- Szerintem inkább forduljunk vissza - Jisung már a mondat közben megpördült a járdán, és el is indult volna az ellenkező irányba, ha a párja nem ragadja meg a karját. 

- Édesem, te akartál bemutatni a családodnak - mondta Minho mosolyogva, és megölelte őt. 

- Igeeennn, csak izé... ideges vagyok - motyogta Jis lehajtott fejjel a betonnak, miközben az ujjaival malmozott. 

- Homofóbok talán a nagyszüleid? 

- Nem, legalábbis nem hiszem... 

- Akkor minden rendben lesz. Én végig ott állok majd melletted, jó Sungie? - Minho megemelte a kisebb arcát az állánál fogva, és egy apró puszit adott a szájára. 

- Köszönöm Minnie - ölelte meg Jis a szerelmét, majd kézen fogva kezdtek sétálni az eredeti úti céljuk felé. - De... - Jisung megint megtorpant. - Te nem tudod, hogyan nőttem fel, arról még nem igen meséltem. A szüleim autóbalesetben haltak meg, amikor hét voltam, utána anya szülei fogadtak be minket a húgommal. És a helyzet az... 

- Addig közbe azért menjünk - indítványozta az idősebb. Jisung bólintott, és ismét elindultak. 

- Szóval a helyzet az, hogy a mamának anya volt az egyetlen gyereke, és végtelenül ragaszkodott hozzá. Mióta ő meghalt, a mama még a széltől is óv minket Leeseo-val, és többnyire elég szigorú. Már-már idegesítően szigorú. Tudom, hogy csak aggódik értünk, meg minden, de akkor is zavar. És nagyon félek, mert ha nem leszel szimpatikus neki, akkor mindennek vége. 

- Ígérem jó első benyomást keltek majd benne - fogadta meg Minho, magabiztosabban, mint érezte magát. - És sajnálom, ami a szüleiddel történt, kicsim - ölelte meg a fiatalabbat. 

- Eh, már régen volt- vonta meg a vállát Jis egy fanyar mosollyal. Utána inkább a tegnap látott animéjéről kezdett magyarázni, hogy oldja a saját feszültségét, amíg meg nem érkeztek. 

A házuk viszonylag kicsi volt, és látszott rajta, hogy nem mai darab. De a szépen ápolt kerttel és a sok virággal mégis barátságos hatást keltett az augusztusi napfényben. 

- Sziasztok, megjöttem! - kiáltotta el magát Jisung mikor belépett a bejárati ajtón, ami egyből a konyhába vezetett. 

Szinte abban a pillanatban egy barna hajú, tizenhárom év körüli leányzó szaladt hozzá, "Jiji bátyóóóó!" kiáltással. Őt egy idősebb hölgy követte, aki az ősz haját szoros kontyba fogta, és meglehetősen ódivatú ruhákat viselt. 

- Jisung, csak, hogy hazaértél! Délre ígérted magad - fogadta az unokáját. 

- Igen, bocsánat, hogy késtem kicsit... - Jis megköszörülte a torkát. - Mama, emlékszel, mondtam, hogy hozok valakit? Na, ő Minho, az én... 

- Majd ebéd után fiam, mert kihűl a leves. Nagyapád már bent van az ebédlőben - terelte a hölgy minkét srácot az asztalhoz. 

Jisungot azonban meglehetősen zavarta, hogy félbeszakították. Egész végig csak turkálta az ételt, pedig szerette a mamája főztjét. 

- Mi az, nem eszel? - a turkálást természetesen a nagymama is észrevette. 

- Nem tudok, amíg nem mondom el! - Jis lecsapta a kanalát, és felpattant a székéből. - Drága egybegyűlt családom, bejelentenivalóm van: Minho a párom, és én teljesen-totálisan szerelmes vagyok belé! 

A szobában egy pillanatra csend lett. Min megszorította a kisebb kezét, és nem engedte el. Mindenki érezte a feszültséget, kivéve Leeseo-t. 

- Király - nyilvánította ki a véleményét a lány, majd folytatta a levesének belapátolását. 

- Úgy... Szóval szerelmes vagy - tette le a saját evőeszközét a nagymama, egy sóhaj kíséretében. - Nem ért váratlanul, mit ne mondjak. 

- Nem? - csodálkozott Jisung. 

- Már tíz éve nevellek, fiam, és nem vagyok vak. A kérdés az, elég jó-e ez a Minho hozzád? - az idős nő szúrós szemekkel kezdte méregetni Min-t. 

- Szavamat adom, asszonyom, bármit megtennék Sungie-ért - állt fel Minho is, és meghajolt a hölgy felé. - Az egész világot nekiadnám, mindennél jobban csodálom őt, és megvédem halálom napjáig! - az idősebb fiú dramatikus kijelentései hatásosnak bizonyultak, mert a nagymama, miután intett, hogy üljenek le, így szólt: 

- Azt hiszem, egyenlőre ennyi elég. Ha tartod is a szavad, fiatalember, hát legyen. Áldásom rátok. 

Jis erre olyan boldog lett, hogy a nap további részében nem bírta abbahagyni a vigyorgást. Ez a reakció messze jobb volt, mint amire számított, vagy amitől tartott. 

- És te, papa? - fordult a szőke a nagyapjához. 

- A mamád már úgy is eldöntötte, nem? De ha tényleg szeretnéd tudni, nekem csak az számít, hogy boldog legyél, kicsi Jisung - az öregúr rámosolygott az unokájára, bólintott, majd visszafordult a tányérhoz. 

Ebéd után Jisung félrehúzta a nappali kanapéjára a húgát. 

- Leeseo, ugye tudod, hogy a szerelmem Minhoval azt jelenti, hogy meleg vagyok. Ez nem zavar téged? 

- Buta vagy, Jiji - forgatta a szemeit a lány. - Nézd, te még emlékszel anyáékra, én nem. A mamáékon kívül világ életembe csak te voltál nekem. A bátyuskám vagy, és az is maradsz, ha rajtam múlik! Mindegy, milyen vagy. 

- És ha kirabolok egy bankot? Az se számít? - kérdezte Jis viccelődve. 

- Hmm, lássuk... Ha veszel nekem BTS lightsticket meg dedikált Jimines fotókártyát, akkor elnézem - szállt be a poénba Leeseo. 

- Én megelégszem fülbevalóval is édes - huppant le melléjük Minho, és egyből átölelte szerelmét. 

- "Megelégszem"? Ez attól függ, mennyibe kerül az a fülbevaló - nevetett fel Jis. - De ha szeretnéd, veszek neked Minnie - az idősebb felé fordult, és nyomatékként megcsókolta. 

- Nem arról volt szó, hogy én adom neked a világot? - vonta fel Min az egyik szemöldökét, azon a nagyon szexy módon, ahogy néha szokta. 

- Hát, ha sugar daddy-t akarsz játszani, csak nyugodtan - hajolt közelebb Jisung, majd hirtelen adott egy pici puszit Minhonak, és hozzábújt inkább. 

"Hihetetlen, milyen félénk tud lenni időnként. Bezzeg ha kettesben vagyunk" Min mosolyogva gondolt vissza arra az estére, és eltűrt egy hajtincset kedvese arcából. 

Na kérem szépen, itt vagyok, ragyogok, visszatértem ezzel a sztorival!! Így utólag is elnézést a szünet miatt, remélem mostantól újra szépen fognak jönni a részek, mert a történetnek még közel sincs vége! Yeeyy UwwU