Hungary szemszöge

- Hogy aludtál kicsim? - álltam fel nyújtózkodva.
- Hát... Furán... - üllt fel Poland. - Valami furát álmodtam...
- Ki vele, érdekel! - élénkültem fel.

- Hogy egy gyengébb őszi nap volt... Sárga dombról látszódott a Visegrádi vár romjai, a dunakanyar, és alattunk fenyves erdő volt. Emlékszem hogy kicsit még kemény csipkebogyót szedtünk egy közeli bokorról, és mindig megszúrtam magam...! - nevetett. - Együtt nevettünk, majd inkább te gyűjtöttél helyettem is. Majd minden szem után elkezdett sorvadni, és végül inkább abbahagytuk, és hátráltam. Majd követtél, és az egész teljesen ledobta a már poshadt termését és leveleit, és csak tüske maradt belőle. Mindenki odajött hozzánk, és valahogyan... Belegabajodtunk a tüskékbe... Furcsa, ugye?

- Hát... Igazán az... De neked az álmaidnak vannak jelentőségei? - kérdeztem felé nézve.
- Néha. Néha vannak. - szólt egy kis gondolkodás után. - Remélem ennek nincsen, hiába volt egy szép álom... Az elején még...
- Amit leírtál az az ottani csapás volt. Tudom, mert nemzeti parkos tanösvény fut ott. A Nemzeti parkokat meg be kellett magolnunk... Örülök hogy túl lettem rajta, még ha elégséges is lett...!

- Jadwiga! - rohant hozzám Poland. - Elfelejtettem megkérdezni, Ro- Rares hogy van?
Emberek között voltunk, azért beszélt ilyen neveken velem. Ne legyen nekik szokatlan.
- Őszintén, fogalmam sincs... - kezdtem. - Tegnap este láttam, és mondta hogy eleget segítettek neki, majd eltekintettem és már elment onnan. Vagy beképzeltem az egészet... Te mit gondolsz?

- Fáradt lehettél - lépegetett mellettem. - és behaluztad. Az egészet. Kivéve a mondatait. Szerintem feldolgoztad Romania cselekedeteit, és így tudtad meg hogy mire gondol.

Visszagondolva hogy random megcsókolt annak ellenére hogy van párom, és nem akart sokáig beszélni velem amíg nem kezdett figyelni... Igen, valami ilyesmi is közrejátszhatott.

Vasárnap ellenére délután összehívtak minket a kontinensek izzadva, hogy nekik dolguk van, és addig a helyettesítő tanár fog ránk őrizni, mint valami bébicsősz.
Bár igaz China korához képest, valami olyasmik lehettünk számára.
Mivel China beállt helyettesítőnek ha várni kellett. Konyhásnak hadd ne mondjam miért nem állt be a kérése ellenére sem. Ráadásul nekem nincs bajom Kínával - sőt, hogy nem homofób, és inkább örül ha nem épp szaporodást lát, inkább bírom - , csak Erdélynek. Transylvania kutyáját már többször látta China, és kicsit beparázott amióta Philiphines megtudta hogy a testvérem és elmondta hogy megakarja enni a kutyáját China.

Az is jó nála hogy mielőtt szétszóródnánk egy nagyobb teremben, ad szerencsesüteményt is! Ami mindig pozitív, vagy igaz. Vagy vegyesen. De China mindig eltalálta nekünk. Talán ismer mindenkit, valami mágia az egész.

- Hungary, te is kérsz? - nyújtott felém egy tállal belőle.
- Köszönöm. - vettem egyet ki magamnak. - Poland, neked mit ír?
- "Sok szerencsét a nászútra!" - mosolygott. - Ez most vegyesen pozitív, és igaz!
- Hm, valami hasonló lesz az enyémben is akkor... - törtem fel a sajátomat, majd kihúztam a cetlit, és utolsó lépésként megvagyott a vér bennem.

"Valaki ölne érted."
...

- Hun... Mi van benne...? - bújt hozzám hogy lássa.
- V-valaki ölne értem... - olvastam ismét rekedtes hangon.
- Hm? - nézett ki mögülem China. - Oda más van írva...

Mégegyszer elolvastam. Ezúttal tényleg mást olvastam.

"Ne feledd, valaki az életét adná érted! ^^"

- Így már talán jobb... - gondoltam hangosan. - Még mindig sokkoló ha máshogy nézzük, de van a vidámabb hatása... Vagy még se.
- Várj, China! - kiálltottam vissza. - Romaniáról tudsz valamit?
- Romaniáról? Hmm, ha jól tudom hozzá tértek be a kontinensek...

Nem kicsit ijedtem meg. Mi van ha... Nem, nem hinném... De képes lenne rá!

- Poland, mennünk kell. - ragadtam meg a csuklóját ridegen.
- Hova? - érdeklődött.
- Tudnom kell hogy Romania biztosra jól van e ott. Kételkedek hogy teljesen rendben van, úgy érzem-

- Mi is jövünk. - fordult hátra hozzánk Czech. - Ha te is arra a bizarra gondolsz amire én...
- Ha te is arra a keservesre gondolsz amire én is... - ismételtem meg kis változtatással.
- Uh, hát az nem lenne olyan zseniális ha Czech teóriája igaz lenne... - nézett felénk Slovakia meglepett arccal.
- Mi van ha arra a sokkolóra amire én is... - jelent megszeppenve Aust.
- Ha arra a gyászos dologra gondoltok mint mi... - bukkant fel a két kontinens, Australia, és... Australia.
- Ahhoz képest hogy ott voltatok mindannyian azon a rejtélyes cuccon amire mindenki gondol Romaniával kapcsolatban, elég vidámak vagytok... - jegyezte meg Switzer.
- Nos, mi elég hamar léptünk baj nélkül, mivel New-Zealand hívott minket, ja, nem volt az túl kafa... - vakarta a tarkóját az egyikük.

Lassan mindenki egyre gondolt közülünk, az egyetlen aki nem sejtett semmit az csakis Italy lehetett, de azért ő is velünk tartott.

EU pont kijött a latinok szobájából, kezében egy papírral, amin valamit olvasott.
- EU? - léptem hozzá, mire felém fordította a szemeit. - Bemehetnénk?
- Most épp nem járható a szoba. - tisztázta le velünk.
- És mi az a lap a kezében? - jött hozzá Lithuania. - Bent találta...?
- Bent, de haszontalan, szóval megkaphatod... - adta a kezébe Europe. - Én most elmegyek, gyorsan intéznem kell a viszonyokat, hogy ne okozzon semmi konfliktust, - pillantott szúrós szemekkel Transylvaniára váratlanul. - és háborúskodást. Addig ne is próbáljatok bemenni, mert valamennyiőtök pótló órára lesz ítélve! Igen, vasárnapon!

Majd elfutott kopogva a folyosón.
- Csak azért is be kell mennem... - határoztam kinyitva az ajtót.
- Hun, ne, várj! - állított volna meg Lithuania, bár addigra már mind odabent leskelődtünk belépve...

811 szó.

Ezt is kész! Azta, nőnek itt az izgalmak... Én sem bírtam megőrülés nélkül-

A Nyeh legyen veled!