Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

10. fejezet

- Professzor úr! - nyújtottam fel a kezem a bájitaltan óra vége felé - professzor úr, ezt nézze!
Piton kifejezéstelen arccal indult meg a padom irányába. Büszke vigyorom a fülemig ért, ahogy a tanár belepillantott az üstömbe. Az álomkór-főzet sötétkék párafelhőkkel gőzölgött, és ahogy Piton beleszagolt, rögtön laposabbak lettek a pillantásai.
Alaposan kihúztam magam, ugyanis a főzet láthatóan tökéletes lett, akár húsz pontot is szerezhetek vele a házamnak. A tanár szeme azonban továbbra is a jól megszokott fölényes közönyt tükrözte, mint általában, és mosolyra sem húzódott a szája. Az üstöm mellé nyúlt, és felemelt egy sütőtöklétől és tatuepétől pecsétes, a gerincénél elszakadt könyvet.
- Lám, lám - mosolyodott el gúnyosan Piton - milyen érdekes! Miss Lackwood a kviddicsről olvasgat az órámon.
A magasba emelte a könyvet, és felmutatta a borítót: A kviddics évszázadai.
Az eddig mellettem furunkulagyökeret aprító Potter fülig vörösödött. Piton azonban élvezkedve folytatta.
- És úgy tűnik, Lackwood, nem igazán vigyáz a könyvére. Ami ráadásul - felütötte a borítót - az iskola könyvtárához tartozik. Húsz pont a Griffendéltől, a Roxfort tulajdonának rongálásáért.
Dühösen forgattam a szemem, ami véletlenül Potterre tévedt. Megpróbáltam neki megüzenni, hogy a számtalan mugli krimisorozatnak köszönhetően válogatott módszerekkel tudok gyilkolni, és ezek közül többet is rajta szándékozok tesztelni.
Ám a Mardekár házvezető tanára még nem fejezte be.
- Tíz pont szintén a Griffendéltől, mert Lackwood nem figyelt az órámon, illetve további tizenöt pont, a szabályok megszegéséért-tanórára nem hozunk könyvtári könyvet. - s mint aki dolgát jól végezte, sarkon fordult, és visszalépett a katedrájára. Fülig pirultam a dühtől, és az engem ért igazságtalanságtól, és próbáltam magamba fojtani a kiabálást.
- Na de Piton professzor úr! - sajnos nem sikerült. Hisztérikus hangnemben szakadt ki belőlem az előbbi mondat, és a kelleténél kicsit hangosabban. Piton persze megfordult, és dühösen odavetette:
- Két hét büntetőmunka. Most pedig csönd legyen! - gyilkolt le hideg pillantásával.
Annyira csalódott voltam, és annyira mérges a még mindig csak lapító Potterre, aki miatt ez az egész igazságtalanság ért engem, hogy lecsordult egy könnycsepp az arcomon.

Felpattant a szemem. Ijedten vettem tudomásul, hogy ismeretlen helyen fekszem. Mocorogni kezdtem. A hátam és a nyakam reccsent egyet. Próbáltam megfordulni, de csak annyit értem el, hogy lepottyantam a kanapéról. Felszisszentem fájdalmamban, és hiába nem szokásom káromkodni, mégis kicsúszott a számon néhány nyomdafestéket nem tűrő szó. A takaróba burkolózva alig tudtam megmozdulni, úgy festhettem, mint egy óriási posztóhernyó.
- Ki káromkodik az éjszaka közepén, amikor holnap suli?! - támolygott le a lépcsőn Nóri. Két öklével szemeit törölgette, és macis manusz volt a lábán.
- Te jó ég, már fél nyolc van! - idegeskedett Hermione, és közvetlenül Nóri mögött lerobogott a klubhelyiségbe. Göndör fürtjei a szokottnál is több felé álltak, de már az iskolai talárt viselte.
- Már megint felfedező expedíció? - konstantálta Nóri a nagy, lila táskákat vizslatva a szemeim alatt.
- De még milyen! Majd később mesélek, de most inkább megmosakszom, hátha felébredek. - indultam a szobánkba. Nem akartam így lerázni a barátnőmet, de Potterrel sem akartam találkozni. A tegnap este és az álmom után meg főleg nem.
Még egyetlen egyszer sem jött vissza az a nap álomképként, de én tisztán emlékszem rá. Akkor fogadtam bosszút Potter ellen. Ez a bosszúhadjárat annyiban ki is merült volna, hogy másnap beszólok neki, de arra nem számítottam, hogy vissza is fog szólni. És megindult a lavina: azóta a nap óta(ami másodikban történt), úgy teszünk keresztbe a másiknak, ahogy csak tudunk. Ebben én is hibás vagyok, meg ő is, de sajnos egyikünk büszkesége se engedi, hogy bocsánatot kérjünk. De akkor mire is véljem a tegnap éjszakát? Hermionétől fölösleges megkérdezni, elfogult ebben a témában, hogy Potternél szentebb ember nincs a földön és én vagyok a hibás. Ginny úgyszintén, nem túl előnyös számomra, hogy tisztára bele van esve Potterbe. Nóri meg jó ha egy mondatot váltott vele egész életében. Sajnos ebben a kérdésben magamra maradtam.
  A mosdóba érve megnyitottam a csapot, engedtem egy kis vizet a tenyerembe, és lefröcsköltem vele az arcom. A jéghideg víz tényleg felfrissített egy kicsit, és azon kezdtem gondolkodni, hogy mit is vegyek fel. Aztán eszembe jutott, hogy ez a Roxfort, és egyentalárt kell hordani, amit nem annyira szeretek, mert kinyújtani elég bonyolult benne a kezemet, és a griffendéles nyakkendő kidörzsöli a nyakam.
Gyorsan fogat mostam, és indultam öltözködni.
Nyolc órakor összefogtam a hajam a szokásos lófarokba, az orromra illesztettem a szemüvegem, és indultam reggelizni.
A Nagyterem zsongott a rengeteg diáktól, mindenki most jött le enni, szóval még időben vagyok. Lehuppantam a Griffendél asztalánál Ginny mellé, a tányéromon megjelent a sült szalonna lágytojással.
- Hol voltál éjszaka? - kérdezte Ginny. Nórival jelentősségteljes pillantást váltottunk.
- Csak a szokásos...khm..kiruccanás - vigyorogtam ártatlanul, és elkezdtem hámozni a tojást. Ginny furán bámult rám, amit én nem igazán tudtam mire vélni, aztán felvilágosított, hogy a lágytojást nem hámozzuk meg, hanem késsel levágjuk a tetejét. Hupsz.

- Begyűjtjük a gennyet? - kérdezte undorodva Seamus Finnigan a kettes számú üvegházban, gyógynövénytan órán. A vörös pattanásokkal borított furunkulák tényleg nem festettek túl gusztusosan, Nóri az orrát is befogta mellettem.
- Bizony, bizony, nagyon értékes anyag! Kezdjetek hozzá! - tapsikolt lelkesen Bimba, és a kezünkbe nyomott egy-egy fiolát és gumikesztyűt.
Grimaszolva kezdtem nyomkodni a visszataszító keléseket a varázsnövények testén, és belefogtam a tegnap éjszakáról szóló mesémbe, amit Nóri érdeklődve hallgatott.

Sziasztok!
Itt van a rész, meghoztam, még viszonylag időben.😄 Remélem, elnyerte a tetszéseteket, és ha valami kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg kommentben.
Jogosan mondhatjátok, hogy Harry nem hagyta volna, hogy miatta büntessenek meg valakit, de majd meglátjátok, ez nem ilyen egyszerű.😉
Remélem, tetszett a rész.😊
Puszi😘
Annus

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro