Minho nem ment vissza többet a házba, ahol felnőtt. Jisungéknál maradt egy darabig, és már a végzős éve alatt elkezdett dolgozni, hogy minél hamarabb összeszedje a pénzt egy saját lakásra. Jis is elég hamar becsatlakozott ebbe a tervbe, és több, mint négy év után a kemény munkájuk kifizetődött: sikerült venniük egy kis lakást a városban, ahová kettesben beköltöztek. Nemsokra rá Minho kapott egy fizetésemelést, így az anyagi helyzetük stabilizálódott. Ennek hála Jisung végre felvételizhetett, sőt, be is került álmai főiskolájának zene szakára. 

- Minnie! - Jis annyira izgatott és felpörgött volt, hogy szinte berobbant az ajtójukon, és egyből az idősebb nyakába vetette magát, aki két másodperccel ezelőttig a konyhaasztálnál dolgozott a laptopján. 

- Sungie, édesem, milyen volt az első napod a fősulin? - érdeklődött Minho széles mosollyal az arcán, és rövid csókot adott szerelmének. 

- Király, annyi minden mesélni valóm van! De előbb: nézd, kikkel találkoztam! - mutatott a kisebb az ajtó felé, mire Min átlesett a vállai fölött a bejárathoz, és egyből elkerekedett a szeme, amikor meglátta őket. 

Ugyanis nem más, mint Chan és Changbin álltak a küszöbön, kissé feszengve, hiszen utoljára az érettségin találkoztak a Minsung párossal. Az évek alatt a két srác alig változott, Channak még mindig szőkén, Changbinnak pedig feketén ragyogtak a göndör fürtjei. Az egyetlen különbség talán, hogy mindketten izmosabbak lettek, és valamelyest érettebbek is a gimis önmagukhoz képest. Ez utóbbiról azonban Minhonak saját magának kellett megbizonyosodnia. 

- Váó, micsoda meglepetés... Szia Chan! - köszöntötte Min a legidősebbet. 

- Én nem kapok sziát? - kérdezte Bin sértődött hangon, mire Minho végigmérte azzal a mindent átható tekintetével. 

- Csak ha megígéred, hogy a jövőben megkímélsz majd a kedves beszólásaidtól - jelentette ki. 

- Még mindig azokon rugózol? Ugyan már, azóta benőtt a fejem lágya, felnőttem! Nem vagyok olyan tökfej, mint annó. Igaz, Chris? - fordult Changbin a barátjához megerősítésként. 

- Chris? - előzte meg a szőkét Min. 

- Ja, igen, az a valódi nevem, de leginkább csak a hozzám közel állók hívnak így - legyintett Chan, mint aki nem akar belemenni. - De amúgy Binnienek igaza van, évről évre egyre kedvesebb és aranyosabb lesz - értett egyet az alacsonyabbal, és egy cuki mosoly kíséretében hátulról átölelte, mire Bin elfintorodott a hirtelen érzelemnyilvánítás miatt, de semmi pénzért nem húzódott volna el. 

A jelenet közben Minho szeme ide-oda járt köztük, mint egy pingpong meccsen, majd egyenesen rákérdezett: 

- Ti együtt vagytok? 

Erre azok ketten gyorsan elengedték egymást, és egyből tiltakozni kezdtek. 

- Nem, dehogy! 

- Nem, nem, mégis miből gondoltad ezt? 

- Csak úgy eszembe jutott. Megérzés - vonta meg a vállát Min, majd elindult lecsillapítani a párját, aki ezalatt föl-le rohangált a házban, és háromszor már majdnem hasra esett a saját lábában. 

Mint később kiderült, Jisung a suliban futott össze a két másikkal, akik ugyanúgy zene szakosak voltak, mint ő. Egyből megörült neki, hogy ismerősökkel találkozott az amúgy ismeretlen helyen, ezért az egész napot velük töltötte. És a következő hónapokban a tanórái többségét is. 

Ugyan az idősebbek gimi után is kapcsolatban maradtak, tehát szorosabb volt a viszony köztük, Jis hamar beilleszkedett, sőt, igazából jobban, mint annak idején. Gyorsan trió lett belőlük, és egyre több időt kezdtek el együtt tölteni az iskolán kívül is, főleg akkor, amikor dalokat írtak együtt. 

Minho az elején természetesen féltékeny volt, de ez szinte teljesen eltűnt, ahogy újra megismerte a két bodrihajú srácot. Főleg, mert Jisung mindig tett róla, hogy a kedvese érezze, páratlanul különleges a számára. De az is szerepet játszott, hogy Minho továbbra is úgy gondolta, Chan és Changbin között van valami. Már shippelte is őket, és sokszor csak Binchanként hivatkozott rájuk. 

- Tuti melegek mind a ketten - magyarázta Jisungienak egyik este, miután a barátaik elmentek. 

- Biztos? - Sung kételkedett. - Pedig Changbin mindig is erősen hangoztatta, hogy ő hetero... 

- Pont az ilyenek mindig a legmelegebbek - somolygott Min. - Chan meg... Úgy néz néha Binre, mint én szoktam rád, szerintem ez eleget mond. 

- Hmm, hogyan is szoktál rám nézni? - incselkedett Jis, és a párja nyakába akasztotta a kezeit. 

- Pont így - Minho a derekánál megragadta a szeremét, fölültette a konyhapultra, és szenvedélyesen megcsókolta. 

Sorry, ez most ilyen rövidebb lett TT Amúgy lehet, hogy a hátralévő részek már lehet nem lesznek annyira hosszúak, mint az előzők, nem tudom... Nincs olyan részletes tervem arra, hogy mi fog történni, mint a korábbi fejezetekhez, de azért még lesz itt mit mesélni! 

Amúgy most jöttem rá, hogy kerek egy hónapja kezdtem el írni ezt a sztorit.... Eddig asszem ez a leghosszabb ideig futó projektem!