Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Szakítás

Teltek a napok lasan elérkezet az a nap amit nem szeretem volna átélni. December 20.-a volt az utolsó iskolai nap a hónapban. Suli után Sándoral úgy döntöttünk hogy beülünk valahová ebédelni. El is mentünk. 
-Végre tudunk már egy kicsit együtt lenni. - mondtam
-Igen de valami fontosat akartam mondani.
-Mondcsak.
-Tudod nem jó ez így úgy tűnik Szilvia gyanakszik ránk.
-Mi? Most miről beszélsz?
- Az van hogy talán szüneteltetnünk kéne egy kicsit. -Te most szakítani akarsz?
Ha így van kímélj meg a magyarázkodától.
-Kérlek ércs meg! -mondta és megfogta kezem
-Mit ércsek meg ezen úgy látom már nem vagyok elég jó neked.
-Ne csináld ezt.
-Mit ne csináljak? Te akarsz szakítani velem! -mondam majd felvettem kabátom és fel álltam.
Kérlek most hagy békén. -elhagytam az éttermet.

Haza érkeztem és vártam hogy hívjon de semmi.
Várakozásom közben azon gondolkodtam hogy mit tetem, miert lett ez így? De sajnos válaszokat nem kaptam. 

Eljöt a karácsony de én nem voltam boldog. Hiába az ajándékok nem tudtam őszintén örülni. Csak még mindíg vártam hogy hívjon.
December 30.-a.
Reggel barátnőm Barbi hívására ébredtem 8:45-kor.
- Szia Livy találd ki mi lesz Szilveszterkor!
-Szia. ásítotam majd fojtatam. Na mi?
- Szilveszter este lesz egy hatalmas buli Szonbatba a parkban.
-Ja, és?
-Te velem fogsz jönni és jól fogjuk érezni magunkat. Na mit szólsz?
-Hát nem is tudom. Mi lesz a szüleimmel?
-Mi lenne elkéretszkedel.
-És ha nem engednek?
-Jolvanmár nem kel kifogást keresni majd én meg oldom.
-Mi de mégis hogyan?- kérdeztem
-Meglátod csak legyel kész 11:00 órára.         Na puszi mert mennem kell.
-Szia.       és a beszélgetés befejeződött.
Aznap épp végeztünk a vacsorával és már szedtük le a térítést anyu megszólalt.
-Elmehetsz holnap a Barbival.
-Hogy mi?, Most miről beszélsz?
-A holnap esti buliról. Elmehetsz ha 01:00-kor itthon leszel.
-Köszönöm. -megöleltem és adtam egy puszit arcára.
-Jó de most már meny a szobádba.  
-Jó jó, szép álmokat. 
Felmentem és írtam Barbinak.

Livy: Mégis hogy intézted el?
Mire vissza írt már aludtam. Teljesen ki voltam fáradva lelkileg. A másnap gyorsan el telt és megint a szekrényem előtt  áltam.  Azon gondolkodtam hogy ruhát vagy farmert húzak fel. Végül egy fekete ruhát hoszúszárú csizmával vettem fel.

Ahogy Barbi megígérte 23:00-kor már a bejáratnál vártak. Barbi és még egy számomra ismeretlen fiu.
      Nem volt sok kedvem elmenni de már megígértem Barbinak hogy megyek.
-Sziasztok! De pontosak vagytok -mondtam nevetve
-Hát igyekszünk! -ők is mosolyogtak.     Akkor mehettünk?
-Hát persze. -mondtam és kiléptünk az ajtón.
A szüleim még utánunk kiabáltak: Vigyázzatok magatokra és 1-re haza.
   Én és Barbi hátra ültünk és az út nagy részét át beszélgetük.
-Na és mi van Sándorral?-kérdezte
-Nem tudom. Amióta összevesztünk azóta semmi hír felőle nem ír nem hív de mégsem tudom elfeledni.
-Jaj szegénykém. Na gyere ide egy ölelésre.
Megöleltem barátnőmet majd kérdeztem
-Szerinted ő is ott lesz?
-Nem tudom lehet. De most ne rá gondolj hanem érezük jól magunkat jó?
-Igen.

Mikorra odaértünk már 23:25 volt és már tele voltak emberekel.
Házas társak gyerekekkel, önálló idősebbek és fiatalok de akikből a legtöbben voltak azok a szerelmes párok voltak.
Elvegyültünk a tömegben ismerősöket keresve a tömegben.
Mikorra elérkezett a 23:55 perc hirtelen megpilantotam őt. Sándort. Tekintetünk találkozott. Lasan el indultam felé és ő is így tet.    
-Szia.  -köszöntem neki

-Szia. Mijáratban vagy itt?
-Úr Isten csak ennyit tudsz kérdezni?-kiabáltam át a tömeget
-Sajnálom!
Miközben ezt mondta a többiek el kezdtek visszafelé számolni. 10,9,8,.....3,2,1 boldog új évet!
-Mi de mégis mit sajnnn......
Nem volt időm befejezni a mondatot, mert mire kimondták a ,,boldog új évet" egyszer csak megcsókolt.   Viszonoztam csókját.
Lasan eltolt magától hogy a szemembe nézen.
-Én még mindíg szeretlek -mondta miközben a szemembe könnyeket fedezet fel.
-Mi a baj? 
-Te vagy a bajom!
-Miért?
-Még kérdezed! Azért mert egyszer úgy döntést hogy nem akarsz már többet tudni rólam, Most meg........
-Miért gondolod azt hogy nem vagyok kiváncsi rád?
-Talán mert nem írtál egy szót sem és mégcsak fel se hívtál.
-Eleinte tényleg nem írtam de aztán minden nap írtam és probáltalak hívni.
-Hát én nem kaptam egy üzenetet sem. 
-Márpedig írtam a hét minden egyes napján. Nézd! 
Elővete a telefonját és meg mutata.
-De hiszen ez nem is én vagyok.
-Márpedig a te képeid vannak kirakva.
-Azt látom de mért írtál erre hiszen meg van a telefonszámom is.
- Hívtalak de apukád szólt bele így letettem.
-Akkor most mi lesz?
-Livy én szeretlek nem akarlak elveszíteni. Amióta nem látalak csak rád gondolok. Maragy velem!
-Na és mi lesz az többiekkel  nem tudjuk örökké titkolni.
-Meg oldjuk már csak 6 hónap.
- Jó de én csak 16 vagyok és félek nem tudlak kielégíteni. Ezért javaslom a nyílt kapcsolatot.
-Tessék?   Hogy mi?
-Azt akarom mondani ezel hogy ha netán arra vágy .....
- Kérlek ne fojtasd!
-Jó csak próbáltam megértetni veled hogy nem baj.
- Értem. És most mi lesz?
- Nem tudom nekem nemsokára mennem kell.
-Jó akkor haza viszlek.
- Rendben de szólnom kel Barbinak.
Mikor megláttam Barbit kiáltottam neki.
-Hej Barbiii.
Odamentem hozzá. 
-Boldog új évet. -mondtuk szinte egyszere és meg öleltük egymást.
-Te itt marac még? -kérdeztem.   Mert én már megyek.
-Maradok elébb hívtam fel anyut.
-Ja jó akkor én megyek. -mondtam
-De mégis kivel?
-Vele.- Ránéztem Sándora.
- Rendben. Jó szórakozást majd később írj.
Beszáltam Sándor hófehér Audi jába és el indultunk.
Az út nagyrésze csendben zajlott.   A csendet Sándor törte meg.  Rámnézet és megfogta a kezem. Erre én is felé fordultam.
- Mondtam már hogy mijen szép vagy.
Nem válaszoltam semmit. Csak elmosojodtam.

-Megérkeztünk! -szólaltam meg
Meglát a kocsi feljárón.
-Akkor szia. -úgy tetem mint aki ki akar szállni
Nem akartam igazából kiszállni csak vártam mi lesz a reakciója. És pont azt tette amire számítottam.
Megfogta kezem és vissza rántott.
-Ugye nem gondoltad komojan hogy csak így ithagysz.
- Nem, tényleg nem! Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam.  

-Kösz hogy elhoztál.     Most már tényleg kiszálltam az autóból.  Mivel már mindenki aludt
felmentem a szobámba átöltöztem majd befeküdtem az ágyamba.   Az elmúlt órán gondolkodva  aludtam el. 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro