- Hát te meg hogy kerülsz ide!? - fakadtam ki a pillanatnyi letaglózottság után. Ron csak kérdőn forgatta a szemeit, és akkor eszméltem, hogy magyarul beszélek. Ám mielőtt angolul elismételtem volna az előbbi mondatot, az ajtóban megjelent egy ismerős szőke lobonc, egy szintén ismerős visítás kíséretében.

- ANNÁM!!!!- ugrott a nyakamba Nóri.

- NÓCIIIII!!!!- viszonoztam sipítva az ölelést. Az ijedséget és a meglepetést öröm váltotta fel a szívemben, ahogy megpillantottam rég nem látott barátnőmet.
- Dehát...te...itt...hogy??- makogtam, mire Nóri csak mosolygott. De mielőtt belekezdett volna a mesébe, a bejárati ajtó újra kitárult, és egy újabb ismerős arc jelent meg, méghozzá kissé viseletes, lila csillagokkal díszített talárban.
- Szervusztok gyerekek!
- Jó estét, Mr Weasley!- mosolyogtam a varázslóra. Arthur Weasley-vel tavaly találkoztam először, amikor Ginny meghívott minket vendégségbe. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire összetartóak a Weasley-k, és hogy mennyire szeretik egymást. Mindig is nagy családra vágytam, de nekem csak egy kissé makacs és nem túl közlékeny húg jutott. 

A következő 10 percben több dolog is történt: Mr Weasley meglátta a sóbálvánnyá dermesztett Ront(nem igazán volt boldog), Kata nagyon megijedt amikor a mosdó felé jövet megpillantotta a díszes társaságot(úgy tűnik, nincs hozzászokva az éjjel kettőkor érkező vendégekhez), és muszáj volt emléktörő bűbájt szórni az öreg szomszédasszonyra, Mrs Roberts-re, mert Ginny véletlenül leejtette Nóri ládáját, kalitkáját és seprűjét a szomszéd ház tetjére. Szegény asszony kisebb szívrohamot kapott, amikor az éjszaka közepén egy verdeső galamb és Nóra másfél kilós neszesszere a fejére esett.

  Mr Weasley viszont teljesen fellelkesült a 90%-ban mugli lakás és a 100%-ban mugli nagynéném láttán.

- És mondja, a televízió is villásdugóval működik? Vagy benzinnel mint az autómobilok? - kérdezte nagy hozzáértéssel. Kata csak nevetett rajta, és megkínálta kávéval.  

Én alig hittem el, hogy a fél Weasley-család elkísérte Nórit ide. Eredetileg úgy terveztük, hogy a barátnőm a családjával látogat meg minket és ő itt is alszik egészen a Roxfort-expressz indulásáig, de a szülei végül lemondták. Nagyon el voltunk keseredve, de Nóri ajánlkozott, hogy majd eljön egyedül. Ezt pedig a magyar mágiaügyi miniszter nem engedte(fogadott lányaként szeret minket),  mondván hogy túl veszélyes, és levelet írt Dumbledore-nak, hogy küldjön valakit a minisztériumból, aki vigyáz Nórára. Végül a barátnőm öt napot töltött az Odúban(egyébként is tervezte hogy meglátogatja Ginnyt), ma délután pedig elindultak ide.

- Apa nem akart zsupszkulcsot kérni csak ezért, és két hete, amikor Harryt hoztuk el a mugliktól, kis "baleset" történt a Hop-hálózat használata közben, maradt a seprű. - magyarázta Ginny az étkezőasztalnál. 

- Konkrétan befalazták a kandallót.- világosított fel Ron.

- De most nem ez a lényeg.- vette vissza a szót Ginny - Hanem hogy anya eredetileg csak apát akarta elengedni Norával, de nyilván én is el akartam jönni. Az ikrek téged akartak meglátogatni, de anya hallani sem akart a dologról, mert amikor Harryhez mentek, megetettek valami hülye cukrot a mugli fiúval, akinek két méteresre nőtt tőle a nyelve. - kuncogott. Ahogy elképzeltem szegény gyereket egy vöröslő anakondához hasonló valamivel a szájában, nekem is nevetnem kellett. 

- Ronhoz Nora ragaszkodott...-folytatta a lány szemforgatva, mire újra kacagásban törtünk ki. Nóri évek óta odavan Ronért. 

- Az Odú meg nem itt van, még seprűvel sem.- bólogattam arra a kérdésre, hogy miért éjjel kettőkor estek be hozzánk. Így visszagondolva elég ostobának tartottam magam amiért annyira megijedtem Rontól. Peter egykettőre kimagyarázott engem Mr Weasley-nek, és ha kell, a Winzengamot előtt is így tenne, dehát na. Én csináltam a hülyeséget(tegyük hozzá, amolyan igazi elefánt a porcelánboltban fajta lennék, és nem is vagyok rá túl büszke), és elég rosszul érzem magam miatta. 

Ron, Ginny és Mr Weasley nálunk töltötték az éjszakát. Mr Weasley a nappaliban aludt, Ginny velem és Nórival a vendégszobában, Ron pedig a folyosón(Nóra ragaszkodott hozzá, hogy velünk egy szobában aludjon a fiú is, de- a Ginny és az én hatásomra- csak a folyosó maradt neki). 

Este nagyjából fél négy körül tértünk nyugovóra, és ennek következtében Katán kívül mindenki fél 11-kor kelt. Ginnyvel kómásan botorkáltunk le a lépcsőn, követve a friss rántotta illatát. Meglepetésemre nem csak a nagynéném sürgött forgott a konyhában, hanem Nóra is. 

- Jó reggelt!- köszönt fülig érő mosollyal, kezében egy tál apróra vágott paradicsommal. A haját hibátlan copfba fogta, a derekán pöttyös kötényt viselt és a fehét ingét két gombbal lejjebb gombolta be. Ginnyvel jelentősségteljesen egymásra néztünk, miközben lezuttyantunk az asztalhoz, és beszívtuk a reggeli mennyei illatát.
Ron körülbelül 15 perccel később, kómás ábrázattal, égnek álló vörös tincsekkel, egy szál póló-alsónadrágban támolygott lefelé a konyhába.
-Jó...reggelt- ásította, és lassított felvételben kihúzta az ebédlőgarnitúra egyik fenyőszékét. Leült, felemelte a fejét, és a szeme megakadt Nóra csinos alakján(vagyis inkább a dekoltázsán, amiből a lány a kelleténél egy lehelletnyivel többet mutatott). A fiú rögtön nem tűnt olyan fáradtnak, ahogy kiguvadt szemekkel, pislogás nélkül bámulta a lányt.
-Csukd be a szád, Ron!-figyelmeztette a húga, mire mindketten hatalmas vihogásban törtünk ki, Ron meg elpirult, és a nap további részében megpróbálta kevésbé feltűnően fixírozni Nórit.

Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Hát, ma kiderült, hogy fülgyulladásom van, és egész hétre kiírt az orvos. Így viszont temérdek és mégtöbb időm lesz írni nektek😄😄😄
Szóval ez volt a 6. rész, most már kezd majd jobban beindulni a sztori, és feltűnnek az ismerős szereplők is. A plusz részt még nem tudom, miről fogom írni nektek, lehet hogy Nóra és Ron korábbi kapcsolatáról, vagy Kata és Peter esküvőjéről, vagy valami teljesen másról.
Remélem tetszett ez a rész a Potterhead Báránykáimnak😉😙
Annus💜💜💜