Hungary szemszöge

- Áh igen, vissza is érkeztünk Vízkereszt után... - sóhajtottam. - Rögtön miután vége a karácsonyi időszaknak ide vissza kell térnünk.
- Sőt, van akinek hamarabb kellett itt lennie! - fokozta Estonia hogy kicsit jobban érezzem magam. - Van akinek időzónája miatt kellett hamarabb lenni itt, vagy kötelesség miatt. Van aki nem is ünnepel, és van hogy nem is ment el!

- De emellett vannak olyanok is akik kipihenik magukat miközben szenvedünk... - pillantottam Finland üres ágyára.
- Mi tagadás, szerencsés. De azért valljuk be, sok dolga volt... - vont vállat mosolyogva.
- Ünnepekkor szokott kis időre látni minket, most viszont be sem nézett... - morogtam magamban.
- Baja csak nem lett... - nyelt nagyot. - Ezzel tudlak csak bíztatni...

Első félórás szünetünkben ismét összefutottam a legtöbbekkel. Utoljára csak új évkor láttam őket, akkor is csak arra emlékszem hogy Austria nagyon be[^^"]szhatott mert... Mert... Ennyire emlékszem...

- Na, ki mit csinált az utolsó napokban? - kérdezte Slovakia érdeklődve.
- Tudom hogy te nem voltál otthon. - kezdte Czech.
- Honnan tudod? Jártál nálam? - üllt fel Slovakia.
- Ja, visszacsempészni az ellopott Kofolákat... - vigyorgott hamisan elhajolva Slovakiától.
 

  - Nocsak, mitől van ilyen jó kedved Czech? - könyökölt fel Aust.

- Nos... - kicsit szakadozott arcában a kisebb erek. - Csak...-
- Csak ismét láthatja a kis barátnőjét! - vágta rá Slovakia.
- Nem igaz!- Csak... Örülök hogy ismét láthatlak titeket!... - köpte ki.

- Hiányoztam neked?! - kezdett megint elérzékenyülni Aust.
- Te senkinek sem, Slovakiához beszélt... - szóltam bele. Igen, néha bunkó vagyok vele, de ez a minimum. (Azok után amit tenni fog-)

- Kíváncsi vagyok mikor találkozunk már Philiphinessel. Azt hittem már órák előtt összefutok vele, amekkora szerencsém van... - gondolkodtam hangosan.
- Igazából sokat késtél Hun, szóval- - tüsszentett közbe Poland. Még nem gyógyult ki teljesen. - Szóval nem is hiszem hogy bárkivel találkoztam volna...

- De ha így belegondolunk, elég szerencsés ez így, nem igaz? - dőlt hátra Romania. - Végülis, amíg nincs Philiphines, addig nyugodtabb az életünk...
- Ja, nyugodtabb... Nem f.nak megszállni... - hunyorított szúrós szemmel Transylvania Romaniára, majd a markába fogott már jeges de friss havat elkente a képére. Nem mintha Romania eleve nem egy havas farakáson feküdt ki két óra után.
Ez annyira... Kiszámítható volt, olyan Erdélyes ahogy megszoktam.

Ahogy kimentünk pár percre, már hullani kezdett pelyhekben a hó napok után ismét.
- Sejthetően hóháború lesz ismét, ezúttal felkészülhetnénk fegyverrel és menedékkel. - határozta meg Germany.
- Te megérzed a csatákat... - válaszolt erre Slovakia
- Egek, Slo', ne mond egy németnek hogy megérzi a harcokat. - lendítette a kezét Czech.
- ...Ezt veszem sértésnek. - húzta össze a szemöldökét Germany. Bár neki igaza volt, legutóbb Karácsony előtt sorstüzek voltak mindenfele. Senki sem volt biztonságban, de senki sem tudott békét kötni. Szünetig nem volt béke. Egyetlen megoldás volt a türelem, a védekezés, de néha a visszavágás is.

- Olyan védekezésre gondolsz mint... - néztem ki a farakás mögül, ami a mínuszok növekvésével csökkent, már igazából állva láthatták Russia fejét, annyira csökkent a magassága a három méteres rakásnak.
- Olyan védekezésre is mint Greenland. - bólintott. Az a kis srác az akkori használt havat téglákká formázta és meglocsolta,( Fúj, te perverz!) ami az éjjel megfagyott, és most szüneteket egy kupola alakú jégtégla házban töltené a szüneteket haverjaival. Ha ez nem egy tökéletes visszavágása azoknak akik megdobálták, akkor nem tudom mi másnak építette volna.

Az a dolog kibír vagy nyolcvan kilót, főleg hogy azóta a téglák egymáshoz is összefagytak, ami azt jelenti hogy ez úgy... Négy Vezlaniát kibír a tetején, de inkább ötöt a folyamatos napi locsolása után.

Nekünk viszont hirtelen nincs más csak farönkök, meg egy idiótánk aki még egy ilyen komoly beszélgetés közben is képes két liter fahéjas Kofolát fogyasztani...

Bár a védekezés-téma máris bukott amint megéreztem a vállamon a keményre gyúrt havat. De nem csak én éreztem, hanem Romania is az arcán, épp mikor sikerült neki felállni is és kisöpörni a szeméből a Transylvania álltal szánt jeges-havas [^^"]art.
- Speaking to the Devil... - pillantott az elkövetőre America.
- D-de régen is láttalak titeket... - terpesztett Philiphines pár méterre tőlünk. Kicsit darálta a fogait, de hogyha én is szoknyát hordanék, nem hiszem hogy mást csinálnék.

- Te meg ott hol hagytad a melegebb ruháid? - szólt közbe ismét Slovakia.
- Ffffenét fogok más ruhát hordani, igazi áldás ha valaki lány... - fonta össze a karjait. - Plusz kinek kell téli öltözet ha van egy saját [^^"]bancom!
- ...Micsoda? - kérdeztünk valamennyien szinkronban.
- Nyeh-heeeh... - sétált oda Spain vérző orral, és bamba képpel.
- Spain? Mi? - jött hozzá Romania. - Te jól...?-
- He-heeeh... - folytatta Spain. Romania annyit mesélt rokonáról hogy tudjam; ő alapjából nem egy fogyatékos.

- ...vagy... - fejezte be a mondandóját Romania a zsebében keresgélve valamit, majd kihúzva egy gyűrött zsepkendőt odanyújtva hozzá. - Használd.
- Heeeh... - nyomta az orrához Spain Romania kezével együtt. Ezek után nem csodálkoznék ha valamelyikünk sokkban lenne.
- ...Hát jó. Cs-csak ennyit akartam üdvözlésképp. - ragadta meg Spaint Philiphines, majd a szállingózó hóban elhúzva.

Igazából mindenki le is volt fagyva ettől, ahogyan számítottam rá. Romania lehajolva, kezében a véres zsepkendő, míg mi többiek tornyosultunk a farakás mögött.

- ...Te jó ég, Spain teljesen olyan volt mint Kaminari Voltok ezreje után... - szólalt meg Japan végül.
- Ugye, engem is a Hősakadémiából emlékeztetett Denkire!... - helyeselte Slovakia, majd feltápászkodott a fákon, majd a jobb kezének ujjait az állához rakta. - De nekem valamiért megragadt amit Philiphines mondott... „Igazi áldás ha valaki lány...” gyanús, gyanús, nagyon gyanús...

837 szó.

Nyeh, sokáig tartott megírni-
Illetve fent a kép... Csak feketeség, nem a Wattpad hibája-

A Nyeh legyen veled!