Romania szemszöge

Drága Húsz!

Ismét egy hónap elteltével itt vagyok jelentkezve, testben és nagyjából lélekben élve. Mi történt ez idő alatt? Mondhatni, semmi igazán különös, de ez a pár szó minden de nem minket mutat ki. De ezt már ugye tudhatod, heh...

Az ami történt, az nem túl sok, inkább így fejezném ki magam. Volt Valentin-nap, az a fura és para cucc Hun és Transylvania szokásaiban, meg az is amit sejthettünk. Philiphines...

Valentin-nap után első dolgunk volt hogy a mi saját helyünkön is legyünk a kis kiruccanás után America külön - bár valójában az összes kontinens - hatalmas szobájában. Persze azért volt pia is bőven és mostanában azért...talán... Engedékenyebb vagyok, és megint, adtam egy esélyt ennek... Igen, Philiphines valamelyik csatlósa( ha mondhatom így) sikerült zseniális képeket lőnie rólam meg egy bizonyos személyről ágyba-...khm, KHMK- Pisztáciát már intéztem ezután.
Igen, ez olyan sablonos tinifőgonosznak tűnik aki a főszereplő barátja miatt keveri bajba a főszereplőt...

És hogy ki az a barát? Természetesen Slovakia. Még élénkebb lett azok után... Nos igen, kicsit régi énbe váltott át hét hónap "próba" után. Eléggé messze mentek ketten pedig... Most pedig hogy kérésekre összeszedték a "lapos" csapatukat ideiglenesen, kicsit haragos lett.

Szóval...

A még mindig élő:
BP-

s i e d a c h t e n , e r s e i v e r r ü c k t ...

s i e d a c h t e n , W I R w ä r e n v e r r ü c k t ! ...

A HH A H A HH

Persze, a legidegesítőbb az hogy Hungary és Poland ismét együtt vannak csak mint nyáron, és szintén maradni akarnak így...

- ...Romania! - szólított Czech már másodszorra. - Rád is szükség van!

...nehéz csak Hunnak flörtölni ha közben akarat nélkül Polandnak is... Hungary ráadásul kicsit zaklatott mostanában. Tudtommal felkavaró álmai vannak. Bár számomra az egész életem egy felkavaró álom.

- Te sem szeretnél, miért jönnék én?! - vontam vállat idegesen.
- Muszáj. - húzta össze a szemöldökét. - Talán segít Slovakia lelki állapotán. Annál jobban mást talán nem is szeretnék most.
- És mi van ha inkább feldolgozza? - vetettem magam a falnak.
- Bízik benned is. És ha nemet mondassz, talán szerzünk még több képet arról az estérő-
- Legyen. - adtam meg magam, majd leültem a többiek közé morogva.

Jogos hogy hisz bennem, de az más hogy más bízik bennem, vagy Slo' bízik bennem. Mert Slovakia úgy hisz bennünk hogy biztosra veszi hogy nem tartják meg tovább mint pár év. Úgy bízik bennünk hogy mégsem. Csak utolsó esetben mond el mindent.
Tavaly is ez volt, nekem mondta el a nagy titkát, nyárra le is repült a lepel. Nem tudom hogyan tud olyan meggondolt lenni néha, miközben... Annyira nem olyannak tűnik.

Talán csak most.

- Rendben Slo', ez most a te játékod. - fogta Czech Slovakia vállát felénk irányítva. - Csak te kérdezel másokat. Felelsz vagy Mersz, szereted, ugye?-
- Még szép... - mosolygott halványan Slovakia. - Felelsz vagy Mersz, Czech?
- Rögtön velem? - lepődött meg Czech. - Nos... Felelek.

- Miért törődsz velem ennyit? - kérdezte Slovakia. - Mi az ami fáj neked abban ami nekem kell hogy fájjon?
- ...Én... - kezdte Czech. - Csak... Az fáj hogy te idáig eljutottál már... De legalább nem annyira rossz hogy csak most... Annyira, heh.
- ...Oh... - hallgatott Slo'. - Hogy ez.
- Ez. - engedte el a vállát Czech.
- Értem... Akkor Hun. - fordult Hungary felé. - Felelsz vagy Mersz? Vagyis, hát, Pol és Hungary...

528 szó.

Nyeh, azt hittem már sosem fogok írni...
Aztán jött Omi, működik a telefonom, HECK NYEH-

Mintha kicsit több lenne mint amit mutat a szám... Nem tudom, lehet valaki belenyúlt a szövegbe és nem vettem észre. Fene, miért nem adok jelszót erre a telefonra?-

A Nyeh legyen veled!