Teltek a napok lasan elérkezet az a nap amit nem szeretem volna átélni. December 20.-a volt az utolsó iskolai nap a hónapban. Suli után Sándoral úgy döntöttünk hogy beülünk valahová ebédelni. El is mentünk. 
-Végre tudunk már egy kicsit együtt lenni. - mondtam
-Igen de valami fontosat akartam mondani.
-Mondcsak.
-Tudod nem jó ez így úgy tűnik Szilvia gyanakszik ránk.
-Mi? Most miről beszélsz?
- Az van hogy talán szüneteltetnünk kéne egy kicsit. -Te most szakítani akarsz?
Ha így van kímélj meg a magyarázkodától.
-Kérlek ércs meg! -mondta és megfogta kezem
-Mit ércsek meg ezen úgy látom már nem vagyok elég jó neked.
-Ne csináld ezt.
-Mit ne csináljak? Te akarsz szakítani velem! -mondam majd felvettem kabátom és fel álltam.
Kérlek most hagy békén. -elhagytam az éttermet.

Haza érkeztem és vártam hogy hívjon de semmi.
Várakozásom közben azon gondolkodtam hogy mit tetem, miert lett ez így? De sajnos válaszokat nem kaptam. 

Eljöt a karácsony de én nem voltam boldog. Hiába az ajándékok nem tudtam őszintén örülni. Csak még mindíg vártam hogy hívjon.
December 30.-a.
Reggel barátnőm Barbi hívására ébredtem 8:45-kor.
- Szia Livy találd ki mi lesz Szilveszterkor!
-Szia. ásítotam majd fojtatam. Na mi?
- Szilveszter este lesz egy hatalmas buli Szonbatba a parkban.
-Ja, és?
-Te velem fogsz jönni és jól fogjuk érezni magunkat. Na mit szólsz?
-Hát nem is tudom. Mi lesz a szüleimmel?
-Mi lenne elkéretszkedel.
-És ha nem engednek?
-Jolvanmár nem kel kifogást keresni majd én meg oldom.
-Mi de mégis hogyan?- kérdeztem
-Meglátod csak legyel kész 11:00 órára.         Na puszi mert mennem kell.
-Szia.       és a beszélgetés befejeződött.
Aznap épp végeztünk a vacsorával és már szedtük le a térítést anyu megszólalt.
-Elmehetsz holnap a Barbival.
-Hogy mi?, Most miről beszélsz?
-A holnap esti buliról. Elmehetsz ha 01:00-kor itthon leszel.
-Köszönöm. -megöleltem és adtam egy puszit arcára.
-Jó de most már meny a szobádba.  
-Jó jó, szép álmokat. 
Felmentem és írtam Barbinak.

Livy: Mégis hogy intézted el?
Mire vissza írt már aludtam. Teljesen ki voltam fáradva lelkileg. A másnap gyorsan el telt és megint a szekrényem előtt  áltam.  Azon gondolkodtam hogy ruhát vagy farmert húzak fel. Végül egy fekete ruhát hoszúszárú csizmával vettem fel.

Ahogy Barbi megígérte 23:00-kor már a bejáratnál vártak. Barbi és még egy számomra ismeretlen fiu.
      Nem volt sok kedvem elmenni de már megígértem Barbinak hogy megyek.
-Sziasztok! De pontosak vagytok -mondtam nevetve
-Hát igyekszünk! -ők is mosolyogtak.     Akkor mehettünk?
-Hát persze. -mondtam és kiléptünk az ajtón.
A szüleim még utánunk kiabáltak: Vigyázzatok magatokra és 1-re haza.
   Én és Barbi hátra ültünk és az út nagy részét át beszélgetük.
-Na és mi van Sándorral?-kérdezte
-Nem tudom. Amióta összevesztünk azóta semmi hír felőle nem ír nem hív de mégsem tudom elfeledni.
-Jaj szegénykém. Na gyere ide egy ölelésre.
Megöleltem barátnőmet majd kérdeztem
-Szerinted ő is ott lesz?
-Nem tudom lehet. De most ne rá gondolj hanem érezük jól magunkat jó?
-Igen.

Mikorra odaértünk már 23:25 volt és már tele voltak emberekel.
Házas társak gyerekekkel, önálló idősebbek és fiatalok de akikből a legtöbben voltak azok a szerelmes párok voltak.
Elvegyültünk a tömegben ismerősöket keresve a tömegben.
Mikorra elérkezett a 23:55 perc hirtelen megpilantotam őt. Sándort. Tekintetünk találkozott. Lasan el indultam felé és ő is így tet.    
-Szia.  -köszöntem neki

-Szia. Mijáratban vagy itt?
-Úr Isten csak ennyit tudsz kérdezni?-kiabáltam át a tömeget
-Sajnálom!
Miközben ezt mondta a többiek el kezdtek visszafelé számolni. 10,9,8,.....3,2,1 boldog új évet!
-Mi de mégis mit sajnnn......
Nem volt időm befejezni a mondatot, mert mire kimondták a ,,boldog új évet" egyszer csak megcsókolt.   Viszonoztam csókját.
Lasan eltolt magától hogy a szemembe nézen.
-Én még mindíg szeretlek -mondta miközben a szemembe könnyeket fedezet fel.
-Mi a baj? 
-Te vagy a bajom!
-Miért?
-Még kérdezed! Azért mert egyszer úgy döntést hogy nem akarsz már többet tudni rólam, Most meg........
-Miért gondolod azt hogy nem vagyok kiváncsi rád?
-Talán mert nem írtál egy szót sem és mégcsak fel se hívtál.
-Eleinte tényleg nem írtam de aztán minden nap írtam és probáltalak hívni.
-Hát én nem kaptam egy üzenetet sem. 
-Márpedig írtam a hét minden egyes napján. Nézd! 
Elővete a telefonját és meg mutata.
-De hiszen ez nem is én vagyok.
-Márpedig a te képeid vannak kirakva.
-Azt látom de mért írtál erre hiszen meg van a telefonszámom is.
- Hívtalak de apukád szólt bele így letettem.
-Akkor most mi lesz?
-Livy én szeretlek nem akarlak elveszíteni. Amióta nem látalak csak rád gondolok. Maragy velem!
-Na és mi lesz az többiekkel  nem tudjuk örökké titkolni.
-Meg oldjuk már csak 6 hónap.
- Jó de én csak 16 vagyok és félek nem tudlak kielégíteni. Ezért javaslom a nyílt kapcsolatot.
-Tessék?   Hogy mi?
-Azt akarom mondani ezel hogy ha netán arra vágy .....
- Kérlek ne fojtasd!
-Jó csak próbáltam megértetni veled hogy nem baj.
- Értem. És most mi lesz?
- Nem tudom nekem nemsokára mennem kell.
-Jó akkor haza viszlek.
- Rendben de szólnom kel Barbinak.
Mikor megláttam Barbit kiáltottam neki.
-Hej Barbiii.
Odamentem hozzá. 
-Boldog új évet. -mondtuk szinte egyszere és meg öleltük egymást.
-Te itt marac még? -kérdeztem.   Mert én már megyek.
-Maradok elébb hívtam fel anyut.
-Ja jó akkor én megyek. -mondtam
-De mégis kivel?
-Vele.- Ránéztem Sándora.
- Rendben. Jó szórakozást majd később írj.
Beszáltam Sándor hófehér Audi jába és el indultunk.
Az út nagyrésze csendben zajlott.   A csendet Sándor törte meg.  Rámnézet és megfogta a kezem. Erre én is felé fordultam.
- Mondtam már hogy mijen szép vagy.
Nem válaszoltam semmit. Csak elmosojodtam.

-Megérkeztünk! -szólaltam meg
Meglát a kocsi feljárón.
-Akkor szia. -úgy tetem mint aki ki akar szállni
Nem akartam igazából kiszállni csak vártam mi lesz a reakciója. És pont azt tette amire számítottam.
Megfogta kezem és vissza rántott.
-Ugye nem gondoltad komojan hogy csak így ithagysz.
- Nem, tényleg nem! Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam.  

-Kösz hogy elhoztál.     Most már tényleg kiszálltam az autóból.  Mivel már mindenki aludt
felmentem a szobámba átöltöztem majd befeküdtem az ágyamba.   Az elmúlt órán gondolkodva  aludtam el.