Romania szemszöge

- Hé! Te odalent! - dobtak meg egy kaviccsal. Őszintén, örülök hogy nem volt erősebb dobás, de miért ütne ennél erősebben Transyl'? - Te szomszéd! Mit csinálsz?
- Heh... Csak a kölykök várnak rám! - nevettem fel.
- Maradj még! Elvannak ők Slovakiával is! - hívott fel mosolyogva, mire rögtön kerestem a legközelebbi lépcsősort hogy felkerüljek hozzá a kötélhídra.

- Itt vagyok... - pusziltam meg a szája szélét szuszogva és kipirosodva. Mostanában már inkább ezt teszem repülés helyett. - Miért hívtál ennyire fel hogy az erőszakosabb verziót válaszd?
- Áh, csak ismersz engem... - bökött oldalba. - Hiányoztál, a drogom vagy Rares.
- Heh, ugyan... - csak még vörösebb lett a fejem ezektől. - Viszont Poland megkért hogy jöjjek a kölykökért, szóval most már igazá-
- Csak maradj még egy kicsit... - karolta át a hasamat. - Nincs kedvem elmenni nélküled.
- Hát akkor gyere te is! - invitáltam én is.
- Nem nagyon kedvelem a gyerekeket, Austro már idősebb és jobb hús, de az új kislány, ő még nagyon...új...
- ...Meg emlékeztet Hunra, igaz? - húztam fel a szemöldököm. - Igen, mindenkinek hiányzik ő és Lithuania...De biztosra veszem hogy megtaláljuk mindkettőjüket még a hónapokban. Nem tűnhettek el csak úgy nyomtalanul... Meg találta Czech azt a levelet is, emlékszel?
- Annyi volt benne csak hogy Lietnek berozsdásodott a lába, és hogy kell neki egy- - fejezte volna be a mondatát ha én nem húztam volna magam után hogy menjünk végre már, Poland alapjából aggódjon még utánam és utánuk is.

- ...És akkor... Utána semmit nem tudtunk anyátokról... Puff... Eltűntek... - játszotta meg magát Slovakia meglepettnek a gyerekek előtt.
- Hé, Slo'. - köszöntem be a nyitott ablakon. - Jöttünk a gyerekeinkkért.

- Austro, jött keresztapa! - mutatott az ablak felé "nemnevezzükelamígHunnemjön". Kislány, alig egy hónapos, egy nappal később hogy megszületett, Hungary, az egyik anyja eltűnt, csak úgy mint Lithuania is. Azóta rémhírek terjengenek, de mind azt sejtük hogy ismét a hárpia keze van a dologban.

Austro-Hungary viszont csak egy hete tért vissza, , Czech kérte el a nevelőszüleitől hogy Poland ne maradjon annyira egyedül a nagyon fiatal gyerekével. Austro már megvan lassan három éves, így tud már egy tíz éves szintjével gondolkodni és segíteni mostohaanyjának, de mégis hogy majdnem két évet távol volt, még mindig apának hív. Míg mi ketten Ardeallel együtt keresztszülők lettünk mindkettejüknek.
Így már nem is értelmetlen annyira az "Apa" kifejezés.

- Oh, Apa! - figyelt fel Austro is.
- Romania. Juhú... - próbált Vez is szarkaztikusan boldog lenni, de nehéz ha a pasid eltűnt és ugyanúgy gyerekként kezelnek.
- És Erdei nagynéni! - rohant ki a kisebbik Transyl' lábát megölelve.

- Ments meg engem Románia... - suttogta maga elé, megállva hogy lendítsen egyet a lábán.
- Gyere te szerencsétlen... - vettem át őt megszabadítva. - Viszont ha támadni akarna, tudod mit teszel...
- Én? Én. Én visszatámadok sírás nélkül! - vágta rá majdnem rögtön.
- Heh... Látszódik hogy, Hun vére. - nevetett suttogva mellettem nevetve Slovakia...

- Ébresztő szunyazsák! - csapdosott egy összetekert lappal. - Más is használná a függőágyat Romania!
- ...Sötétedik... Ki használná még? - hunyorítottam.
- Hát... Senki, épp ez az ami zavar, hogy nem akarlak egész este itt hagyni titeket szúnyogok ételének! - mutatott az tekercsre.
- Érthető... - pislogtam álmosan. - Mindjárt jövünk is ki...
- Nézni fogom... - figyelmeztetett Slovakia mosolyogva. - Semmi huncutkodás...!~

Ránéztem Transylvaniára. Nála is volt papírtekercs, amivel amint ránéztem elkezdte az arcomat barátságosan püfölni.

- Azta, ennyi szúnyog volt rajtam? - mosolyogtam mikor befejezte.
- Ennyi. Szeretjük a véredet mindannyian. - igazolta az igazát. - Az enyémet nem szeretik, túl kék számukra, de nálad minden ütésem azt mutatja hogy törődök veled igenis. És nem szólhatsz bele mivel ez így van ahogyan csak mondom.
- Heh... Kíváncsi vagy arra mit álmodtam? - kérdeztem rá.
- Miért, mi rosszat álmodtál? - érdeklődött. Lehet csak azt szerette volna hogy beszéljek veled.
- Tudod... - kezdtem bele. - Igazából nagyon is megtetszett ez az álom...

587 szó.

Heh, csak sikerült (béta) negyedik köteti spoilerrel megtömnöm ezt a részt... Vagyis, öhm, nem mondtam it többet minthogy :

A Nyeh legyen veled!