Másfél hónapig járkáltunk ide-oda, rengeteget randiztunk, mégis akadt egy aprócska gond. Nem mertem elmondani neki, miért viselkedtem olyan furcsán az első randinkon, és a hirtelen feléledt félelmek miatt a kapcsolatunk mélyítésétől is tartózkodtam. Alig egy-két csók csattant el köztünk, főként csak egymás kezét fogtuk, maximum ölelkeztünk, és az ágy még csak eszembe sem jutott. Ha zavarta is, nem hozta szóba. Ugyanúgy mosolygott, mint eddig bármikor, mindig boldognak tűnt, és számomra már ez is elégnek számított.

Egy idő után kezdtem megnyugodni, így egyik éjszakára megbeszéltem vele, nyugodtan jöjjön át a lakásomba. Legalább ezzel mutatni szerettem volna, hogy komolyan gondolom a kapcsolatunkat, tényleg szeretném megpróbálni vele, csak éppen féltem megosztani vele a titkomat. Néha még én sem értettem, miért tartom hét pecsét alatt ezt a problémámat, de Sára után nem mertem beszélni róla mások előtt. Csak a családom tudta az igazat, és ők is csak azért, mert jelen voltak, amikor számomra is kiderült a dolog.

Este kilencre átjött hozzám, én beraktam egy romantikus filmet, majd helyet foglaltunk a kanapén. Kicsit féltem, mit hozna ki belőlem, ha összebújnánk, ezért egyszerűen felhúztam az egyik lábamat a párnára, így félig ülő, félig fekvő helyzetben néztem a tévét, amíg Dalma felhúzott térdekkel tette ugyanezt.

– Jó ez így neked? – fordultam hozzá, hogy legalább valamennyire udvariasnak tűnjek.

– Persze – mosolyodott el.

Nyugodtan néztük a filmet, egyikünk sem mondott semmit közben. Úgy éreztem, minden jól ment. A két szereplő találkozott, ranidztak, összejöttek, egyszer össze is vesztek, majd ismét újra egymásra találtak. A gond akkor kezdődött, amikor elérkezett az ágyjelenet. Dalma fészkelődött ültében, én pedig csak a számat rágtam, annyira nem tudtam kezelni a helyzetet. Bevallom, rám is hatást gyakorolt, ahogy viszonylag részletesen bemutatták az intim érintkezést, mégis rettegtem, hogy mi is idáig jussunk.

– Jaj nekem!

Dalma halk sóhajára azonnal felkaptam a fejem, így nem okozott akkora meglepetés, amikor felém mozdult. Esélyt sem kaptam reagálni; Dalma fölém mászott és mindkét kezével a hajamba túrt, miközben ajkaival rabul ejtette az enyémeket.

– Ne haragudj! – motyogott anélkül, hogy elszakadt volna tőlem. Heves csókja miatt alig bírtam kihámozni a szavait, ám ekkor inkább az kötött le, mennyire élveztem, ahogy a teste nekem feszült. – Már nem bírom tovább.

– Nem baj... – Különös módon az igazat mondtam; tényleg nem zavart, hogy csak úgy letámadott. Sőt, kimondottan élveztem.

Most történt meg először a kapcsolatunk alatt, és kimondhatatlanul tetszett, ahogy a nyelve az enyémhez ért, szenvedélyes táncba invitált. Egészen idáig fogalmam sem volt róla, mennyire kívántam már őt. Teljesen eszemet vesztve nyúltam be könnyed anyagú, fehér blúza alá, hogy végigsimíthassak a hátán. Dalma keze a combomra csúszott, lassan egyre feljebb szorította meg, mígnem elért a farmerem keletkezett domborodáshoz.

Mintha ez az egy dolog visszavonhatatlanul felpörgette volna, hirtelen elvált tőlem, de éppen csak annyi időre, míg ledobta magáról a felsőjét. A lélegzetem is elállt fehér, csipkés melltartója láttán, ami kicsi, de hihetetlenül vonzó melleit rejtette.

Engem pedig ez lökött a legmélyebb örvénybe. Alig hagytam időt neki, hogy megszabaduljon a blúzától, azonnal felé mozdultam, majd lefektettem őt a kanapé széles ülőrészén. Ismét finom ajkaira tapadtam, amíg ő az ingemet kezdte el kigombolni.

Kellemes libabőr futott végig a testemen, ahogy az anyag alá nyúlt, letolta rólam a feleslegessé vált ruhadarabot. A fejem kiürült; találkozásunk óta először nem a szememmel, vagy a szívemmel néztem Dalmára, hanem egy sokkal lejjebb található testrészemmel. Sosem szűkölködtem ilyen téren, mindig találtam partnert, ha szükségesnek éreztem, vele azonban teljesen másnak tűnt minden. Őt nem azért kívántam meg, mert úgy néz ki, ahogy. Nem, Dalmában valami olyasmi fogott meg, amit én viszont nem tudtam megfogni. Már az eleje óta így gondoltam; valami hihetetlenül erős megérzés köt ehhez a csodálatos nőhöz, ami azt súgta: vele végre boldog lehetek.

***

Reggel kimondottan morcosan nyúltam az éjjeliszekrényem felé, hogy kinyomjam az idegesítő csipogást, amit az ébresztőm adott ki. Teljesen kiment a fejemből, hogy mára vállaltam két terrier ivartalanítását és egy macska karomtalanítását. Utóbbit persze nem szívesen csináltam, elvégre szegény állatnak szüksége van a karmaira, de ha ezt kérik, nekem el kell végeznem, mert ez a munkám.

Ahogy oldalra fordultam, legalább kicsit jobb kedvem lett. Dalma még mindig fáradtan, de mosolyogva nézett a szemembe sűrű pillái alól. Az arcához nyúltam, megsimogattam, amitől hirtelen emlékképek ugrottak be az éjszakánkról. Eszembe jutott, milyen jó érzéssel töltött el, amikor az ujjaim végigkalandoztak hibátlan bőrén, és mennyire megrészegített az érzés, amikor egymásba forrt a testünk. Minden fájdalmat, minden félelmet elkergetett, ahogy csillogó, mélybarna tekintete az én zöldembe olvadt.

Odahajoltam hozzá, egy finom csókot nyomtam a homlokára, amit rekedt kuncogással fogadott.

– Szeretlek.

A szó akaratlanul csúszott ki a számon, ugyanúgy megrémítettem vele Dalmát, akár önmagamat. Elkerekedett szemmel ültem fel, próbáltam feldolgozni, mit tettem, mit mondtam ki, de az agyam képtelen volt befogadni az információt. Dalma hasonló döbbenettel emelkedett fel a párnáról, szemével szüntelenül az arcomat pásztázta.

– K-komolyan mondod? – pislogott értetlenül.

– Csak úgy kicsúszott. – Szavak szintjén védeni akartam magamat, valamiért mégis bólogattam. – Ne haragudj, én csak...

– Haragudni? – nevetett könnyes szemmel. – Krisz, én is szeretlek!

A vallomása megdobogtatta a szívemet, az eddigi félelmemet hirtelen elhatározottság váltotta fel. Még most kell elmondanom neki, mielőtt túl mélyre zuhannék.

– Szeretném, ha délután átjönnél ide! – sóhajtottam nehéz mellkassal, miközben kimásztam az ágyból, hogy felöltözhessek. – Beszélnem kell veled valamiről.

– Én is szeretnék mondani neked valamit.

– Most?

Amikor bólintott, úgy döntöttem, kihagyom a zuhanyzást, egyszerűen elővettem egy inget és egy alsógatyát a szekrényből, majd elkezdtem felvenni őket.

– Mondd nyugodtan!

– Mostanában sok minden történt velem – húzta fel a térdeit, mintha el akarná takarni magát. – Nem is nagyon figyeltem fel ilyesmikre, meg már korábban is elég rendszertelenül jött meg...

Ekkor teljesen lefagytam. Meredten néztem Dalma szemébe, ahogy végigfolyt az elmémen az információ, amit kaptam. Könnyei hirtelen kezdtek záporozni; már patakokban gördültek le az arcán, mire összekaptam magam és leültem mellé.

– Ne haragudj! – Arcát a tenyerébe temette, én azonban azonnal megfogtam a kezét, hogy támaszt nyújtsak neki.

– Az ex-férjedé?

– Igen – szipogott halkan. Hirtelen megszállt egy különös érzés, az agyamban megannyi gondolat tolongott, amik szinte túl akarták kiabálni egymást, millió irányba téptek. – Annyira sajnálom! Tegnap voltam orvosnál, és ott tudtam meg, hogy terhes vagyok.

– Be-beszéltél vele? – Próbáltam rendet rakni az elmémben, de minduntalan cserben hagyott a józan eszem.

– Nem, és nem is fogok. Nem akarom, hogy köze legyen a kisbabámhoz. – Újból szipogott, mire az arcához nyúltam, hogy letöröljem a könnyeit.

Közelebb hajoltam hozzá, egyetlen finom csókot váltottam vele, ami végleg átlökött a határon. Hirtelen elhatároztam magam, gondolkodás nélkül nyitottam ki a számat, mihelyst a szemébe néztem.

– Kérlek, legyél a feleségem!