - Kifejezetten Polandnak szántam.

Persze mind a ketten, Czech és én odamentünk, Poland meg csak a magaságyról figyelte semmilyen érzéssel az arcán, mint némi kíváncsiság.
De egyikünk sem merte kinyitni, mert mégis, mi van ha ezután valóban undorodni fogunk Americától?

- Ha nem ti, akkor majd én! - emelte fel a doboz tetejét. És... Nem nagyon tudtuk hogy mit is látunk. Olyan... Puhának tűnő, ehetőnek tűnő izé, ízléstelenül kinézve mint egy fogyatékosan rajzolt csirkeláb megsütve, csak csont helyett egy ilyen vékony pálcika volt belédöfve.

- ... Ez itt kérem szépen, mi a [^^"]sz? - fordult kérdően Hunra Czech Republic.
- Nem hiszitek el biztosan úgy sem... - lökte elénk miközben elkényelmesedett az ágyunkon.
- Hívjál ki engem! - húztam össze a szemeimet melléüllve, és a dobozra néztem, ami az ágy mellett virított.
- Hogy is mondjam nektek hogy ne szörnyülködjetek... - gondolkodott Hungary. - Hmm... Rántott Vaj.
- ...Oké, megfogtál, nem hiszem el. - vallottam be feladva.

- Na várj, akkor ez itt... - kezdte bökdösni Czech. - Ez itt tömény zsír és olaj?
- Éééés a tetejére még cukormázat is raktak! - egészítette ki Hungary.
- És miért is vetted? - pislogott Pol.
- Pontosan azért amiért már kitalálhattad. - nézett fel Hun rá mosolyogva. - Hízni fogsz nekem, ha eddig nem is, majd most ezzel!

- De Hun- - kezdett volna beszélni, de én megállítottam.
- Ő nagyon nem akarná, tudom jól... - vigyorogtam. - Hanem tényleg kellene neked kilók ahhoz hogy egyáltalán ne nézzen ki furán a rendelt ruha rajtad. Tényleg, cs-csak hogy ne látszódjanak a bordáid ha hátulról húzunk!
- ...Igazából igazatok van, de nem hiszen hogy itt tudnák hízni csak mert emberibben nézünk ki. - jött le hozzánk.
- Hidd el, ettől minden láthatóan venné fel a kilókat! - vette fel a dobozt, amiről már tudtuk hogy olaj csöpög le róla.

- Heh... Ezzel nem akarnám megpróbálni... - magyarázta kínos arckifejezéssel. - Ez olyan... Nagy, és még szokatlan, zsír-olaj vegyesen csöpög erről a démonfajzatról, és hát... Lehet úgy hogy nem eszek?

- ...Látszólag nem, mert lazsálni jól tudsz és maradtál egy nádszál azóta már hogy a tatárok jöttek és éhezés volt. - mondta Czech végignézve rajta.
- Igaz, azóta megutáltam az evést... - vallotta be Poland. - Igazából már nem is vágytam hogy jobban nézzek ki utána... Hát, már jobb lenne nekem, nem lennék egy valódi gyermek teljes testemre ha nem haltam volna meg mikor nőttem volna. Ezért sem hiszem hogy tudnék változtatni a külsőmön mellékesen megerősítve. De igaz, lazsálni tudok igazán!~
- Hm... Már ismerlek téged így 1056 éve és egy napja is, és mindig szerettél aludni... - nevetett fel Hungary. Valóban, tegnap volt a napja hogy Poland van nekünk 1056 éve. És tudom ezt csak mellékesen adom meg annak ellenére hogy ő az egyik legfiatalabb testvérem, de na, nem tudom mik történtek Hun szobájában, de hát ha kell, sejteni tudok~

- ...Vissza a témára. Valahogyan mégiscsak szokatlan lenne Pol ha csak egy halott menyasszonyt látnának... - túlzott Czech.
- ...Nekem lenne egy tervem. - élénkült fel Hun, majd odafordult Polandhoz. - Nem foglak kínozni téged hogy jobb húsban legyél, hanem valamit szeretnék hogy ne tűnjünk nyomorultnak.
- Mit tesztek? - érdeklődtem.
- ...Na várj, hadd hallgassam meg előbb őt... - ugrott Hungary ölébe Poland, és a többit csak susmorogva beszélték ki. Oda szerettem volna jönni hozzájuk de Czech egy cserépedény volt és nem engedélyezett oda jelezve egy kisebb rúgással a lábamba. Áh, régen is mikor ezt tette....

- Szóval? - néztem hozzájuk mikor felnéztek egymástól.
- Szóval meglátjuk lesz e belőle valami. - vigyorgott Poland. Ilyen gonosz vigyort csak Romania ellen láttam eddig, semmi más esetben nem, legfőképpen mivel ugye Polandról van szó.

- Sejtettem hogy kegyetlenek lesztek velem. - forgattam meg a szemeimet mikor Czechre néztem, mire ismét verés jeleket hagyott ezúttal az arcomon.
- De most akkor... - vette fel Hungary Polt a nyakába. - Mi elmegyünk most. Még azért gondolkodunk.

És csak úgy ott hagyott minket... Hát de!-
- Nos, akkor maradunk mi itt. - állapította meg Czech. - Megéri, ha érdekesnek akarjuk a húgunk esküvőjét...!

...Valóban, jobb ha azért nem tudok mindent. Végülis, a nagy részét én terveztem meg...! Nem mintha ki fogom mondani hangosan neki...
De azért csak nem tiltja meg hogy ne legyek mindig kíváncsi...!

715 szó.

Nyeh, ma azt hittem képes leszek két részt is írni, de NYEH!
Rothadt suta menstruáció-

A Nyeh legyen veled!