Nehogy megijedjetek-

Slovakia szemszöge

- Hm... Szerinted hány oldalnak kellene leginkább lennie az utolsó hetünk lapjának? - tanakodtam hátranézve.
- Ha több egy félbehajtott A4-es lap számánál, akkor már nem is igazán nevezhetnénk lapnak, nemde? - mosolygott Japan azzal hogy rápillantottam. Még nem szokhatta meg hogy ismét reagálhat az én mozdulataimra. - De igazad van, most többet kell kihoznunk magunkból hogy többen lássák hogy megdolgoztunk értük és hogy szeretjük őket.
- Hehe, pedig nem is így van, igaz e? - vihogtam nem annyira szokásomhoz, csak ha nagyon furcsán akarok irónikus lenni irónikusan.
- Még szép hogy nem, de adnak pénzt! - vágta rá szinkronban Canada és Japan.

- De mégis... Mik hozzák meg azt ami a pénzt is? - futott át a fejemen, át az agyamon. - Nincs semmi vitánk Philiphinessel, és nem is kezdhetünk, emellett senki sem kavart nagyon, - egy valakiket kivéve~ - szóval nagyon húzós az egész!

- Hm... Írunk másfél oldalnyi búcsúzólevelet, a maradékot pedig mi hozzuk meg. - ötletelte ki Canada, bár én személy szerint nem pontosan értettem meg a célzását, őszintén megvallva.

- ...Na, srácok! - intett felénk. - Gyerünk!
- ...Mégis mit akarnál? - furcsálta Japan is. Hála égnek, nem érezhetem magamat butának hogy csak egyedül én nem értettem az utalását.
- Mégis mi másra? - vette elő egy kameráját, mire végképp nem éreztem hogy én vagyok suta mert mindkettőnknek leesett.

- Hogyisne, hogy még ilyet akarsz belerakni...! - hátrált meg nagyon is láthatóan Japan.
- Tökéletes is lenne ha láthatnák a szerkeztőket együtt kavarni a lapban! Tökéletes Finálé! - jelentette ki. - Gyerünk már, ti nem is akarnátok? Egy egész oldal ezzel lenne, és máris több lenne!

- ...Az baj hogy ez szerintem jó lenne ha épp mi lennénk csak egy kicsit megkülönböztetve azok? - suttogtam Japannak oda hintázva a székkel.
- Ne is szórakozz Suro, jó lenne, de mi azért... Na, nem melegedtünk még annyira vissza egymáshoz hogy megjelenítsük!
- Ne is hazudj, épp csak két napja [^^"]sztad meg az én kis babapopsimat. - húztam össze a szemeimet vigyorogva. - Hogy nem lennél rá kész?

    - Remélem pozitív irányba beszélitek ki! - emelte fel a hangját Canada mögöttünk.
 

  - ...Azt még te akartad! - kente rám.
- Mert láttam hogy kanos vagy!~ - igyekeztem védeni az igazságot.
- Nyugodtan...! Van bőven időtök...!~ - szólalt meg ismét Canada.

- ...Rendben, van úgy hogy hogy előbb állsz készen fizikálisabban mint... Kevésbé fizikálisabban. - hebegte Japan.
- A szeretet és a szeretkezés fizikális is lehet? - álltam meg a vitában.
- Deeee, azért jó lenne ha sietnétek is! - tette hozzá Canada.
- Így is hallottam már! - kezdte felemelni a hangját.
- Oké-oké, szerintem ne idegeld fel magadat. - paskoltam a vállát felülve az arca elől. - Szerezhetünk magunknak időt Canada?

- Há' naná, miért is kérdezitek meg...? - somolygott édesen. - Hacsaaak akarjátok hogy egy rövid romcom filmet vegyek fel rendezés nélkül baromira hitelesen, és hogy én is jöjjek veletek!
- NIE- kicsit leordítottam volna szóval megálltam amikor érteni lehetett. - knm, nem. Mivel talán Pont azt tárgyaljuk ki hogy bele kerüljünk egy újságba vagy sem, nemhogy egy cseszett filmbe... Jól mondom Japan?

- Hm. Na várj, veszünk a munkaidőnkből ami megy már egy háromnegyed éve? - tért észhez, de addigra már vonszolni kezdtem. - El akarsz vinni munkaidőben?
- Ne nézd már hogy kötelességed, tudod neked mi az ami kötelező? - szorítottam meg a derekát ahonnan húztam.
- Az hogy használjam ki az időt amíg vagy nekem? - pillantott fel rám.

- ...Pontosan. - eresztettem el. - És most te viszel engem mert ehhez én gyenge vagyok, rendben?
- Heh, értettem. - tápászkodott fel a földről hogy megragadjon és a nyakába tegyen annak ellenére hogy csak két centivel vagyok alacsonyabb nála. De na, ez a két centi is azért normalizálhatja az ilyen eseteket! Ráadásul pride is van, szóval...

- ...Szóval mit akartál ezzel hogy itt vagyunk kint? - tekintett szét Japan.
- Feszültnek tűntél, és nem akartam hogy feszültség után annyira szomorú legyél hogy elmennél enni valami japán kaját aminek csak utóíze van... - válaszoltam a kérdésére. - Szóval most nyugodtan megbeszéljük az amennyire lehet mondani várost csendesnek, annyira egyszerűen, nem suttogva, és nem is kiabálva.

- ...Igazából ténylegesen jobb lenne így. - vallotta be.
- Szóval nem lehetne hogy csak egy kicsit is benne legyünk - hát, nem éppen úgy gondolom hogy az "SZ" betűs, vagy... Hogy is van az a magyar betű, nyeh, szláv vagyok- szóval aközben nem is gondolom hogy lehetne, de csak... Tudod, szolid kis aranyosságokkal, mert azt ki nem szeretné vagy tűrné el...!
- ...Belazavarodtam a sok "szóvalba"... - kuncogott, majd elnézve az utcavégére válaszolt nekem; - Egyszerűen csak kicsit zavarbaejtő is lenne, meg úgy... Tudod, nem nagyon szeretném hogy utána jobban legyünk érdekesebbek másoknak.
- ...Megoldjuk ezt, rendben? Kis változtatás rajtunk, és meg is vagyunk. Nem is leszünk annyira feltűnőek... - irányítottam felé a tekintetét óvatosan, és megpusziltam a homlokát. - Jobb lenne így...?

- Megvagytok! - jelentette ki Canada mögöttünk egy telefonbottal együtt ahogyan láttuk később.
- Lefotóztál minket miközben megpusziltam Japant? - fordultam hátra.
- Igen...? Úgy tűnt beleeggyeztetek, szóval gondoltam hogy szabad lesz már képet csinálni az utolsó laphoz!
- Hát... Mutasd meg milyen lett. - jött oda Japan, mire mind lefagytunk.
Ez... Annyira tökéletesre sikerült. A nap megvilágításával, a részlegesen természetes háttérrel...
- ...Ez mehet bele. - vágtuk rá Japannal közösen.
- Sejtettem hogy nem okoztok csalódást...~ - simogatta meg mindkettőnk fejét. - Itt is az ideje hogy belekezdjünk mégtöbbet tenni a munkánkba, okés srácok?
- Remek, menjünk is! - mutattam az utat Japannak, és közösen visszaindultunk, annak ellenére hogy már kicsúsztunk az időnkből... Csak Japan ne tudja meg...!

843 szó.

Nyeh, rövidebbre akartam volna-

A Nyeh legyen veled!