Mikor az ágyamon feküdtem eszembe jut ot Sándor. Talán ténleg el kelene mondanom neki az igazat. De nem tudom hogyan.
Gondolataimból a telefonom rezgése zökentet ki.  Üzenetem jött ,ő írt (Sándor). 

Sándor: Szia.      Zavarlak?
Livy: Jó estét. Nem zavar.
Sándor: Akor jó. Kérdezni szeretnék valamit.
Livy:Én is! 
Sándor: És mit?
Livy:Nem tudom hogy hogy kérdezem el.  Bolondnak fog tartani.
Sándor: Ígérem hogy nem foglak.
Livy: Hát amióta csókolóztunk azóta nem tudom elfeledni. És azt szeretném kérdezni hogy maga vajon hogy érzi?
Sándor: Én se tudom elfeledni. Úgy értem nekem is sokat jelentet.
Livy: Igazán?   Már azt hitem hogy bolondnak fog tartani. És maga mit akart kérdezni?
Sándor: Én is ugyanazt akartam kérdezni. Tudom hogy nekünk ez így lehetetlennek tűnik de én úgy érzem kezdelek megledvelni. Vagyis mindigis kedveltelek. Csak nem tudtam hogy, hogy te mit érzel.
Livy: Hát én is kedvelem magát.
Sándor: Szeretnék veled találkozni valamikor ha lehet. Holnap be tudnál jönni Szonbatba?
Livy: Hát még meg kérdem anyut és majd írok.
Sándor: Jó. Adig is aludj jól szép álmokat.
Livy: Magának is.

Feltetem a telefonom tölteni majd hátradöltem ágyamba. A holnapon gondolkodtam. És úgy merültem álomba.
Reggel 09:10 kor ébredtem fel és lementem a konyhába ahol anyu és apu a kávéukat iták. Odamentem houáuk. Megregeliztem és rákérdeztem anyura.
-Anyu elmehetek a Barbival Szonbatba?-hazudtam
-Minek?
-Ajándékokat akarunk venni karácsonyra.
-És mikor jönnétek haza?
Nem tudom arra gondoltam hogy most a 10:10-es buszon mennénk és még nem tudom mikor jönénk haza.
-Jólvan, de értesíts ha van valami. Rendben?
-Igen. Köszike! -mondtam és megpusziltam az arcát.
Felsietem a szobámba hogy írjak Sándornak hogy megyek és elkeztem készülődni. Készülődés közben írtam Barbinak is hogy falazon nekem. Beáltam szekrényem elé és gondolkodtam hogy mitvegyek fel, végül egy barna pólónál és fekete legínit vetem fel. Enyhén kisminkeltem magam és hajamat hagytam leengedve.

Miután elkészültem elindultam a buszhoz.    Mikor megérkeztem Sándor már várt az állomáson. 
Odamentem hozá ő meg megkért hogy száljak be az autójába.
Beszáltunk mind a keten és elkezdte mondani valóját.
-Nos Livy én átgondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy.......
Nem hagytam hogy fojtasa és bele szóltam.
-Még mielőt bármit is monda.
Én. Én magába szeretem. És nem érdekel hogy menyi a korkülönbség. 
-Livy én kerek 20 ével idősebb vagyok.
-Nem érdekel.
-Engem igen. Nem akarom hogy bármit is meg bány.
-Nem baj nem fogja megtudni senki.
-Nem lehet.
-Miért csinálod ezt velem?- kérdeztem s szemem bekönyezet.
-Azt hiszed hogy nekem nem fáj hogy nem vagy enyém, hogy nem csókolhatlak meg? 
-Mi tartsa vissza?-kérdeztem és felé hajoltam.
-Sajnálom de nem lehet. Ha egyszer találsz valakit aki korodbeli nekem az nagyon fájna. Nem engedhetem meg magamnak hogy beléd szeresek.
-Aha értem. Semmi baj akor maradj itt és éld a tökéletes életed amiben semmi örömöd nincs. Gyáva vagy nem értem mit keresek még itt. -kiszáltam az autóból és rá csaptam az ajtót. 

-Livy várj!
Nem figyeltem rá csak mentem tovább közbe a könyeimet töröltem le.
Mire már úgy 10 méter e voltam az autó tól éreztem hogy valaki hirtelen megfogja a kezem, s megfordultam és ő állt ott.
-Mit akar még?-kérdeztem
-Téged!
Szorosan magához húzott és megcsókolt.
Csókunkban minden érzelem benne volt.
-Nem akarlak elengedni. -lasan a fülembe súgta.
-Én se.     Szeretlek.
-Én is. Szeretlek. - mondta és újra meg csókolt

Még egy kicsit beszélgetünk majd el indultunk ajándékokat vásárolni.
Megérkeztünk a vásárló központba s tépelődtünk hogy vajon mit vehetnék szüleimnek.
Mikorra mindent megvetünk elmentünk Sándor lakására. Ott voltunk egy kicsit beszélgetünk egymás életéről.  Annyi mindent meg tutam róla. Jól megvoltunk amíg egyszer csak kopogtattak.
-Nyitom!  -mondta Sándor és megkért hogy menjek be a hálószobájába.
-Meny be oda gyorsan!
Kinyitotta az ajtót de nem engedte be a lakásba.
-Szia Szilvia. Mi járatban vagy itt?- kérdezte Sándor meglepeten
-Szia. Csak elhoztam neked a borítékjaidat amit az iskolában hagytál.
-Kösz hogy elhoztad.  Még valami?
-Semmi több csak enyi így megyek is.
-Jó, szia.
-Szia.     Várj van nálad valaki? -benéz és utal a táskámra
-Nem nincs, miért?
-Ott a széken egy női táska van.    Titkolsz előlem valamit?
-Nem dehogy is az az egyik diákomé. -valaszolta.  Jó de most mennem kell mert épp főzök. Szia !
-Szia. Majd hétfőn az iskolában találkozunk.
-Jó. 
  Erre bezárta az ajtót.

-Livy mere vagy most már elől jöhetsz.
-Keres meg! -mondtam
-Jól van. Megyek!     
El indult a háló felé ahol már a bejáratnál az ajtó melett vártam rá. Mikor belépet én lasan hátához mentem és átkaroltam.
- Meg vagy - mondtam nevetve.
-De hiszen én kerestelek.
-Tudom!
Megfordult és felkapott megcsókolt majd letet az ágyra és felém mászott.
Lassan végig csókolt a nyakamtól egész a számig.
-Én még nem állok arra készen. -mondtam de közben élveztem csókját.
Épp meg szólalt volna de telefonom meg előzte és elkezdet idegesítően csörögni.
Fel állt és megnézte az időt.
-Úgylátom ideje menned. - mondta sajnálkozó arcal
-Még nem akorok.
-Én se akarom hogy el meny de sajnos muszáj lesz.
-Tudom nem akarom hogy bárki gyanút fogjon.
Felvettem kabátomat és cipőmet majd elbúcsúztam.
-Szia.     mondtam és adtam egy puszit arcára.
-Szia. De ne vigyelek inkább el?
-Az jó volna de nem lehet.

Miután el mentem azonal az állomásra sietem.
Haza érkeztem és gyorsan felvitem az ajándékokat a szobámba.
Ledőltem ágyamra és végig gondoltam a napot. Közben el is aludtam.
Felébredtem állmomból 23:15-kor. Zuhanyoztam átöltöztem pizsibe  majd lementem enni mert még nem vacsiztam. 
Vissza mentem maj azonnal el is aludtam.