- Köszöntelek titeket a Roxfortban! - szólt zengő hangon Dumbledore. A nagyterem fokozatosan csendesedett el, mindenkinek volt valami fontos megbeszélnivalója a szomszédjával vagy a szemben ülővel, elvégre ez volt az első este a nyári szünet után, ami - úgy tűnik - az összes diáknak eseménydúsra sikerült.
- És Krum Vronszkij-műbukása! - lelkendezett Fred, továbbra is a Világkupadöntőt témában tartva.
- Valami fenomenális volt! Látnod kellett volna!
- Igen, sajnálom, hogy nem mehettem el...- bólintottam szórakozottan, és újra Hermione felé fordultam, aki épp most tudta meg, hogy a vacsorát házimanók főzték.
- Ez egyenesen felháborító! Kizsákmányolt rabszolgák főztjét eszed, Anne! - mutatott a félig megevett gyümölcslepényre a tányéromon - Téged ez nem zavar?!
Kis híjján kicsúszott a számon egy "Bocsi, éhes voltam", de Hermione pillantását elnézve inkább csendben maradtam, és hagytam, hogy Ron beszélje le a sztrájkszervezésről.
Dumbledore nem folytatta, türelmesen megvárta a majdnem teljes némaságot, s csak azután kezdett mondandójába:
- Először is szeretném átadni nektek Frics úr üzenetét: e tanévtől fogva tiltott tárgy a fogas frizbi, a jajgató jojó, a perpetuum bumeráng... - sorolta az igazgató. Fred és George sokatmondóan összenéztek. Ajajj.
- ...és emellett szomorú kötelességem közölni veletek, hogy idén elmarad a házi kviddicsbajnokság.
- Hogy mi van? - fordultam újra a tanári asztal és Dumbledore felé. A diákseregen végigfutott egyfajta elégedetlen moraj. Többen kiabáltak, verték az asztalt és keresetlen szavakat vágtak az iskolavezetőség fejéhez. 

Dumbledore szája azonban nagyon gyanúsan felfelé görbült. Csitítóan kitárta két karját, ám a diákok felháborodott zsibongása csak akkor kezdett elülni, amikor újra megszólalt.
- Idén a Roxfort ad helyet egy olyan rendezvénynek, ami mindenért kárpótol majd benneteket.

- Be akarok nevezni! - jelentette ki csillogó szemmel Nóri, és lehuppant az ágyára.
- Teljesen elment az eszed? - magyarázott Hermione, és egy pálcalendítéssel újabb könyvet küldött a polcra, a többi mellé - Nem hallottad Dumbledore-t? Többen meghaltak már a tusa alatt!
- Jó, de az már régen volt. Akkor is megéri nevezni. Gondolj bele! Mekkora szenzáció! Az egész ország rólam beszélne! - álmodozott Nóri.
Csak fél füllel hallgattam a beszélgetést, figyelmem nagyobb részét a kupadöntő prospektusának szenteltem, amit Fred adott kölcsön. Igaza volt, tényleg elképesztő  Krum mutatványa, percekig csak bámultam a mozgó fotót, és figyeltem a repkedő kviddicsjátékosokat.
Ginny elmélyülten tépkedte az átlátszó celluxcsíkokat, és újabb Hollyhood-i Hárpiák posztert ragasztott a falra.
- ...és amúgy is csak nagykorúak lehetnek Bajnokok. - fejezte be monológját Hermione, és látod-megint-igazam-van pillantást küldött Nóri felé. Az színpadiasan hátravetette szőke hajfürtjeit, és állát felszegve bizonygatta, hogy majd meggyőzi a bírót. Mondjuk, ez még sikerülhet is neki, elvégre Nóra az egyik legszebb lány az egész suliban. És ez már több fiúnak is feltűnt.

- Ugyan már! Pártatlan bíró, emlékszel? - Hermione kicsit begurult, hogy Nóri nem fogadta el az érveit. Első este, első veszekedés. Ne már. 

A két lány természetesen folytatta a vitát, és negyed óra múlva már nagyon elegem lett Hermione kioktató stílusából és Nóri idegesítő makacsságából, na meg a kiabálásból, úgyhogy szó nélklül kislisszoltam a szobaajtón, és lementem a klubhelyiségbe. 

  A tűz szokás szerint vidáman lobogott a kandallóban, a vörös bársony-, és bőrfotelek hívogatóan terpeszkedtek a puha szőnyegen, ám a dohányzóasztalon nem hevertek félig, vagy teljesen teleírt pergamentekercsek. Összességében a klubhelyiség hiába volt olyan otthonos, hisz pillanatnyilag kongott az ürességtől. A griffendélesek mind a hálókörleteikben és a szobáikban pakolásztak, beszélgettek vagy aludtak, ugyanis a falióra szerint rég elmúlt fél tíz. Valahogy nem volt kedvem beülni egy fotelbe, és bámulni a falat, szóval úgy döntöttem, járok egyet. Csak az volt a probléma, hogy tiltja a házirend a takarodó utáni mászkálást a kastélyban, és Fricsnek, meg Mindentlátó Mrs Norrisnak-az öreg macskájának-köszönhetően könnyen megüthetem a bokámat egy-egy ilyesfajta kiruccanás alkalmával.

  A griffendélesek körében legendák szóltak Potter láthatatlanná tévő köpenyéről, meg az elvarázsolt térképéről, és én mindezt nagyon irigyeltem tőle, hisz e tárgyak jelentősen megkönnyítik a házirend megszegését. Ne értsetek félre, én eredetileg legalább annyira szabálykövető egyén voltam, mint Hermione. Ám amikor a Roxfortba kerültem, és másodikban majdnem meghaltam a Titkok Kamrája és a baziliszkusz miatt, rájöttem, hogy ha görcsösen követem a szabályokat, soha nem fogom megdönteni a korlátaimat, és soha nem fogok teljes életet élni. Ugyanis nekem minden vágyam, hogy a lehető legtöbbet kihozzam az életemből, hogy a lehető legtöbbmindent kipróbáljak és a lehető legtöbb dolgot megtanuljak, amit csak lehet. Azzal, hogy a Roxfortban tanulok, megtettem az első, és egyben talán legfontosabb lépést a célom elérésében, és ha itt vagyok, ki is használom. Jól tanulok, és persze csínyeket is elkövetek, hisz ez hozzátartozik a fiatalsághoz. Először feszengtem, amikor áthágtam egy-két szabályt, ám harmadikban már a legfőbb tevékenységeim közé lehetett sorolni az éjszakai kóborlást.

  Nagy levegőtt vettem, és kimásztam a portrélyukon. A folyosó sötét volt és sokkal hűvösebb, mint a Griffendél klubhelyisége, ki is rázott a hideg. Úgy döntöttem, jobbra fordulok, és sétálok pár emeletet, aztán visszajövök, s lefekszem aludni, mintha mi se történt volna. Elindultam hát a folyosón, a lépteim egy-egy robbanásra emlékeztettek a kastélyra szállt csöndben. A papucsom nagy volt rám, így csoszogtam, bár azt akkor is szoktam, ha a lábbelim teljesen normál méretű. A pálcám a pizsamanadrágom zsebében lapult, kitapogattam, és rászorítottam a kezem. Így valahogy nagyobb biztonságban éreztem magam.
Fél óra csoszogás és nézelődés után már fogalmam sem volt, hol vagyok, csak azt tudtam, hogy távol a Griffendél-toronytól. Tájékozódásban nem vagyok a toppon, sajnos, és e hiányosságomnak ilyenkor iszom meg leginkább a levét. Na mindegy, gondoltam magamban, csak visszatalálok valahogy, ha más nem, segítséget kérek a festményektől.
Egyszercsak zajt hallottam a folyosó másik vége felől. Mintha egy páncél ferborult volna. Összerezzentem, és ösztönösen a pálcám után nyúltam.
- Hóborc, Hóborc, már az első este sincs nyugtod? - szólt egy recsegő hang valahonnan a hátam mögül, a folyosó másik végéről. Frics itt van, vágott át az agyamon, gratulálok, Anna, most véged. Kicsapnak, és mehetsz haza a muglik közé.
Frics még nálam is hangosabban  csoszogott, pontosan tudtam, milyen távol lehet tőlem, és csak álltam, ledermedve. Végül elszántam magam, és a lehető leghalkabban indultam meg előre, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy nemsokára Hóborc, a kopogószellem karjaiban találom magam.
- Gyere ide, te fránya teremtés, te! Ha már most se hagysz nekünk békét, mi lesz később? - brekegte a gondnok, én meg gyorsítottam a lépteimen. A vaksötétben az orromig sem láttam, és gondolatban átkoztam magam, amiért annyi eszem nem volt, hogy legalább a szemüvegem vegyem fel, mielőtt elindulok. Szinte már kocogtam, olyan gyorsan szedtem a lábaim, és próbáltam halk lenni. Frics még nem vett észre, túl messze voltam tőle, és a lámpájának fénye sem ért el idáig. Megmenekültél, gondoltam megkönnyebbülve. És ekkor beleütköztem a folyosót lezáró falba. Elég nagy csattanás lehetett, ugyanis Frics felkapta a fejét.
- Mi volt ez? Te is hallottad, Mrs Norris?
Csillagokat láttam a homlokomba hasító fájdalomtól, és megtántorottam. A gondnok egyre közelebb ért, tudtam, hogy már észrevett, és áldottam az eget, amiért a hajam az arcomba lógva eltakarta azt.
Újabb páncélcsörgés. Frics megpördült a tegelye körül, engem meg valaki karon ragadott, és berántott a folyosó oldalsó falát fedő falikárpit mögé.
- Úristen! - sikoltottam fel ijedségemben, ám egy tenyér a számra tapadt.
- Psssszt! - suttogta a megmentőm, és belém villámként hasított a felismerés.

Az év első éjszakája, első kiruccanása, és első alkalma, hogy kettesben(vagyis talán hármasban) legyek Potterrel.
Ne már.

Sziijjasztook!
0:17, Anna nem tud aludni, ezért befejezi a részt. És majdnem kiugrik a bőréből, ugyanis 2K megtekintéééééss!!!! Jééééjjj!! Ti vagytok a legjobbak!! Tudom még az 1K-s plusz résszel is lógok nektek, de még annyira az elején vagyunk a történetnek, hogy ezt egy kicsit későbbre halasztom, amikor már lesz is miről ìrni azt a különkiadás-szerűséget.
Na ennyi lettem volna mára(már vasárnap van xd), továbbra is imádok mindenkit meg láv van meg minden.💓💓💓 De most már megyek aludni mert mindjárt kiesik a szemgolyóm!👀👀
Puszi
Annus