A támadás
- Várjatok. Nem értem... nem úgy volt ,hogy meghalt? Marmint örülök neki ,hogy nem halt meg ,de ez akkor is túl váratlan. - mondam zavarodottan.
- Még ne éld bele magad teljesen. Még eggyáltalán nem biztos semmi. - mondta apa.
- Anya is emlékszik? - kérdeztem.
- Még nem kapta vissza az összes emlékét róla ,de a legtöbbre már emlékszik. - mondta higgadtan. - De most figyelj. Nagyon fontos ,hogy higgatt maradj.
- Megpróbálok. - mondtam.
- A lényeg az ,hogy a bátyádon volt egy azonosító varázslat ,amit még a halála elött raktunk rá. Ez a jel eltünt ,mikor meghalt ,de most újra megjelent. Még nem is biztos ,hogy ő az ,de nagy a valószínűsége.
Apa elmondta elejétől a végéig a sztorit és azt is ,hogy csapatot szerveznek a megtalálására. A csapatban 4 tanárunk és a nyertes csapat lessz benne.
- Szóval ha nyerek ,akkor a csapattársammal eggyütt veletek mehetünk megkeresni a bátyámat? - kérdem.
- Így igaz. - mondta apa.
- De azért ne hajtds túl magad ,mert így is úgy is tájékoztatni fogunk a fejleményekről. - mondja anya.
- Ja és gratulálunk az első győzelmeteknek. Azt hallottam továbbjutottatok. - mondta apa.
- Nem mondanám győzelemnek. - mondom halkan magamban.
●Lara szemszöge●
Miközben a városban sétálgatok ,meglátok néhány rosszarcot az úton ,úgyhogy bemegyek egy közeli sikátorba ,ahol levághatom az utat.
Miközben a sikátorban sétálgatok ,meglátok egy embert ,aki a falnak támaszkodva alig áll a lábán.
- Jól van? - kérdem tőle.
Felemelte a fejét és felém fordult ,ekkor veszem észre ,hogy milyen jóképű. De persze Ren még mindig sokkal jóképübb. Ahogy elnézem körül-belül 27 év körül lehet. Szeme sötétkék ,mint a sötét égbolt ,haja fekete.
- Mit akarsz? - kérdi az idegen férfi.
- Csak segíteni akartam. Esetleg megsérült vagy ilyesmi? - kérdem tőle.
- Nem. Nem sérültem meg ,de ha már annyira segíteni akar ,akkor kérem megmondaná hol vagyok? - kérdi zavarodottan.
- Akihabara nevű városban van ,közel a fővároshoz. - feleltem neki. Ekkor nagyon meglepődött.
- Milyen évet írunk? - kérdi a férfi.
- XX46.07.23. - Mondtam ,miután megnéztem a pontos dátumot.
- Az azt jelenti ,hogy már 12 éve volt annak ,hogy...
Ez után valamit mondott magában ,amit nem hallottam. Majd rámnézett és megkérdezte ,hogy ismerem-e egy Minato nevű férfit. Körbeírta egy pontos személy leírással. Én megmondtam neki ,hogy merre találja a házukat ,majd hírtelen megindult abba az irányba.
- Várjon... - szólítottam meg ,de addigra már nem is láttam hült helyét sem...
●Ayumi szemszöge●
Hangszóró: A szünet befejeződött. A következő versenyzők kérem fáradjanak a stadionba.
- Most mennem kell. Egyik barátom versenye kezdődik. - mondtam.
- Megyünk mi is. - mondta anya.
Kim és Kevin versenye elkezdődött. Kim egy S osztályú erejét másolta le. Az ereje nem más mint ,hogy a homokot tudja irányítani ,ahogy ő akarja.
- Kérem fáradjanak a térképhez és tegyék rá a kezüket. - mondta a bíró. - A terep egy sivatag lesz.
● Kim szemszöge ●
- Nagyon nagy szerencsénk van. - mondta Kevin.
- Egyet tudok érteni. Így mi vagyunk előnyben. - mondtam neki.
- Akkor kezdődjék a verseny. - mondta a bíró.
És mire ezt kimondta már a terepen is voltunk.
- Akkor ahogy megbeszéltük. Először csak én támadok ,hogy rájöjjünk az erejükre. Ha már azt tudjuk akkor már könnyebb lesz kiválasztani ,hogy mejik tervet használjuk. - monda Kevin.
Kevin ereje semlegesíteni tud minden támadó mágiát. Az akár méreg ,fegyverek ,vagy akármi más támadó magia legyen az.
El is indultunk egy irányba. 10-15 perc séta után meg is láttunk valamit a távolban. Szép lassan kezdtük megközelíteni. Mikor odaértünk ,csak egy köpenyt láttunk.
- Észrevette...
Hallottunk meg egy hangot valahonnan.
- Gratulálok. Most miattad lebuktunk.
- Akkor megöljün őket?
- Nem azért jöttünk ,hogy öldököljünk.
- Tudom tudom. Akkor mi legyen.
- Itt va.... - Mondta volna Kevin ,de ekkor valaki leütötte.
Én megpróbáltam homokkal védekezni ,de alulról előbukkant valaki és leütött.
Mikor felébredtem ,addigra a gyengélkedőn voltam. Kevint éppen vallatták a történtekről. Mint kiderült ,minket az ellenfeleink találtak meg a földön fekve ,így a verseny le lett fújva.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro